mi a kotta?

Változatlan ritmusban

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/33. hétre

„Csak egyetlen remekművet írtam, a Bolérót. Kár, hogy abban nincs zene” – vallotta be Maurice Ravel barátjának és kollégájának, Arthur Honeggernek, de azt ő sem sejthette a furcsa darabról, hogy csaknem egy évszázaddal később idegsebészek és neurológusok vizsgálják. Igaz, ők kicsit más szempontból.

A Boléro keletkezéstörténete persze egy orosz balerinával Ida Rubinsteinnel kezdődik, aki balett komponálására kérte Ravelt. Csakhogy a kiszemelt mű jogai, amelyet Ravel meghangszerelt volna, Albéniz Ibéria-szvitje, már elkeltek. Aztán a zeneszerző saját ötlettel állt elő egy zeneműről, amely „egyetlen hosszú, nagyon fokozatos crescendo”. Számos anekdota kering a bemutatóról – volt, aki őrültnek nevezte a komponistát, aki ezt inkább bóknak vette –, de az biztos, hogy siker lett. Mígnem évtizedekkel később valaki feltette a kérdést: nem lehet, hogy ez a különös, repetitív darab a demencia első jele volt Ravelnél, aki 1937-ben sikertelen agyműtét következtében hunyt el? Az operációt Clovis Vincent, a kor neves párizsi idegsebésze végezte, aki hiába kereste a kitágult agyi kamrákat. Máig nem tudjuk, pontosan mi okozta a halált. Van, aki utólag frontotemporális demenciára, Alzheimer-kórra vagy Creutzfeldt–Jakob-betegségre gyanakszik – attól függően, hogy épp melyik neurológus ír cikket. A Boléro állandó ismétléseit, ritmikus és harmóniai monotóniáját ilyen kórságokkal indokolják, és egészen elfelejtik, hogy a francia mester a nevezetes balett után újabb remekműveket írt. Márpedig két zongoraversenyére nem mondhatjuk, hogy egy beszűkült elme alkotásai.

Ez a balettzene is elhangzik a Kodály Filharmonikusok szabadtéri koncertjén, amely a debreceni virágkarnevál időszakával esik egybe. Előtte azonban egy másik remekmű csendül fel, amely népszerűségét talán Ravelnek köszönheti: Muszorgszkij ciklusa, az Egy kiállítás képei zenekari hangszerelésben. Az együttest Somogyi-Tóth Dániel vezényli (Debrecen, Kossuth tér, augusztus 15., 21 óra).

Másnap Donizetti bohózata, a Don Pasquale látható az Operaházban. Káel Csaba rendezésében a háttérben szereplő modern festmények kapnak különös szerepet, főhőseink azonban kosztümöt és felöltőt viselnek, ahogy kell. A kevés szereplős operában Palerdi András és Gabriela Hrženjak is énekel, a zenekart Török Levente vezeti (Operaház, augusztus 16., 19 óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.