Az Orbán-kormány utolsó intézkedései: A másik kontójára (Plusz 50 milliárd a Széchenyi-tervre)

szerző
Somos András
publikálva
2002/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A még hivatalban lévő Orbán-kormány két hete úgy határozott, hogy további 50 milliárd forintot kér a Széchenyi-tervre benyújtott, idén jócskán megnövekedett számú pályázatra. A "kér" ige ez esetben nem eufemizmus: július 20-ig már a következő kormány pénzügy- és gazdasági miniszterének kell közös előterjesztést készítenie, és - ha nincs más választás - a Medgyessy-kormány egészének kell döntenie elődje "igényéről". A Gazdasági Minisztériumtól nem kaptunk választ arra, hogy a Széchenyi-tervre a kormánydöntés időpontjában még fel nem használt 40 milliárd forintból - amely az előkészítők szerint kevés az igények kielégítésére - mennyi van még a kasszában.

A még hivatalban lévő Orbán-kormány két hete úgy határozott, hogy további 50 milliárd forintot kér a Széchenyi-tervre benyújtott, idén jócskán megnövekedett számú pályázatra. A "kér" ige ez esetben nem eufemizmus: július 20-ig már a következő kormány pénzügy- és gazdasági miniszterének kell közös előterjesztést készítenie, és - ha nincs más választás - a Medgyessy-kormány egészének kell döntenie elődje "igényéről". A Gazdasági Minisztériumtól nem kaptunk választ arra, hogy a Széchenyi-tervre a kormánydöntés időpontjában még fel nem használt 40 milliárd forintból - amely az előkészítők szerint kevés az igények kielégítésére - mennyi van még a kasszában.Pedig ez a kulcsa az egésznek: a várhatóan május 27-én megalakuló új kormány pénzügyminiszterének, László Csabának csak akkor okozhat fejfájást az április 30-i kormányhatározat, ha a Gazdasági Minisztériumban (GM) gőzerővel hajtják át a Széchenyi-terv pályázatairól szóló döntéseket az új kabinet felállása előtt.

A 2137/2002. (V. 6.) számú kormányhatározat szerint a kormány megtárgyalta a tavalyi Széchenyi-terves pályázatok eredményeiről és az idei év eddigi tapasztalatairól szóló előterjesztést, és megállapította: a folyósított támogatások elősegítették a vállalkozói szféra versenyképességének erősítését, hozzájárultak a magánszemélyek, önkormányzatok kezdeményezéseinek megvalósulásához.

Az idén beérkezett pályázatok számából "megállapítható", hogy az érdeklődés nőtt, ezért a kormány "annak érdekében, hogy a növekvő igényeknek folyamatosan eleget lehessen tenni, indokoltnak tartja a pályázatok finanszírozását biztosító előirányzatok bővítését" - zárul a mindössze két pontból álló jogforrás.

Mégpedig "a felmerült igényekkel összhangban", de "legalább 50 milliárd forinttal" - mondták az Orbán-kormány miniszterei. Nos, a Széchenyi-terv iránti megnövekedett érdeklődésről már nem a határozat szövege, hanem a lapunk birtokában lévő, úgynevezett "vezetői összefoglaló" szól részletesen. Ezt a miniszterek számára a döntés megkönnyítése érdekében készítette az előterjesztő minisztérium apparátusa, és - mivel a határozattervezet része - titkos minősítéssel látták el. A vonatkozó szövegrész szerint idén eddig 10 534 pályázat érkezett. "Ez 77 százaléka a tavaly egész évben regisztrált 13 697 darabnak." A Gazdasági Minisztérium ezért tartotta szükségesnek a "kötelezettségvállalások után rendelkezésre álló szabad keretek és a még el nem bírált pályázatok támogatási igényeinek összehasonlítását. A GM különböző, a gazdaság fejlesztését elősegítő célelőirányzataiban levő 128,4 milliárd forint támogatási lehetőségből az eddigi döntés-előkészítés során lekötött összeg 88,1 milliárd forint, így jelenleg 40,3 milliárd forint a még nem determinált keret. Ezzel szemben az ez évben benyújtott pályázatok több mint 80 százalékát kitevő, feldolgozás, szakmai bírálat előtt álló részének támogatási igénye 97,4 milliárd forint." És a minisztérium kérése a döntéshozókhoz: "(...) hogy a jól kidolgozott projektek, a megalapozott elképzelések a továbbiakban is támogathatók legyenek, szükségesnek tartjuk a II. fél év elején jelentős, legalább 50 milliárd forint összegű forrás biztosítását, más előirányzatból történő átcsoportosítás vagy a tartalék terhére."

Az előterjesztést tehát az Orbán-kormány határozata szerint július 20-ig kell elkészítenie a két miniszternek. Kérdés persze, hogy ezen elképzelés nem akad-e fenn a választások utáni kormánydöntések revízióján.

