„Tud kapcsolódni ehhez a vízióhoz?” – „Nagyon is.” – „Tényleg? Ez a Nagy-Izrael...!” – „Ha engem kérdez, már itt vagyunk.”
Ez hangzik el Benjamín Netanjahu izraeli miniszterelnök tévéinterjújában, amelyet Sharon Gal újságírónak, volt jobboldali Kneszet-tagnak adott augusztus 12-én. Azt is hozzáteszi, hogy „történelmi és spirituális küldetése van”, majd elfogad az interjúkészítőtől egy amulettet, amely a Nagy-Izrael térképét rejti. Az expanzionista fogalom az izraeli határokon túlnyúló, egyiptomi, szír, jordániai és libanoni területeket jelöli – bár az amulettet nem mutatták a tévéadásban.
Netanjahu nyilatkozatát a környező arab országok felháborodása kísérte: Egyiptom „tisztázást” követelt, és azzal vádolta Izraelt, hogy „instabilitást okoz, a béketeremtést utasítja vissza”, Szaúd-Arábia és Katar szerint a terjeszkedés krízishez fog vezetni.
Talán soha nem volt még ennyire népszerűtlen Izrael a nemzetközi közvélemény szemében, mint az elmúlt hetekben. Miközben Ausztrália, Kanada és Franciaország kilátásba helyezték, hogy elismerhetik önálló államként Palesztinát, Írország, Spanyolország és Litvánia már azt jelezték, hogy csatlakoznak Dél-Afrikához, és háborús bűnök vádjával a Nemzetközi Büntetőbíróság elé is állítanák Netanjahut, ha az országukba látogatna. A leglátványosabb változást az Egyesült Államokban látjuk: az amerikaiak 43 százaléka szerint népirtás zajlik Gázában, mindössze 32 százalékuk tartja jogosnak Izrael háborús reakcióját és csak 29 százalék szimpatizál Izraellel Palesztinával szemben. A fiatalok határozottan inkább palesztinpártiak, és ez az attitűd hamarosan a nagypolitikában is megképződhet. Nagy-Britanniában több száz embert tartóztattak le a Palestine Action nevű baloldali szervezet tüntetésein, nagy részük hatvan év feletti volt, egy pedig vak és mozgáskorlátozott. Még Japánban is zajlottak kisebb palesztinpárti tüntetések, és a külügyminiszter élesen bírálta a gázai megszállás tervét, amely „aláássa a kétállami megállapodást”. Ám az álhírek is terjednek ebben a zűrzavaros időszakban: egy AI-generált videó masszív, tízezres tömegeket mutatott palesztin zászlókkal. A magyar kormány nem csatlakozott a Palesztinát elismerőkhöz, egyetlen kormánytag sem szólalt meg a népirtás vagy az éhezés vádjait illetően. Szijjártó Péter szerény tízmillió forintottal támogatott egy jeruzsálemi keresztény szervezetet, de azt nem tette szóvá, hogy az izraeli hadsereg júliusban tankkal lőtte a gázai övezet egyetlen katolikus parókiáját.
Netanjahu megítélése hazájában is romlott, mióta bejelentette, hogy készek elfoglalni Gáza teljes területét.
Ez az a terv, amit még az izraeli hadsereg legfelsőbb vezetésében is bírálnak, a kormány mérsékelt jobboldali tagjai pedig csak hosszú győzködés után támogatnak. A megengedő bírálók szerint Netanjahu a kormánya fasiszta tagjainak foglya: Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter és Bezalel Smotrich pénzügyminiszter, akiket a világ bármely pontján nácinak neveznének, ha nem lennének izraeliek, többször akadályozták azzal a tárgyalásokat, hogy szétverik a koalíciót, ha tűzszüneti megállapodás jön létre. A kevésbé elnéző kritikusok szerint Netanjahu saját politikai túlélése érdekében is fokozza a háborút, hiszen ellenkező esetben a korrupciós eljárások folytatódhatnának ellene. Az ENSZ nagykövetei az elmúlt héten hevesen kritizálták Gáza teljes megszállását. Van némi bája annak, hogy Kína a „kollektív büntetés” ellen emelte fel a szavát, Oroszország szerint pedig „felelőtlenség ellenségeskedést szítani”. Az Egyesült Államok azonban megvédte Izraelt: Dorothy Shea nagykövet kijelentette, hogy „a háború rögtön véget érne, ha a Hamász elengedné a túszokat”. Az izraeli közvélemény egyre jelentősebb része ugyanakkor nem hisz abban, hogy a Netanjahu-kormány számára tényleg fontos a túszok kiszabadítása. Éppenséggel a túszok családtagjai buzdítanak országos sztrájkra a háború deeszkalálása érdekében.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
