Egy népi értelmiségi vállalkozó - Püski Sándor (1911-2009)

  • Standeisky Éva
  • 2009. augusztus 20.

Belpol

Kettős értelemben is népi: szegény, paraszti család fiaként lett értelmiségi - jogász, majd könyvkiadó -, s kulcsszerepet vállalt a népi írói mozgalom menedzselésében: kiadta a heterogén összetételű társaság tagjainak műveit, szervezte összejöveteleit, tartotta a lelket a nehéz természetű és nem egy esetben nehéz sorsú írókban.
Kettős értelemben is népi: szegény, paraszti család fiaként lett értelmiségi - jogász, majd könyvkiadó -, s kulcsszerepet vállalt a népi írói mozgalom menedzselésében: kiadta a heterogén összetételű társaság tagjainak műveit, szervezte összejöveteleit, tartotta a lelket a nehéz természetű és nem egy esetben nehéz sorsú írókban.

Intézmény volt: bátorító, támogató szürke eminenciás a Horthy-korban éppen úgy, mint a Kádár-érában és az 1989-90-es rendszerváltás után. A letűnt, többnyire dicstelen 20. századnak nem csupán markáns eszmei elkötelezettségű tanúja, hanem kiadója és rendezvényei révén szellemi történéseinek alakítója is.

Nevéhez fűződik a korabeli baloldali szellemi elit útkereséseinek helyet adó két szárszói konferencia: az 1942-es és 1943-as - az ez utóbbin elhangzottak azóta is szellemi táplálékul szolgáltak, szolgálnak a népi kommunistáknak, a népiekben szövetségest kereső szocialistáknak és a nemzeti radikálisoknak egyaránt.

Véleményét őszintén és kendőzetlenül tárta mások elé: nyílt kártyákkal játszott mindig. A Horthy-korban a hatalom lojális ellenzékének számított, ugyanúgy, mint a kommunista éra reformperiódusaiban: 1954-ben, 1956 nyarán és őszén, a kádári taktikázás hónapjaiban (1956 novembere és 1957 kora tavasza között), valamint az 1960-as évek közepén kezdődő második "olvadás" idején. 1954-ben visszautasította Veres Péternek, az Írószövetség elnökének felkérését, hogy az újonnan szervezett írószövetségi kiadó, a Magvető gazdasági vezetője legyen, 1956 nyarán komoly erőfeszítéseket tett irodalmi és művelődési szövetkezet alapítására: "A nemzet szellemi gazdálkodásában éppen olyan pazarlás folyt és folyik idővel, ideggel és energiával, mint az anyagiéban. [...] a valóságot lehet jobbítani. [...] Nem vagyunk kommunisták, s csak a magunk módján tudunk ebben a jobbításban részt venni. A magunk módja pedig: önálló lap- és könyvkiadó" - írta augusztus 31-i felhívásában. A forradalom idején szervezte a parasztpárt utódja, a Petőfi Párt Szellemi Irányító Testületét, majd 1957 elején újra megkísérelte az írói szövetkezet létrehozását: ígéreteket kapott, lehetőséget azonban végül is nem.

A szocialista rendszer korhadásának éveiben az egyre bátrabb honi népiek és a határon túli magyarság érdekeinek szószolójaként segítette a rendszerváltó folyamatot, majd 1989 után immár itthon vált a nemzeti baltól a nemzeti jobboldal széléig terjedő irányzatok képviselőinek kiadójává.

A diktatúra időszakaiban a hatalom ellenségének számított, bár bántódás Magyarország német megszállása után és a nyilas érában sem érte, ellentétben a Rákosi-korral és a Kádár-rezsim kemény periódusának végével: a totális kommunista diktatúra időszakában nem jutott neki kiadói tér. Könyvkiadói iparengedélyét 1949-ben visszaadta. Könyvesboltját 1950-ben államosították, családtagjait is bevonva a munkába kerámikus kisiparos lett.

Változatos, viszontagságos életút

Huszonévesen lett először vállalkozó. Joghallgatóként rájött arra: óriási az igény az előadásokon elhangzottak sokszorosítására. Jegyzetkiadóként kezdte, majd nagy összegű hitelfelvétellel alapozta meg kiadóvállalatát. A könyvterjesztésben, a szerzői és az olvasói tábor kiépítésében is sikeresnek bizonyult. Szervezői tehetségét a református egyház ifjúsági szervezetében, majd 1945 után politikai pártban kamatoztatta.

