Soha a rendszerváltás óta annyit még nem vitatkozott az ország a választási és a választási eljárási törvényről, mint az elmúlt hetekben; és az se fordult még elő, hogy ennyi polgártársunk kételkedett volna a választások tisztaságában. Ami nem szükségszerűen baj: elvégre miért is ártana, ha egy ország kezd odafigyelni a demokrácia egyik alapintézményére, hovatovább egyenesen megérti, hogyan működik a rendszer? Az mindenesetre biztos, hogy még sokáig fogunk ezekről beszélni: ezt most a Közép- és Kelet-európai Választási Szakértők Szövetségének főtitkára, az Országos Választási Iroda korábbi vezetője teszi.
Tóth Zoltán: Az OVB tevékenységének első időszakára rányomta a bélyegét az, hogy a parlament által delegált öt tagot az ellenzékkel való egyeztetés nélkül választották meg. Legalább három olyan döntésük volt ekkor, amely az én értelmezésem szerint alkotmány- és törvényellenes. Az első, hogy a kormányra, az Országgyűlésre és a közigazgatási szervekre nem vonatkozik a választási eljárási törvény. A másik, hogy a választási kampány akkor kezdődik, amikor a jelölteket nyilvántartásba veszik. Holott maga a törvény mondja ki, hogy a kampány kezdete az a nap, amikor a köztársasági elnök kitűzi a választást. E döntés a "gazdag" pártoknak kedvez, hiszen addig sem kell elszámolniuk a kampányra fordított pénzzel, és legálisan mehetnek a keret fölé. A harmadik ilyen döntés az volt, amely engedélyezte a kokárda kitűzését a szavazatszámláló bizottságokban - ez a bizottságok kiegyensúlyozott működéséről szóló kötelezettségnek mond ellent. De ezeken kívül nagyon jól dolgozott a választási bizottság.
MN: Befolyásolta-e a választások kimenetelét az első döntés? Kampányoltak-e például a minisztériumok a kampánycsendben?
TZ: Nincs tudomásom róla. Lehet, hogy a pártok is tanulnak. Az 1994-es választási kampányban a Magyar Televízió elfogult hirdetéseket tett közzé, illetve az esti műsor kifejezetten pártpolitikai befolyásokat tükrözött. Akkor ez szerintem a szavazópolgárokat inkább eltántorította a hivatalban levő kormánytól. A tisztességtelen kampány kétélű fegyver, nehéz kiszámítani a hatását.
MN: Mind az ellenzék, mind a kormánykoalíció célozgatott arra, hogy módosítani kellene a választási eljárási törvényt. Önnek mi erről a véleménye?
TZ: Legalább egy tucat olyan témát látok, amelyek miatt ezt meg kellene tenni. Bővíteni kellene a választási bizottságok függetlenségének a garanciáit, biztosítani a választási nyomtatványok biztonságosabb előállítását. El kéne törölni a kopogtatócédulák parlamenti pártok általi gyűjtését, biztosítani a külföldön élő magyar választópolgárok választójogát. Sok változás megérett az elmúlt négy évben, ezeket át kellene vezetni a jogszabályba.
MN: Mi legyen a kampánycsenddel?
TZ: Én pártolom. Nekem annyira jólesett az a két szombat! És szerintem az emberek is örültek neki. Tegyük fel, hogy eltörlik a kampánycsendet. Mi lesz akkor? Minden párt ott fog állni a szavazókör előtt, és presszionálni próbál majd boldog-boldogtalant, hogy kire szavazzon. És itt nem lehet valami nemzetközi standardra hivatkozni. A világ két részből áll, az egyik felében van kampánycsend, a másikban nincsen.
MN: Problematikus kérdés volt a közös lista állítása is. Most fordult elő először, hogy két párt élt ezzel a lehetőséggel. A Fidesz- MDF-lista ügye az Alkotmánybíróság elé is került.
TZ: A közös lista állítása szabályos volt, de van a törvényben egy kitétel. Mégpedig az, hogy a közös lista pártjainak nem csak együttesen kell elérniük a 10, de önállóan is az 5-5 százalékot. Az Országos Választási Iroda sajnos azt az eredményt hirdette ki, hogy területi listán a választás első fordulójában a Fidesz is meg az MDF is 1,3 millió-1,3 millió szavazatot ért el. Nézzen csak utána! Maga szerint ez valódi szavazatokon alapul? Hogy az MDF 1,3 milliót ért el? Nem, ez egy politikai egyezség volt, amely politikai egyezség ellentétes a választójog közvetlenségének alkotmányos alapelvével. Mert nem a szavazópolgárok által leadott szavazatokon alapul, hanem a két párt közötti politikai megegyezés eredménye.
MN: Lett volna a törvénynek megfelelő megoldás?
TZ: Két külön karikát kellett volna szerepeltetni a szavazólapon a közös lista alatt, mert akkor pontosan tudnánk, hogy a párt elérte a parlamenti küszöböt, vagy sem. Így nem tudjuk. Így nem a választópolgár léptette át az MDF-et az 5 százalékos határon, hanem egy politikai egyezség. (Az interjú készítése után látott napvilágot az Alkotmánybíróság állásfoglalása, mely szerint a Fidesz-MDF-lista közös rubrikája nem ellentétes az alkotmánnyal. - R. O.)
MN: Az utóbbi hetekben a politikusok és a közvélemény egy része csalások sorozatát emlegeti. Ön szerint történtek választási csalások?
TZ: A választási csalásoknak legkézzelfoghatóbb fajtáit is megtalálhatjuk a mostani választásokon. Debrecenben 28 halott ember ajánlott jelölteket. Bizonyítékok voltak arra, hogy a kampányt itt-ott abszolút nemtelen eszközökkel befolyásolták. Ezek is konkrétumok. A választási csalások egy részét ugyanis már nem az olyan primitív módszerek teszik ki, hogy behúznak még egy X-et a szavazólapra. Kezdünk ettől eltávolodni. A közszolgálati médiával való visszaélés éppen most kezd kinőni egy választási csalás irányába. Nem a szavazás napján csalják el a szavazólapot, hanem olyan mechanizmust alakítanak ki, amely már a szavazás napja előtt törvénytelen eszközökkel befolyásolja a választók akaratát. Ehhez az újabb módihoz tartoznak a kampányfinanszírozással kapcsolatos visszaélések is. Mindezekre sokkal szigorúbb törvényi szabályokat kellene megállapítani.
MN: Mindkét oldal legendáriuma szerint a másik fél bevetette a láncszavazás módszerét is. Az első választó csak a borítékot dobja be, és kihozza a szavazólapot. A következő a megbízó vagy a szavazatvásárló előtt ikszel, beviszi a szavazóhelyiségbe a kitöltött szavazólapot, borítékba rakja, és kihozza a sajátját, az üreset. A végén majdnem minden stimmel, csak van az urnában egy üres boríték, és hiányzik egy szavazat.
TZ: Ez az ügy pont olyan, mint a korrupciós bűncselekmények. A szavazó is meg a vesztegető is közös érdekoldalon áll. Nagyon nehéz ebbe a láncba beavatkozni, de azt hiszem, hogy e próbálkozásról soha nem szabad lemondani. Nem lehet bocsánatos bűnné vagy nem üldözendő üggyé tenni e dolgokat. Ennek a konkrét formáit persze rendkívül nehéz bizonyítani. Ebből azonban nem az következik, hogy ezek nem csalások, hanem hogy olyan csalások, amelyeket nem sikerült bizonyítani.
MN: Meghatározó politikai erők sulykolják, hogy alapvetően tisztességtelenek voltak a választások.
TZ: Le Pen már a választások második fordulója előtt egy héttel azt mondta, hogy tömeges választási csalások lesznek, az önkormányzati választások után most Anglia is a választási csalások vádjaitól hangos. Meg kell tanulni ezekkel együtt élni. A jogi ügyeket jogilag kell kezelni, a politikai ügyeket pedig politikai eszközökkel. Ha most az ellenzéknek az a célja, hogy lerontsa a kormány legitimitását, akkor a kormánynak ez ellen politikai eszközökkel kell harcolnia.
MN: A magyar választási törvény ideiglenesnek készült - olyan kompromisszumos megoldás lett belőle, amely a rendszerváltás hatalmi viszonyainak felelt meg.
TZ: 1989-ben az volt a cél, hogy az ellenzéki erők mindenképpen bekerüljenek a parlamentbe. Olyan intézményes megoldást kellett létrehozni, amelyben akár a választópolgárok csekély számú szavazatával is, de garantált ellenzék van a parlamentben. Ez elég jól működött, 1990-ben a győztesek és a vesztesek is bejutottak, és ráadásul, bár megosztott volt a politikai pártok rendszere, még kormányt is lehetett alakítani. Hiszen elképzelhető olyan választás, amely bár demokratikus, gyakorlatilag kormányozhatatlanná teszi az országot. Ennek iskolapéldája Lengyelország, ahol először 27 párt került a parlamentbe.
MN: Megfelelő ez a rendszer még napjainkban is?
TZ: Az elmúlt években a parlamenti pártoknak rendkívül megtetszett ez a választási szisztéma: a győztesek kormányra kerülnek, de a vesztesek is részeivé válnak a parlamenti munkának. Szerintem azok a körülmények, amelyek lehetővé tették a választási törvény fenntartását, ma is fennállnak. Én nem látom indokoltnak a radikális felülvizsgálatot.
MN: Mi okozhatná mégis a választási törvény módosítását?
TZ: Maurice Duverger, a modern választáselmélet egyik klaszszikusa azt írta: a kormányzó pártok mindig a választási törvény módosításával kényszerítik ki a politikai tagoltság, a pártok struktúrájának módosítását. Magyarországon érdekes módon ez nem következett be. Az elmúlt 12 évben gyakorlatilag nem változott a törvény, és mégis fokozatosan egy kétpólusú pártrendszer alakul ki. Ha ez a folyamat tovább halad, és ne adj´ Isten, a kétpólusú pártrendszer kétpártrendszerré egyszerűsödne, akkor elkerülhetetlen volna a választási törvény módosítása. De akkor nyilván egy egyszerűbb és átláthatóbb választási törvényre lenne szükség.
MN: A kétpártrendszernek milyen kihatásai lehetnek a köztársaság politikai életére?
TZ: Már a választási részvétel is érzékelhetően csökkenne, hiszen nem találná meg minden csoport azt az érdek- vagy véleménykifejező képességet a két pártban, amely lefedné az egész társadalmat. A választásnak elcsökevényesedne továbbá az innovatív funkciója is. A választásnak természetesen az a fő feladata, hogy a képviseletet rendezze, de fontos mellékfunkciója az is, hogy biztosítsa a politikai pártok megújulását a politikai intézményrendszerben. A kétpártrendszer pont ez ellen hatna. Tehát szegényebbek lennénk a politikai sokszínűséget illetően.
MN: Sokan kifogásolják a bejutási küszöböt is, mondván, hogy aránytalanná teszi a rendszert. A 2002-es választások is teljesen másképp alakultak volna enélkül. Ennek eltörlése ön szerint elősegíthetné a sokpártrendszer fennmaradását?
TZ: A választási törvény elfogadásáról a parlamenti pártok döntenek, a parlamenti pártok pedig nem jótékonysági intézmények, hogy beengedjenek más politikai szereplőket a parlamentbe. Születhetnek erről szakértői javaslatok, de ahhoz, hogy egy választási törvény módosuljon, társadalmi támogatottságra van szükség. A közeljövőben ez nem várható.
MN: Hogyan értékeli az OVB-hez a választások utáni napokban benyújtott, a választások tisztaságával kapcsolatos panaszokat?
TZ: Ez a választás a jogállamiság keretei között zajlott le. Bármely választópolgár kifogást, panaszt tehetett. Minden egyes panaszt elbíráltak. Ami ezen kívül van, az nem jogi kérdés. Az politikai kérdés, azt politikai eszközökkel kell kezelni. Lelkiismereti ügyeket lelkiismereti eszközökkel kell kezelni. Ezek a dolgok szerintem nem átjárhatóak. Minden törvényes lehetőség megvolt az újraszámlálásra. 11 000 szavazókör volt, ezekbe az összes politikai párt csak 35 000 pártdelegáltat tudott küldeni. A MIÉP csak 3500 helyre. Hogy jönnek ezek után ahhoz, hogy a saját 3500 pártdelegáltjuk által aláírt jegyzőkönyveket kétségbe vonják? Ezek az emberek miért nem jelentkeztek vasárnap este, miért nem írták be a jegyzőkönyvbe, hogy milyen problémákat találtak? Miért csak négy héttel az első forduló után állnak elő azzal, hogy csalást gyanítanak? Minden korrekt jogi lehetőség megvolt, hogy ezeket feltárják, jegyzőkönyvbe vegyék. Ahol ez megtörtént, el is lett bírálva. Az újraszámolási ügy lényege az, hogy politikai eszközökkel rávett emberek bizonyíték nélkül reklamálhassanak. Holott nem is tudják Debrecenben, hogy mi történt Sopronban, és fordítva.
MN: Nem csak a MIÉP kérdőjelezi meg a választások eredményét. Az Áprilisi Ifjak a szavazatok megőrzését és újraszámolását indítványozták.
TZ: Erről a "népi kezdeményezésről" azt halljuk, hogy az se változtatná meg a választási eredményeket, ha újraszámolnák a szavazatokat, és megállapítanák, hogy eltér a választási eredmény. Hát ha új tények vannak, nyilván változtatni kellene. Én azt mondom, hogyha ez az újraszámlálási ügy csak a nép lelkének megnyugtatása végett van, akkor felesleges, az emberek lelkét jogi eszközökkel úgysem lehet megnyugtatni.
MN: Egészében véve hogyan értékeli a 2002-es parlamenti választásokat?
TZ: Tisztességesnek tartom őket. Örülök a magas részvételnek, és hogy a szavazatszámláló bizottságok ilyen jó munkát végeztek. A politikai pártok most kezdenek erről elfeledkezni, én viszont a magam nevében köszönöm minden egyes szavazatszámláló bizottsági tagnak, hogy becsülettel elvégezte a munkáját.
MN: Nem minden politikai elemző üdvözölte a kiugróan magas részvételi arányokat.
TZ: Minél magasabb a részvétel, annál legitimebb a kormány, s az ország annál stabilabb. A hatalomgyakorlási ügyeket minél több választópolgár bevonásával kell lebonyolítani, és nem egy kisebbségi diktatúrával. Közép-Európának szerintem igen nagy tanulság ez. A választás a demokrácia szükséges, viszont önmagában elégtelen feltétele. Ehhez más eszközök is szükségesek. De akár hiszterizált a hangulat, akár nem, még mindig jobb a szavazatokkal küzdeni, mint más eszközökkel.
Reich Orsolya
