Az évtized találkozója lehetett volna, de nem történt semmi

Külpol

„Még nincs deal, de majd lesz” – mondta Trump, miután meghallgatta Putyin hízelgését. Alaszkában vörös szőnyeget terítettek a háborús bűnös elé, aki jottányit sem engedett a céljaiból. Nincs tűzszünet, és a béke sem került közelebb.

Donald Trump kapott érte hideget-meleget, miután közös találkozóra hívta Vlagyimir Putyint . Tényleg nem sokszor látni olyat, hogy az amerikai elnök repülőgépre ül és vörös szőnyeget terít egy olyan diktátor elé, akinek semmi más ígérete nincs azon túl, hogy folytatja az ukránok legyilkolását, ha a találkozó nem az elképzelései szerint alakul. A találkozót pedig nem előzte meg valódi előkészítő munka, az amerikaiak saját céljaikat sem tisztázták világosan.

Ahogy sejteni lehetett, a két világvezető végül anélkül repült haza, hogy bármiben megegyezett volna. Legalábbis olyasmiben, amit aztán az orrunkra is kötöttek. De a jelek szerint a rövid találkozót Putyin annak szentelte, hogy mézesmázos szavakkal kedveskedjen Trumpnak, és kedvenc témáit visszhangozza neki.

Trump még az odaúton bejelentette, hogy egy tűzszünet megtárgyalásában reménykedik, és „nem lesz boldog, ha ez nem sikerül”. Az orosz fél nem jósolt semmit, de éppen elég volt neki, hogy amerikai földön találkozhat a világ legerősebb emberével. Putyin 2021-ben találkozott Joe Biden volt amerikai elnökkel, hét hónappal később pedig teljes inváziót indított Ukrajna ellen, azóta a Nemzetközi Büntetőbíróság körözése alatt áll és pária a világban. A találkozó helyszíne, Alaszka, az egykori orosz terület, amelyet az Egyesült Államok 1867-ben aprópénzért vásárolt meg Sándor cártól, azt üzente a nacionalistáknak, hogy Putyin régi orosz földön fog állni, ahol – miként a Rosszijszkaja Gazeta írta – „nincsenek a dialógust zavaró brit kémek, ukrán ügynökök, európai »jóakarók«”. A hiányos földrajzi ismeretekkel bíró Trump háromszor is azt mondta a találkozó előtti napokban, hogy „Oroszországba utazik”, hol csitította, hol feltüzelte a várakozásokat.

 
Fotó: MTI/AP/Julia Demaree Nikhinson
 

Az amerikai elnök bizonyára meg fogja kapni, hogy túlságosan kedves volt Putyinhoz: még meg is tapsolta, mielőtt kezet fogott volna a háborús bűnössel, nevetgéltek valamin, majd Trump a saját limuzinjával vitte Putyint a katonai bázisra, holott az orosz elnöki páncélautó is rendelkezésre állt.

De Trump amúgy is szívélyes a keleti autokratákkal, és eddig csak Zelenszkijnek okozott borzasztóan kellemetlen perceket a Fehér Házban. A napokban Orbán Viktorra mint az orosz-ukrán kérdésben „páratlanul okos” vezetőre hivatkozott, és a véleményét idézte. Örülhet a fehérorosz diktátor, Aljakszandr Lukasenka is, akit az amerikai elnök még a repülőgépről hívott fel, megköszönte tizenhat politikai bebörtönzött szabadon bocsátását, és további 1300 (!) elengedésében reménykedett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.