A kommunista hatalomátvétel után a belügyesek figyelme rá is kiterjedt, beszervezését is megkísérelték. 1949 nyarán barátaival röpiratban szándékoztak szóvá tenni a rendszer hibáit. Több mint fél év elteltével tartóztatták le, s még aznap megpróbálták beszervezni. Megbízták azzal, hogy Veres Péterről készítsen jelentéseket. Püski attól félt, hogy nyomtalanul eltüntetik. Néhány órás gondolkodás után elfogadta a "látszatszolgálatot", aláírta a beszervezési nyilatkozatot, hogy kiengedjék, s beszámolhasson a történtekről családjának. Ha másodszor is eltűnik, szerettei már tudni fogják, hogy az Andrássy út 60.-ban kell keresniük. Még kiszabadulása napján felkereste Veres Pétert, és elmondta neki a történteket. Megegyezett vele, hogy időnyerés céljából látszatjelentéseket ír róla. A második alkalommal Kodolányi Jánosról, a harmadikon Sinka Istvánról jelentett. A negyedik találkozóra üres kézzel érkezett. Újabb sürgetés, fenyegetőzés, majd a vizsgálótiszt nem jelentkezett többé. Püski a számára kedvező változást a meginduló szociáldemokrata perekkel hozta összefüggésbe. Úgy gondolta: a kommunisták a két "ellenség", a népiek és a szociáldemokraták közül ez utóbbiakat tartották veszélyesebbnek. 1952-ben közveszélyes munkakerülés, 1954-ben üzérkedés gyanújával kezdtek ellene eljárást: mindkét ügy felmentéssel végződött.

Az ötvenhatot követő megtorlások időszakában, 1957 közepétől ügynököket állítottak rá, telefonját lehallgatták, családját zaklatták. 1962-ben a hozzá hasonlóan zömmel jogi végzettségű parasztpárti társaival együtt perbe fogták és elítélték. A börtönben sínylődő Bibó Istvánéhoz hasonló demokráciafelfogást róttak terhükre, s azt, hogy kapcsolatot tartva a határon túli magyarsággal a szocialista tábor egysége ellen áskálódnak, önálló Erdélyről álmodoznak.

Az egy évvel későbbi amnesztia rá is vonatkozott. A hatvanas évek végén Amerikába szóló, egyéves látogatásra jogosító útlevelet kapott - két idősebb fia 1956-ban disszidált -, majd állampolgárságát megtartva az Egyesült Államokba települt, ahol 1970-től a magyar állammal hivatalos kapcsolatban állva terjesztette a magyar könyveket. Újra kiadót és boltot alapított, s a hozzá betérő honi és kinti magyarok élvezték önzetlen vendégszeretetét. Egyes emigránsok, különösen a tőle jobbra álló Wass Alberték gyanakodva fogadták: kommunista rezsim megbízottját látták benne.

Az 1980-as évek végén a Magyar Demokrata Fórum híveként kezdett újra Magyarországon könyvkiadói és könyvterjesztői vállalkozásba. Kiadója jóvoltából immár csonkítatlanul jelenhettek meg a népi írói életművek, köztük a két szellemi atya, Szabó Dezső és Németh László írásai. Az éves könyvheti rendezvényen, a Vörösmarty téren hosszú évekig mindig a Püski Kiadó sátra előtt kígyóztak a leghosszabb sorok, ahol Püski Sándor mellett a vele rokon nézeteket valló írókkal és politikusokkal is találkozhatott az érdeklődő olvasó.

Nézetei

Püski a politikai pluralizmus és az önkormányzatiság elkötelezett védelmezőjeként úgy gondolta, a kapitalizmus megregulázható: nagytőke és nagybirtok nélkül is működőképes a korlátozott magántulajdonon alapuló gazdálkodás. A szociális piacgazdaság megteremthetőségében bízott, valamiféle harmadik útban. 1945 előtt a korhadt úri világban, a harácsoló (zsidó) tőkében látta a legnagyobb ellenséget, 1945 után pedig, s különösen a Rákosi-érában, az egyenlősítő diktatúrában. A magyarság szellemi és gazdasági elnyomóit mindenekelőtt a zsidókban vélte megtalálni. A zsidó származású magyarokat a magyar népet kihasználó nemzetiségnek tartotta (hasonlóan a hazai németekhez, a svábokhoz).

1945 után a demokráciafelfogásával leginkább összefüggő "zsidókérdés" megoldódni látszott. Szörnyű áron. A fasiszta németek a magyar hivatalosságok és nemritkán magánszemélyek segédletével a második világháború éveiben zsidó származású magyarok százezreit gyilkolták meg. Az antiszemitizmus a holokauszt, s az abban játszott magyar szerep ellenére - mintegy annak önfelmentő hárításaként - megmaradt: a nagytőkepártiság, a nemzetidegen liberalizmus helyett immár a diktatúra kiszolgálása, a szovjetbérencség és a magyarságidegenség vádja kötődött hozzá elsősorban.

Püski Sándor zsidóellenességében nem látott semmi elítélendőt. "A kiadványaimban voltak - írja 2002-ben kiadójánál megjelentetett kötetében, a Könyves sors - magyar sorsban - a magyarországi német- és zsidókérdést kritikai éllel - néha igazságtalan hangsúllyal - tárgyaló vagy érintő részletek, de arányaiban és erejében is nagyobb volt az, ahogy a magyar arisztokráciáról, dzsentriről, középosztályról, sokszor még a parasztról is leszedték ezekben a könyvekben a keresztvizet. A próféták sohasem kíméletesek. Nem rózsavizet hirdettünk, hanem egy beteg nemzet gyógyulását kerestük." (A kiemelés Püskitől származik.) Püski kiadója, a Magyar Élet jelentette meg például Sértő Kálmán, Sinka István és Erdélyi József műveit, amelyek között jócskán találhatók antiszemita vonatkozásúak.

A zsidótörvények korában, a zsidók jogfosztásának és vagyoni kisemmizésének éveiben különösen Erdélyi Solymosi Eszter vére című, töményen antiszemita költeménye volt népszerű, amely szerint a zsidók gyilkoltak meg egy tiszaeszlári cselédlányt.

Püski antiszemitizmusa leginkább az általa 1945 előtt megjelentetett Bary-könyv 1988-as interpretálása kapcsán bizonyítható. Bary József az 1882-es tiszaeszlári vérvádper vizsgálóbírája volt: alulmaradt a védővel, Eötvös Károllyal szemben, aki elérte, hogy felmentsék a keresztény lány rituális célú meggyilkolásával vádolt zsidókat. A zsidók bűnösségét valló Bary örökösei a világszerte nagy port felvert per után évtizedekkel, 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után jelentették meg az egykori vizsgálóbíró emlékiratát, akkor, amikor biztosak lehettek abban, hogy az általános és hivatalos antiszemita közhangulatban kereslet lesz a könyvre.

Püski a leszármazott, Bary Zoltán főügyész lekötelezettje volt, akihez a cenzúra tartozott, s aki nagyvonalúnak bizonyult Püski Sándor kiadójával szemben. Püski talán hálából, talán a kiadói profit reményében, talán azért, mert egyetértett az emlékiratban foglaltakkal, négyszer adta ki a Bary-könyvet: 1941-ben, 1942-ben és kétszer 1944-ben. A példányszám meghaladta a tízezret. Még durvított is a bevezetőn: erősítette zsidóellenes jellegét. Az utolsó kiadásra már a német megszállás után, a zsidóknak minősítettek deportálása idején került sor. (A kiadások történetét Karsai László írta meg.)

A Bary-könyv egy 1988. decemberi interjú nyomán került a figyelem középpontjába. Püski a vele felvett beszélgetésben 1945-ös igazolására emlékezve megrótta akkori kommunista támadóit, kiemelve közülük az akkor szintén kiadót vezető Cserépfalvi Imrét. Cserépfalvi válaszolt: mindenekelőtt az antiszemita Bary-könyv többszöri megjelentetéséért marasztalta el Püskit. Püski viszontválaszában értetlenkedett. Ügyetlenül bizonygatta, hogy a könyv nem antiszemita, miközben a magyarországi zsidósággal kapcsolatban történelmi valótlanságokat állított. Püski elképesztő reagálása kiverte a korabeli szellemi elit egy részénél - az úgynevezett urbánusoknál, liberálisoknál persze - a biztosítékot. (Püski válaszát Cserépfalvi Imrének a Magyar Hírlap 1988. december 7-i száma közölte, a vitáról lásd Berkes Tamás Püski ürügyén című írását az Élet és Irodalom 1989. február 3-i számában.)

S itt le is zárhatnánk az életút vázlatos ismertetését, ha nem lenne az életsors alakulásának Püskin túlmutató tanulsága: a mindenkori hatalmi politika igazolhatja a történelmileg és erkölcsileg kifogásolható, a közösség mentális higiéniáját károsan érintő egyéni lépéseket. Püski Sándor joggal gondolhatta, hogy a második világháború utáni, feddéssel záruló igazolási eljárása felmenti őt az antiszemitizmus vádja alól: a határozatban szó sem esik arról, hogy antiszemita jellegű művek is lettek volna az ő kiadásában megjelent könyvek között, "csupán" jobboldaliak és nyilas szellemiségűek. A Bary-könyv pedig már csak azért sem róható terhére - vélhette Püski -, mert a győztesek által megkövetelt könyvindexben, a tiltó listára tett fasiszta szellemiségű könyvek között hiába keresné valaki a vizsgálóbíró elmélkedéseit, még a második listán is csak az 1933-as kiadás szerepel.

Leginkább a kommunista pártnak volt érdeke, hogy egyik legközelebbi politikai szövetségese, a Nemzeti Parasztpárt s annak népszerű író tagjai ne pártoljanak el tőle: állítólag a népi írók közbenjárására maga Révai József szorgalmazta, hogy Püskit igazolják.

A társadalom és a szellemi elit antiszemita fertőzöttsége 1945-ben is tabutémának számított. A kommunista párt legitimációját erősítendő, magyar mivoltát hangsúlyozandó maga sem szorgalmazta a zsidóellenesség okainak kibeszélését és az önvizsgálatot a zsidó származású magyarok ellen elkövetett bűnökben. Kényelmesebb és politikailag célravezetőbb volt a kapitalizmus ellen összefogni azokkal - így a parasztpártiakkal is -, akik a politikai és a gazdasági átalakításról a kommunistákhoz hasonlóan gondolkoztak. A Nemzeti Parasztpártban nem voltak ritkák az antiszemiták - akiktől egyébként a kommunista párt sem volt mentes.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.