Edmund Stoiber hosszú menetelése: Nagy-Bajorország mennyország

szerző
Gergely Márton
publikálva
2002/12. (03. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vissza, vissza! - üvöltötték a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) fanatikus hívei, amikor Edmund Stoiber befejezte háromórás beszédét a passaui Niebelung csarnokban. "Amikor egy év múlva ugyanitt a német kancellár beszél hozzátok, lesz ráadás" - felelte magabiztosan a bajor miniszterelnök. De hogyan akarja, akarhatja Stoiber szeptemberben bevenni Berlint - hisz kancellárt a déli tartomány sosem állított? És mit akarhat kancellárként - Európában?

Abajor politika évszázados hagyományai szerint farsang utolsó napján a tartományi pártok nagygyűlést tartanak, melyen a vezér a legkíméletlenebb és legdurvább hangnemben tüzeli fel részeg híveit az év politikai kihívásaira. Stoibernek ilyenkor más politikus a cipőfűzőjét nem kötheti meg: a "bajor pitbull" akcióba lendül, és széles karmozdulatokkal bemutat Berlin felé. Egyszerűen verhetetlen.

Idei beszédére Edmund Stoiber hosszú napokon keresztül készült. A szintén hagyományos Három királyok-tanácskozáson, január elején hivatalosan is bejelentette: megmérkőzik a konzervatív oldal kancellárjelöltségéért. Riválisa, Angela Merkel, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöknője meg sem várta pártja döntését: pár nappal később megfutamodott, és átengedte a pályát a pompás belpolitikai háttérrel rendelkező tartományi miniszterelnöknek.

Stoiber 1993 májusa óta áll

a Bajor Szabadállam

élén. Közel tízéves kormányzása alatt a délkeleti tartomány Németország egyik vezető régiójává vált: kitűnő gazdasági mérleggel büszkélkedhet, a statisztika szerint a bűnözés alacsonyabb az országos átlagnál, a bajor diákok teljesítménye kiemelkedő. Valahogy mégis kilóg a sorból. "A bajor nemzeti park" - írják a tartományról az északnémetek; "a bátrak és igazak országa, olyan, mint Texas, csak épp nincs halálbüntetés".

Nem mintha a kivégzések olyan idegenek lennének Bajorországtól. A tartomány 1949-ben tizenöt órás vita után elutasította a nyugatnémet alaptörvényt, mindössze annak fennhatóságát volt hajlandó elismerni. A bajor alkotmány megengedi a halálbüntetést, és csak azért nem hozhatnak Münchenben ilyen ítéletet, mert az ország első számú törvénykönyve tiltja. Pár héttel ezelőtt bukott el München egyik alkotmánybírósági beadványa. A bajorok most éppen annak érdekében jelentették fel Németországot, hogy a mobiltársaságok által az UMTS-jogokért fizetett összeget ne a szövetségi állam zsebelje be, hanem Bajorország is lecsippenthesse belőle a maga jussát. A berlini kormány a több milliárd eurót többek között a volt NDK kisegítésére kívánja felhasználni. Edmund Stoiber az elmúlt években mindent megtett, hogy a gazdag déli területek minél kevesebbet fizessenek a föderatív állam kasszájába, és hogy a lehető legtöbb autonóm jogot kapják a központ rovására. A lemaradóknak a saját tehetségtelenségük miatt nincsen pénzük, és mi nem fogjuk eltarta-ni őket: ez a bajor álláspont veleje. Németország tizenhat tartománya azonban megalkotta az "egyensúlytörvényt", aminek értelmében a központi állam a gazdag térségek segítségével támogatja az elmaradott területeket. Bajorország 1989-ig részesült a támogatásból, azóta nettó befizető az egyensúlyi alapba. Hiszen a számok szerint München a Németország-egyesítés legnagyobb nyertese: míg a régi NSZK-ban a tartomány még az átlag alatt teljesített, most a volt keleti területek nélkül tekintve is az élen állók közé tartozik. Nem különösebben tisztességes húzás tehát, hogy Stoiber most az elmúlt években az öt exkommunista tartománnyal kötött "szolidaritási paktum" felszámolásáért küzd.

Illetve: küzdött.

Drang nach Osten

A szeptemberi parlamenti választásokat minden bizonnyal a keleti területek döntik el, mivel az NDK-ban felnőtt állampolgárok körében viszonylag alacsony a biztos pártot választók aránya. Míg nyugaton stabilizálódtak a pártpreferenciák, a keletiek négyévente változtatják véleményüket.

Schröder számára könnyű játéknak tűnhet teleplakátolni Drezdát, Lipcsét és a többi, még mindig hátul kullogó várost a bajor pitbull 2001-es kirohanásaival. Mégsem lehet biztos az akció sikerében. A keletiek kevésbé előítéletesek a bajorokkal szemben, és Stoiber jól illik ahhoz a képhez, ami az ottani választók körében a politikusról mint olyanról a kommunista időszakban kialakult. Stoiber egy rakás aktával érkezik hivatalába, és kétszer annyival távozik az éjszakába nyúló értekezletekről. A szürke eminenciás, aki mindent szeret egymaga elintézni. A kötelességtudat vezérli, és mintha csak ez vezetné Berlin felé is.

A minap, a szászországi választások előtt Stoiber az exkommunista Magdeburgba repült, hogy személyes jelenlétével erősítse a helyi konzervatív erőket. "Ha mindenféle karavánokat láttok felvonulni Bajorországból, ne engedjétek magatokat megtéveszteni, kedves barátaim. Stoiber jön segíteni a keleti tartományoknak - de mérgezett ajándékokat hoz" - figyelmeztetett Szászországban Gerhard Schröder, a szociáldemokrata kancellár.

Edi be Goode!

Edmund szegény családból származik, apja évekig munkanélküli volt. Anyja az életrajzokban igazi házisárkányként jelenik meg; de ő vette rá fiát a tanulásra. "Nézd csak meg, meddig jutott érettségivel Adenauer és Strauss!" - biztatta édesanyja a kicsi Edit (utóbbi vallomása szerint). A fiú azonban focista szeretett volna lenni, a második osztály végén el is hasalt latinból. Aztán szomorúan, de felismerte, hogy nincs tehetsége a focihoz. Nekivágott a szülők által kijelölt útnak. Tizenhét évesen belépett a bajor konzervatív pártba, és 54 évesen annak színeiben miniszterelnök lett.

Egy bajor komikus ezen nem győzött eleget csodálkozni: "Csak rá kell nézni: ez az ember nem bajor. Franz Josef Strauss az volt, de a szikár Edmund?" A miniszterelnök kedvenc itala a víz, csak a kamerák kedvéért kortyol egyet söréből. A nemzeti különállást szimbolizáló népviseletben úgy fest, mint Szaros Pista Jézus nevenapján. Nem tudja ünnepelni a győzelmeket, és mintha nem lennének érzelmei. Miniszterelnöki eskütétele után kinyilatkozta: "Az asszony ne szóljon bele a politikába. Hogy venné ki magát, ha Bajorországot a háttérből egy nő irányítaná?" A fényképeken feleségével 33 évi házasság után úgy állnak egymás mellett, mint két nyaralás közben elcsevegő idegen - jegyzi meg az egyik német lap. Büszke két lányára, akik, akárcsak ő, jogot végeztek, sikertelennek vélt fiáról viszont egy szót sem hajlandó ejteni. Nem csókolgat gyerekeket, nem vegyül a nép közé, nem szabadul fel egyetlen beszélgetés közben sem. Érzelmeit évente egyszer mutatja ki. Hamvazószerdán, a passaui Niebelung csarnokban. Üvölt, dühöng, a sör és a ruszli bűzében az asztalra csap, és megmondja a magáét.

Jobbról be

Stoiber egyik legnagyobb hiányossága a hiányzó külpolitikai tapasztalat. Helmut Kohl - Mitterrand oldalán - az európai egység megteremtésével bevonult a történelembe. Gerhard Schröder belpolitikai témákkal verte meg "a nagy öreget" (ahogy O. V. nevezte Kohlt). "Mondok kilenc okot, amiért az SPD-re kell szavazni, a tizedik Kohl" - szólt a kezdetben a külpolitikával keveset törődő Schröder választási szlogenje. Aztán Schröder belelendült. Önbizalmat csöpögtetett a németekbe: ötven év szégyenkezés után az ország ma öntudatosabban vesz részt a világpolitikában.

Stoiber számára ez nehezebben fog menni. Jobboldalról érkezik. Egykor úgy vélte, "a nácik valójában mind szocialisták voltak, hiszen olyan struktúrát állítottak fel, mint a kommunisták az NDK területén". Nagy példaképe, Franz Josef Strauss belpolitikai bukására pedig azt a magyarázatot találta adni, hogy "csak a zsidókat üldözték ennyire a Harmadik Birodalomban". Nem lesz könnyű az Európai Unió politikusaiban bizalmat ébresztenie maga iránt. Nagy segítségéül szolgálhat viszont, hogy az elmúlt évek európai szociáldemokrata többsége után több országban az ő elvbarátai kerültek hatalomra. Berlusconi és a spanyol Aznar már most a német kancellárnak járó keretek mellett fogadja. Még németországi jelölése előtt büszkén kiállt az ultrajobbos osztrák koalíció oldalán. Hangosan bírálta az osztrák kormány ellen foganatosított EU-szankciókat. Azóta elhallgatott, hiszen Haider támogatásával bajosan győzhetné meg az északnémeteket saját tisztaságáról.

Stoiber egykor a Benes-dekrétumok leghevesebb támadójának hírében állt. A személyes meggyőződésen kívül volt ennek egy profán politikai oka is. A cseh területek közelsége miatt Bajorországban él a legtöbb kitelepített szudétanémet. Münchenben működik az az információs központ is, amelyik egy kisebb kiállításon kívül egy levéltárral várja a kárpótlásra váró szudéta-bajorokat.

A bővítés zavara

A CSU választási győzelmeit eddig éppen a hangos őskonzervatív jelszavaknak köszönhette. Kérdés azonban, melyik oldalra áll a befolyásos német gazdasági elit a választások során. Henkel úr és társai általában liberális törzsszavazók, de éreztetik, hogy melyik nagy néppárt politikájában látják a gazdasági fejlődés lehetőségét. Németország Európa vezető gazdasági hatalma. A kancellár kezét azonban megkötik a nagyvállalatok és a történelem. Az autó- és gyógyszergyárak, az elektronikai és telekommunikációs óriások, a bankok és biztosítók globális cégekké fejlődtek az elmúlt években. Az ő terjeszkedésüknek egyetlen kancellár sem lehet kerékkötője. Márpedig, ha Stoiber kitart a szudétanémet kárpótlás mellett, sok jóra nem számíthat az ország keleti szomszédainál.

Stoiber nagy ellenzője volt az euró bevezetésének is. Evvel szerzett ugyan néhány jó pontot a márkát sirató bajoroknál, de a bajor falvak népe számára vonzó izoláció Berlinben nem játszik. A délnémetek rettegnek az EU-bővítéstől is: rémálmaikban a keleti horda kifosztja őket, és elveszi tőlük munkahelyüket. ´k szívesen hallgatták Stoiber zavaros fejtegetéseit az új tagok felvételének "feltételrendszeréről". De az EU-bővítés hatalmas üzlet a német vállalatok számára. És nem fog senki beleköpni a levesükbe. Hiszen kinek az adója tölti meg a német államkasszát, amiből a politikusok osztogathatnak?

Barátok közt

Az osztrákokat München magára hagyta a Temelin-vitában, és Bécset is kerüli Stoiber, nehogy jattolnia kelljen a radikális FPÖ-politikusokkal. A Fidesz kampánygyűlésén viszont Stoiber elvállalta a díszvendég szerepét. Beszédében az európai egyesítés kiemelkedő alakjának nevezte Orbánt: mint mondta, tőle tanulta meg, hogy a nyugati szóhasználattal ellentétben ne keleti bővítésről, hanem európai egyesítésről beszéljen. Magyar szakértők véleménye szerint a baráti gesztusért tartozott Orbán annyival a bajor kollégának, hogy Brüsszelben odavágjon a cseheknek és szlovákoknak. Túl egyértelmű az egész: Stoiber tiszteletét teszi Orbán önszoboravatásán, majd egy német konzervatív politikus dobja föl Brüsszelben azt a labdát, amit a magyar kormányfő jól lecsap.

Magyarország egyébként is hasznos ország. A bajor pitbull jelenése a Fidesz-partin megér a német lapoknak akár tizenöt sort is a külpolitikai oldalon. Ki lehet pipálni: én a tagságra váró keleti országokkal is jó kapcsolatban vagyok. Hogy mi húzódik meg a Fidesz kampánya mögött, hogy a MIÉP nyíltan koalícióra készül a "nagy európai gondolkodó" - ahogy Stoiber Orbánt nevezte - pártjával, egyelőre kevesen tudják Németországban. De ha a mostaninál is nyíltabb Fidesz-MIÉP kormányzati együttműködés alakul ki, vége lesz a hallgatásnak. A nyugati sajtó lecsap Magyarországra, és Stoiber is mosakodhat. Egy északnémet számára éppen elég, hogy bajor jelöltre kell szavazni, de az már tényleg nagyon rosszul veszi ki magát, hogy Európában az ő számlájukra barátkozzon egy antiszemita és fasiszta párttal - amely jelzőket a MIÉP a német sajtóban már kiérdemelte.

Az óvatosabb fellépés első jelét már a múlt héten megtapasztalhatta Orbán csapata. A Mária Valéria hídnál találkozott a katolikus tengely. Megjelent Schüssel osztrák kancellár, Teufel baden-württembergi miniszterelnök, a magyar kormányfő, ám bajor részről csak az államminiszter érkezett. Edmund nem jött el személyesen. Pedig, ha ő is akarja, nyilván sikerül az időpont-egyeztetés.

Kötelességteljesítés közben

Schröder örömmel fogadta Stoiber jelölését, mivel a bajor "polarizálja" a társadalmat. A szociáldemokrata verzió szerint elég lesz rámutatni a szélsőjobb mocsarából magát hajánál fogva kirángató Stoiber múltjára. Szociális, a jelenben élő politika az erőseket segítő elitgyártás és a múltba vágyás helyett - ez az SPD legfontosabb kampánytémája. Stoiber esélyét a válsággal küzdő gazdaság, a berlini ígéretek ellenére magas munkanélküliség jelenti.

Pillanatnyilag a közvélemény-kutatási adatok kedveznek a konzervatív pártoknak. A CDU-CSU tíz százalékkal vezet Schröder Szociáldemokrata Pártja (SPD) előtt, és Stoiber is hozott valamit a hátrányán: már csak tíz százalékkal vezet a leglazább politikus képében tetszelgő kancellár. Ennek ellenére az elemzők továbbra is a szociáldemokraták győzelmét várják. Minden jel szerint a következő hónapokban kiheveri a világ a gazdasági recessziót, és Németországban érezhetővé válik a fellendülés.

Ez kiveheti Stoiber vitorlájából a szelet. A száraz hivatalnok szerepe éppen a gazdasági válságok időszakában lehet kedvező. München prosperál a globális szerepre törő nagyvállalatok révén. És Edmund még mindig nem találta meg a helyét a politikai térképen. El akar szakadni a jobboldaltól, de merre tartson? És mit tud hihetően eladni? A bajor rádió- és tévéadók Stoiber-hű szerkesztők alatt működnek. Nincsenek kellemetlen kérdések, csak szerda reggeli rádióinterjúk. Berlinben viszont négyezer újságíró várja a friss kancellárjelöltet. Stoiber ilyenkor begörcsöl. Egy német szórakoztató tévéműsorban meghirdették az "Értsd meg Stoibert!" versenyt. Egy fiatal gimnazista négyszáz eurót nyert, mert a Stoiber-interjúból öt mondatot le tudott fordítani német nyelvre.

Miként Texas és az ifjabb Bush, működőképes párost alkot tartomány és vezér. De alkalmazható lesz-e ez a német föderatív állam szintjén? A CSU a második világháború utáni első évek óta egyedül kormányoz Münchenben. Stoibernek nincs tapasztalata koalíciók működéséről, soha nem kellett kompromisszumokat kötnie. Nem is szeret. ´ a bajor állam első számú hivatalnoka. Teljesíti kötelességét. Berlinben azonban egyedül nem fog menni. A liberális párt már ugrásra készen áll. A konzervatívok természetes koalíciós partnerei hagyományosan a külpolitikára gyúrnak: a miniszterelnök-helyettesi poszt a hagyományok szerint automatikusan jár nekik, és ezt mindig a külügyminiszter tölti be. Előfordulhat: nekik kell majd vigyázniuk arra, hogy Stoiber ne álmodhassa újra a bajor központú térségi szuperhatalom álmát.

Gergely Márton

Fuck History

- nyilatkozta Hackl Schorsch szánkós Salt Lake Cityben. A háromszoros aranyérmes sportoló negyedik győzelmével beírhatta volna magát Deutsch Tamás ötkarikás történelemkönyvébe. ´ lehetett volna az első versenyző, aki négyszer nyer egyazon egyéni számban. De az utolsóból ezüst lett. A sajtótájékoztatón faggatták, mekkora csalódás számára a második hely. "Ha amerikai lennék, azt mondanám: basszátok meg a történelmet."

A száguldó kolbásznak nevezett Hackl bajor falujában politikai karrierre készül. Naná, a CSU színeiben. Münchenben még dívik a kelet-európai módi, sportolók oldalán feszítve ünnepelni a politikai nagyságot. A német Kész átverés show-ban a helyi viccmajsztorok felhívták Lothar Matthaus válogatott rekordert, és egy ismeretlen CSU-kampányfőnök nevében felkérték sportminiszternek. Lothar egy pillanat alatt az új poszton képzelte magát, és legott elképzelései ecsetelésébe fogott.

Az átverés nemcsak a focista sarkköri sötétségét, de a bajor kormányzó párt provincializmusát is leleplezte. A sztori ugyanis hihető volt. Stoiber már az új müncheni focitemplomban, a Bayern most épülő stadionjában nyithatja meg a vb-t; nálunk legyen akkor Eb, gondolhatta erre Orbán. Edmund pedig Budapesten kapta el az olimpia ötletét. Öt német város verseng a pályázás lehetőségéért. A bajor miniszterelnök a múlt héten Lipcse mellett tette le a voksát. Ha München nem nyerhet, akkor kapja egy keletnémet város - gondolta. Bár biztosan nem választási fogás, de azért jól jön az a néhány pluszszavazó az ex-NDK területén. A Lipcse néven futó, de Drezdával közösen megálmodott játék lezárhatná a német egység lassú folyamatát. Az exkommunista város, mely mögött a gazdag nyugati hatalom áll: ha valakik, hát ők csak nyerhetnek.

szerző
Gergely Márton
publikálva
2002/12. (03. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra