mi a kotta?

Változatlan ritmusban

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/33. hétre

„Csak egyetlen remekművet írtam, a Bolérót. Kár, hogy abban nincs zene” – vallotta be Maurice Ravel barátjának és kollégájának, Arthur Honeggernek, de azt ő sem sejthette a furcsa darabról, hogy csaknem egy évszázaddal később idegsebészek és neurológusok vizsgálják. Igaz, ők kicsit más szempontból.

A Boléro keletkezéstörténete persze egy orosz balerinával Ida Rubinsteinnel kezdődik, aki balett komponálására kérte Ravelt. Csakhogy a kiszemelt mű jogai, amelyet Ravel meghangszerelt volna, Albéniz Ibéria-szvitje, már elkeltek. Aztán a zeneszerző saját ötlettel állt elő egy zeneműről, amely „egyetlen hosszú, nagyon fokozatos crescendo”. Számos anekdota kering a bemutatóról – volt, aki őrültnek nevezte a komponistát, aki ezt inkább bóknak vette –, de az biztos, hogy siker lett. Mígnem évtizedekkel később valaki feltette a kérdést: nem lehet, hogy ez a különös, repetitív darab a demencia első jele volt Ravelnél, aki 1937-ben sikertelen agyműtét következtében hunyt el? Az operációt Clovis Vincent, a kor neves párizsi idegsebésze végezte, aki hiába kereste a kitágult agyi kamrákat. Máig nem tudjuk, pontosan mi okozta a halált. Van, aki utólag frontotemporális demenciára, Alzheimer-kórra vagy Creutzfeldt–Jakob-betegségre gyanakszik – attól függően, hogy épp melyik neurológus ír cikket. A Boléro állandó ismétléseit, ritmikus és harmóniai monotóniáját ilyen kórságokkal indokolják, és egészen elfelejtik, hogy a francia mester a nevezetes balett után újabb remekműveket írt. Márpedig két zongoraversenyére nem mondhatjuk, hogy egy beszűkült elme alkotásai.

Ez a balettzene is elhangzik a Kodály Filharmonikusok szabadtéri koncertjén, amely a debreceni virágkarnevál időszakával esik egybe. Előtte azonban egy másik remekmű csendül fel, amely népszerűségét talán Ravelnek köszönheti: Muszorgszkij ciklusa, az Egy kiállítás képei zenekari hangszerelésben. Az együttest Somogyi-Tóth Dániel vezényli (Debrecen, Kossuth tér, augusztus 15., 21 óra).

Másnap Donizetti bohózata, a Don Pasquale látható az Operaházban. Káel Csaba rendezésében a háttérben szereplő modern festmények kapnak különös szerepet, főhőseink azonban kosztümöt és felöltőt viselnek, ahogy kell. A kevés szereplős operában Palerdi András és Gabriela Hrženjak is énekel, a zenekart Török Levente vezeti (Operaház, augusztus 16., 19 óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.