Glattfelder Béla, a GM politikai államtitkára szerint a következő kormány nem teheti meg, hogy nem ad pluszforrást a Széchenyitervre, hiszen az MSZP hangsúlyos választási ígérete volt: az Orbán-kormány minden olyan intézkedését, amely az emberek boldogulását szolgálja, nemhogy nem törli el, de továbbfejleszti. Tavaly hasonló módon kényszerült a kormány és a parlamenti többség - éppen a beérkezett nagyszámú pályázat pozitív elbírálhatósága érdekében - 50 milliárddal bővíteni a rendelkezésre álló keretet. Vagyis nem rendkívüli és nem a kormányváltással magyarázandó a mostani döntés. Kérdésünkre, hogy felgyorsult-e a választások óta a GM-ben a pályázatok elbírálása, Glattfelder Béla azt válaszolta: olyan ütemben bírál a bizottság, amilyen ütemben beérkeznek a pályázatok, és amilyenben előkészítik őket. Ezért nem tudja ő sem napra készen, hogy a 40 milliárdos szabad keretből mennyit költöttek máig. Ez ugyan hétfői lapzártánkig sem derült ki, az államtitkár mindenesetre leszögezte: nem fordulhat elő, hogy a még meg nem szavazott pénz terhére fogadnának el újabb pályázatokat. Minden anyagról egyébként Matolcsy György gazdasági miniszter dönt végső soron, aki ellenjegyzi a bírálóbizottság előterjesztését. Eddig mindössze három pályázat esetében kért a tárca megismételt eljárást - mondta Glattfelder Béla a Narancsnak.

László Csaba, az MSZP pénzügyminiszter-jelöltje az 50 milliárdos többletigény hallatán először így reagált: ez iszonytatóan sok pénz, még akkor is, ha csak a költségvetési hiány tizede, illetve ötöde körül lehet is. Mint megjegyezte, aggodalommal tölti el, hogy vélhetően neki kell előteremtenie a mostani döntés fedezetét. Igaz, az államháztartási törvény szerint kötelezettséget csak akkor lehet vállalni, ha annak fedezete biztosított a költségvetésben - tette hozzá. "Nem feltételezem, hogy bárki, akár a Széchenyi-tervből, akár más előirányzatból olyan kötelezettséget vállalna, amelynek nincs fedezete. Önmagában az, hogy a kormányhatározat azt előírja, hogy majd valamikor valaki találjon 50 milliárd forintot, erre a törvényi előírásra nem lehet válasz."

Vagyis az Orbán-kabinet hiába látta úgy, hogy van fedezet, ez a következő pénzügyminisztert az idézett passzus alapján nem kötelezi semmire - értelmezhetnénk László Csaba szavait. Ám erről a pénzügyminiszter-jelölt másképpen vélekedik: "A kormányt természetesen minden olyan kötelezettségvállalás köti, amely harmadik féllel szemben született, és ezt a beígért juttatást ő jóhiszeműen kapta" (és ez állhat a nyertes pályázóra is - S. A.). Az is tény azonban, hogy polgári jogi igényt keletkeztet - magyarán: peresíthető - az, ha valakit egy pályázaton győztesként hoz ki a bírálóbizottság. Glattfelder Béla a jelen helyzetről a Narancsnak azt mondta: akiket a gazdasági miniszter értesített a pénz odaítéléséről, azokat ki kell fizetni, mégpedig a le nem kötött keret terhére. László Csaba szerint arról a bírálóbizottság tagjainak kell meggyőződniük, hogy a rendelkezésre álló összesen 128 milliárd forint - benne a még két hete 40 milliárdos szabad kerettel - elegendő-e az elfogadott pályázatok kifizetésére; ezt ő nem tudja megítélni.

László Csaba, aki a kilencvenes évek eleje óta foglalkozik költségvetési kérdésekkel, s aki a Horn-kormány távozásakor pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár, majd 1999 júniusáig, tehát az Orbán-kormány első évében közigazgatási államtitkár is volt, lapunknak kifejtette: ő közelről végignézett egy kormányváltást, átadás-átvételt, és 1998-ban nemhogy 50 milliárd, de 500 millió forint esetében sem merülhetett volna fel, hogy a távozó kormány kötelezettséget vállaljon a következő (vagyis az Orbán-)kormány terhére.

Somos András

Eddig a Terv

A Széchenyi-tervet középtávú gazdaságfejlesztési programként indította el az Orbán-kormány. A terv nem jogi alapokon nyugszik, hanem szervezési döntések sorozataként alakult ki, hiszen a kétéves költségvetésben az egyes tárcáknál elhelyezett fejlesztési pénzek kommunikációs célból történt "fogalmi összeolvasztásáról" beszélhetünk.

2001-ben a GM által központilag és a regionális idegenforgalmi bizottságok által meghirdetett 61, illetve 33 pályázati kiírás 13 697 igénylő érdeklődését keltette fel; ebből a GM szerint 10 710-et nyertessé nyilvánítottak, tehát minden négyből hármat. A 167,1 milliárdnyi igényből 118,9 milliárd forintot utaltak ki, ami négyszer ekkora értékű beruházást eredményezett. (Egy adóforint közel négyet mozdított meg - mondta többször a kormányfő.) Vállalkozásfejlesztésre 47,7 milliárdot, turizmusösztönzésre 30,4 milliárdot, lakásprogramra 29 milliárdot, más célokra - foglalkoztatás, regionális fejlesztés és energiaprogram - majdnem 12 milliárdot. A megítélt 118,9 milliárd forintnyi támogatás 60 százalékát gazdasági társaságok, 31 százalékát önkormányzatok, 4 százalékát egyházak, összesen 5 százalékát pedig egyéni vállalkozók, magánszemélyek és egyéb státusú pályázók nyerték el.

Honnan lesz pénz?

Az 1992. évi XXXVIII. (államháztartási) törvény szerint a kormány rendelkezik az általános tartalékról; ez olyan előirányzat, amelyből az előre nem tervezett kiadásokat lehet teljesíteni, illetve amelyet az elmaradt bevételek pótlására lehet felhasználni. Július 1-jéig az általános tartalék legfeljebb 40 százaléka használható fel. Ennél nagyobb összeg megmozdításához az Országgyűlés jóváhagyása szükséges (38. §). A Pénzügyminisztériumban azon kérdésünkre, hogy a tavalyi döntés az általános tartalék terhére született-e meg, nem kaptunk választ. Glattfelder Béla nyilatkozata alapján bizonyos, hogy az Országgyűlés szavazott a pluszpénzről, sejtésünk szerint a zárszámadási törvény elfogadásakor.

A következő kormány dönthet úgy is - ha kell -, hogy nem az általános tartalékból, hanem a költségvetés fejezetein belül a fejezetek között csoportosít át (értsd: elvon a tárcák más forrásaiból). Ehhez elegendő a kormány engedélye (39. §).

A törvény azt is kimondja (lásd 41. §), hogy a kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a központi költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztetik, illetve ha a költségvetésben előirányzott általános tartalékot felhasználták, és a költségvetési törvényben megállapított források nem elégségesek a kiadási előirányzatok fedezésére. Hogy az államkassza hogyan is áll, az legkésőbb szeptember 1-jén derülhet ki, addig ugyanis a leendő pénzügyminiszternek le kell tennie a Ház asztalára a beszámolóját. Ez tartalmazza majd a tartalékfelhasználást, a hiány, illetve többlet összegének alakulását, a központi költségvetés teljesülésének várható alakulását.s

Addig pedig marad a bizonytalanság: melyik legutóbbi kormánydöntés keletkeztet közvetlenül jogokat és kötelezettségeket, mert a következő kabinet csak ezekért állja a cechet. Például a Népszabadság - minisztériumi dokumentumokra hivatkozva - arról számolt be, hogy az oktatási miniszter a szakképzési alapból az utolsó pillanatban csaknem 3 milliárd forintot ítélt oda főként Fidesz közeli munkáltatói szervezeteknek és cégeknek.

Átvétel előtt

Az MSZP pénzügyminiszter-jelöltje szerint jelen pillanatban az államháztartás, azon belül a költségvetés helyzetét igen nehéz megítélni. A 2002-es költségvetésben az máris világosan látszik, hogy az előirányzatok sok esetben nincsenek összhangban a várható értékekkel, illetve azokkal az elkötelezettségekkel, amelyeket a kormány tavaly vagy az idén vállalt. A tervezettől való eltérések között akad pozitív és negatív előjelű is; a bevételi oldalon a vártnál jobb eredmény ígérkezik, jóllehet nem egy olyan érvágás érte a büdzsét, mint például a harmadik generációs mobiltendertől remélt tízmilliárdok elmaradása.

Eközben kiadási oldalon is komoly kilengést okoz majd a gyógyszerkassza vagy a gyógyító-megelőző ellátás várható többletigénye. A pénzügyi tárca várományosa arra számít, hogy a kormányváltásig a költségvetést illetően - az átadás-átvételhez készített anyagok révén - tisztul a kép, ám hogy azt milyen mértékben árnyalja majd a szintén az államháztartáshoz tartozó MFB és az ÁPV Rt., képtelenség megjósolni. Ezek ugyanis nem nyilvános szabályok, és nem az államháztartási törvény szerint működnek, ami bizonytalanná teszi működésük megítélését.

Az bizton állítható, hogy szükség lesz az ez évi költségvetés alapos átdolgozására, de bőven van még idő eldönteni annak formáját, ami, dacára az e körül hétről hétre felcsapó politikai hisztériának, nem kardinális kérdés - mondta László Csaba. Úgy vélte, miután a köztudatban (elhibázottan) a pótköltségvetéssel azonosítanak minden, a büdzsével kapcsolatos változást, szinte nincs is jelentősége a konkrét technikának. Pedig a költségvetési törvény módosítása vagy pótköltségvetés készítése között nem elhanyagolható különbség van: a pótköltségvetésnél ugyanis minden előirányzatot újból meg kell határozni, míg a törvénymódosításkor csak a valóban érintett tételeket.

Cs. Cs.

szerző
Somos András
publikálva
2002/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra