Az úgynevezett technikai recessziót csak épphogy sikerült elkerülnie a magyar gazdaságnak azzal, hogy a második negyedévben 0,4 százaléknyi minimális gyarapodást mért a KSH (vagyis nem volt egymás utáni kétszer három hónapban zsugorodás), az első fél évre számított mínusz 0,1 százalék a teljes naptári év esetében közelít nulla felé. A kormány persze eredetileg plusz 3,4 százalékos növekedést tervezett, ezt később 2,5-re, e hét elején pedig 1 százalékra szállította le – de a miniszterelnök bizalma azért töretlen Nagy Márton miniszter iránt.
Ezek után egyelőre kiszámíthatatlan, hogy a pár napja az Egyesült Államokkal megkötött – több részletében még nem ismert, talán nem is véglegesített – vámmegállapodás mekkora csapást mér majd az Európai Unióra és benne a magyar gazdaságra, de az biztos, hogy az utóbbit tovább taszítja a stagnálás, netán a recesszió felé.
Gulyás Gergely kormányszóvivő szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodásra jutott volna Donald Trump elnökkel, „mert nincs olyan előélete, mint ami az Európai Unió és az amerikai adminisztráció között megvolt”, jelentsen ez bármit is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke már a brutális első vámmérték amerikai szándékának bejelentése után kölcsönösen nulla százalékot javasolt az ipari termékekre, de ezt Trump elutasította. Trump vámokkal kapcsolatos elképzeléseiről, ennek téves, hibás alapjairól korábban itt írtunk.
A szinte követhetetlenül változó, kivetett, majd felfüggesztett amerikai vámértékek végül oda vezettek, hogy augusztustól 30 százalék lett volna az általános kulcs az európai termékekre. Az egyezség értelmében viszont, amelyet Ursula von der Leyen és Maroš Šefčovič kereskedelmi EU-biztos fejtett ki, az általános vámtétel végül 15 százalék lesz, ez alól azonban több terméket, például repülőgép-alkatrészeket kölcsönösen mentesítenek. Az EU emellett vállal 750 milliárd eurónyi uniós „stratégiai beszerzést” a tengerentúlról, illetve 600 milliárd eurónyi befektetést is az USA-ban. Előbbi földgázt, kőolajat, nukleáris fűtőanyagot és a mesterséges intelligenciához szükséges csipeket takar.
Az energiahordozókra vonatkozó pont ugyanakkor azt is jelenti, hogy ezzel az importtal valósítanák meg az orosz energahordozókról való leválást is. Šefčovič szerint az egyezség stabilitást eredményez majd, megnyitja az utat az együttműködés előtt, és segít elkerülni a kereskedelmi háborút – pláne úgy, hogy a korábban belengetett 30 százalékos amerikai vám és az EU-s ellenintézkedés lényegében felszámolta volna a kétoldalú kereskedelmet. A megegyezés részeként az autókra az USA a korábban tervezett 27,5 százalék helyett szintén „csak” 15-öt vet ki – de érdemes megjegyezni, hogy a megelőző években a járművek amerikai tarifája mindössze 2,5 százalék volt.
A magyar gazdaságot tehát több tényező is kellemetlenül érinti. Egyelőre nem tudjuk, mennyi tőke fog nem hozzánk érkezni, netán innen Amerikába távozni – elsősorban az autóiparból, ha például az Audi Amerikában népszerű egyes típusait esetleg ott fogják összeszerelni (az autós „német kvartett” egyedüli márkája az Audi, amelynek nincs üzeme Észal-Amerikában), ami olvaszthatja a győri termelést. Az eddigi hírek alapján még különmegállapodás születhet a gyógyszerek vámjáról, amelyekre korábban 200 százalékig terjedő rátát emlegetett Trump. Ez vastagon érintheti elsősorban a Richtert.
Az pedig érthetően bosszantja Orbánt, hogy az EU az orosz és olaj gázimport teljes leállítását tervezi 2027-től, ezt ugyanis az amerikai LNG-vel támasztanák meg. Ugyanezen megállapodás verheti be az utolsó szöget az egyébként is kezdettől döglődő Paks II projekt koporsójába is, megnyitva az utat az amerikai fűtőelemek előtt – bár van olyan vélemény, hogy a paksi olyan új tervezésű, egyedi reaktortípus, amelyhez nem fognak tudni gazdaságosan elemeket tervezni. Mindazonáltal az amerikai-európai kétoldalú vámmegállapodás erősen korlátozza az orosz és kínai kapcsolatokat, így nem is csoda, hogy Gulyás a csütörtöki kormányinfón azt jelentette ki, hogy a vámmegállapodás szerinte „ellentétes Európa és Magyarország érdekeivel”. Az viszont biztos, hogy az amúgy is szenvedő hazai gazdaság teljesítményét a tengerentúli export pluszterhe és az esetleg oda vándorló befektetések tovább lökik a nulla felé.
