Odabent a szokásos látvány: identitásukat egyebek mellett idétlen fejfedőkkel, sajátos ruhakölteményekkel, ilyen-olyan fesztiválséróval, vadnak szánt sminkkel, és a Sziget kedvéért feltűzött testékszerekkel definiáló (többnyire) fiatalok jönnek-mennek, ülnek, állnak és fekszenek mindenütt. A változékony időjárásnak hála nincs por, van viszont akkora sár, hogy még Tarkovszkij is megnyalná utána a tíz ujját. A Házasságkötő előtt megállít egy kicsit ködös tekintetű fiú: épp egy kelkáposztakonzervnek készül örök hűséget fogadni, és szeretné, ha én lennék a tanú. Szertartásunkkal párhuzamosan két kakastaréjos srác esküvője zajlik. A fiúk nehezen döntenek a nemi szerepekről, de végül győz a józan ész: az lesz a férj, aki képes átemelni a másikat az amúgy nem létező sátorküszöbön.
"A legkúlabb"
A Civilszigeten, számos teszt kitöltésének hála, kiderül, hogy van mit tanulnom a nukleáris töltetekről, ugyanakkor nem vagyok sem alkoholista, sem kellően képzett háziasszony. Utóbbi a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (barátainak csak Mébih) "Mit hova kell pakolni a hűtőszekrényben?" játékából derül ki. A hivatal dolgozói megnyugtatnak, hogy ellenőrzésük alatt tartják a Sziget vendéglátó-ipari egységeit, és az idén még csak néhány lejárt szavatosságú ételt találtak, amit annak rendje és módja szerint elkoboztak és megsemmisítettek. A magát biztonságban érző fogyasztó derűjével, kezemben a Jó tanácsok házi disznóvágáshoz című brosúrával megyek tovább.
A Budapest Pride sátornál relatíve alacsony hibaszázalékkal sikerül kitöltenem a melegtotót, majd a szervezet egyik képviselőjétől megtudom, hogy a szigetelők teljesen elfogadóan viszonyulnak a homoszexualitás témájához, három nap alatt semmiféle atrocitás sem érte a melegjogok képviselőit. Nem kicsit szomorú, hogy ezen el kell csodálkoznom, de azon még jobban, hogy két férfi lazán tud kézenfogva mászkálni a Szigeten anélkül, hogy megszólnák, leköpdösnék, vagy megdobálnák őket. Tisztára, mintha Európában lennénk.
Az itt bulizó külföldiek szerint amúgy ott vagyunk, mármint Európában, annak is az élvonalában - legalábbis fesztiválszinten. A többség a Sziget fő erényének az olcsó jegy- és italárakat tartja, de a változatos programok és a zenei sokszínűség is sokakat vonzott a fesztiválra. Két angol lány lelkesen meséli, hogy az egyikük reggel elájult, de az elsősegélyhelyen a nyelvi korlátok ellenére profin életet leheltek belé, a másikról pedig lelopták a cipőjét, amíg egy bokorban szundikált. Hozzáteszik, hogy a Görögországból érkező vonaton kirabolták őket, így most alig van pénzük, és fogalmuk sincs, hogy fognak hazajutni, de ennek ellenére remekül érzik magukat. A három, bőrszoknyát viselő osztrák fiú szerint, akik már harmadjára jöttek a Szigetre, ez a "legkúlabb" közép-európai fesztivál, főleg az olcsó sör és a vonzó csajok kellemes kombinációja miatt. Miközben beszélgetünk, elszalad mellettünk egy artikulálatlanul üvöltő meztelen férfi, a srácok rezzenéstelen arccal nézik, majd egyikük megjegyzi: "Tuti, hogy angol." Egy holland fiú, aki hosszasan rodeózott egy konténeren, majd belezuhant, nagy műgonddal csipegeti le magáról a szemetet, és közben elmondja, azért jött ide, mert a legtöbb európai fesztivál csak néhány napos, ez viszont egy egész hétig tart. Ráadásul: "Tök kulturált." Egy olasz lány szintén a Szigeten tapasztalható jólneveltségről magyaráz, s egy árnyalatnyi csalódottsággal a hangjában meséli, hogy már három napja itt van, de még senki sem zaklatta. Egy magyar lány viszont büszkén meséli, hogy hat éve a Szigeten vesztette el a szüzességét, azóta minden évben kijön, és újra elveszíti.
Béke
A Szigetet nemcsak a látogatók, hanem az itt dolgozók is egy olajozottan működő fesztiválként tartják számon. A biztonsági szolgálat (értsd: In-Kal) koordinációs vezetője szerint, aki a kezdetek kezdete óta ügyel a fesztiválozók nyugalmára, nagyon ritkák a komolyabb balhék, tömegverekedésre csak kábé háromévente egyszer kerül sor. Fegyvert is egyre ritkábban kell elkobozni a beléptetésnél, komolyabb erőszakos cselekményre pedig még nem volt példa. A biztonsági szolgálat munkáját a rendőrség segíti, a Sziget külső területén közrendvédelmi feladatokat látnak el, bent pedig a külföldről jött kollégáik segítségével szolgálnak és védenek. Utóbbi afféle bónusz szolgáltatás a rendőrség részéről, ami abban áll, hogy ha valakit például kirabolnak, nem kell elslattyognia a 3. kerületi rendőrkapitányságra, hanem helyben megteheti a feljelentést. A 24 órás, tolmácsokkal turbózott ügyelet része a panaszfelvétel, és az "áldozatvédelmi szolgáltatás". Markó Attila óbudai rendőrkapitány szerint a Szigeten 17 éve nyugi van, aki kijön, az tudja, hogy miért jön, és nem balhézik.
Balhét valóban nem nagyon látni, a tömeg és a magas illumináltsági szint ellenére ez tényleg a béke szigete. Aki mégis egy kis izgalomra vágyott, riksába (elegánsabban szólva pedálhintóba) ülhetett, és percenként száz forintért számolhatta, hogy hány embert gázol el a "sofőr" az esti forgatagban. A Szigetre bevezetett alkalmatossággal haladni kétszer olyan lassan, konfrontálódni viszont tízszer olyan sokat lehet, mint gyalogosan, az idei év újdonságainak egyike. Majdnem olyan értelmetlen, mint a másik új sláger, az úgynevezett QR kódot tartalmazó matrica, amit magunkra ragasztván, különféle bonyolult telefonszoftveres eljárások segítségével olyan mély üzeneteket adhatunk át az arra érdemeseknek, mint "Csak szex és más semmi", illetve "A Szigeten vagyok".
