Gripmadártörténet - visszapillantás a vadászgéptenderre

Belpol

A négy évvel ezelőtt kurtán-furcsán katapultált magyar F-16-os projekt története a menetrendszerű honi pártpolitikai kabaré melléktermékeként került elő. Holott ez a gyorsan elfeledett történet sokkal fontosabb, mint Orbán időbeni/kései elhatárolódása Csurka hírhedt 2001. szeptember 11-i nyilatkozatától.

A négy évvel ezelőtt kurtán-furcsán katapultált magyar F-16-os projekt története a menetrendszerű honi pártpolitikai kabaré melléktermékeként került elő. Holott ez a gyorsan elfeledett történet sokkal fontosabb, mint Orbán időbeni/kései elhatárolódása Csurka hírhedt 2001. szeptember 11-i nyilatkozatától.

"Az egyetlen törést a magyar-amerikai kapcsolatokban a Gripen-döntés jelentette" - nyilatkozta a napokban Jeszenszky Géza volt amerikai nagykövet, aki nagyjából ennyivel kívánta cáfolni, hogy 2001-ben Orbán Viktor miniszterelnök elbaltázta az addig jól működő magyar-amerikai kapcsolatokat. Pedig a "törés" szilánkosra sikeredett, elsősorban azért, mert a baleset teljesen készületlenül érte a korábban már biztos befutónak is kikiáltott tengerentúliakat.

Jobb repcsi kell

A magyar vadászrepülőgép-fejlesztési mizéria még 1992-ben kezdődött, amikor a kecskeméti katonai reptérre látogató Für Lajos akkori honvédelmi miniszter beszélgetésbe elegyedett a déli határnál készültséget adó pilótákkal. Már túl voltunk a barcsi bombázáson meg a szerbek provokációnak is szánt határsértő manőverein, és Für állítólag egy lehetséges ütközet esélyeit hozta szóba. A pilóták elmondták: a jugóknál rendszeresített MiG-29-esek repülő koporsóvá degradálták a MiG-21-eseinket. A honvédelmi tárcánál (HM) ezt követően döntöttek úgy, hogy ellensúlyt kell képezni, és kimondottan F-16-osokkal álmodtak. Kispénzűek lévén, használt gépek jöhettek csak szóba, de a belgák, mivel nekik e típusból túl sok volt, bérbe is, örökbe is szívesen adtak volna, ha kell. Az ügylethez azonban a repülőgép gyártójának (az USA kormányának) engedélyére is szükség volt, ezért 1993 elején Für egy küldöttség élén bejutott a Pentagonba. A későbbi külügyminiszter, Colin Powell fogadta ugyan, de egyértelműen tudtára adta: mivel a magyarok nem tagjai a NATO-nak, nem bólintanak rá az ügyletre. A küldöttség tagjai erősködtek: Pakisztán sem tag, de amikor az egyik, fegyverek eladásával foglalkozó magas rangú köztisztviselő kibökte, hogy akkor se adnának F-16-osokat, ha dollár lógna ki a magyarok zsebéből, mindenki megsértődött, és a küldöttség duzzogva hazajött.

A helyzetet végül az oroszok oldották meg: államadósságuk mintegy 900 millió dolláros részéért 28 darab felfegyverzett MiG-29-es vadászrepülőt (a szükséges földi támogató rendszerrel és tartalék hajtóművekkel kiegészítve) ajánlottak fel, ami jól jött a magyar kormánynak, pláne, hogy pénzt nem kellett érte adni, és 1994 végére az egész ezred hadrendbe állhatott.

A ma is meggyőző össztulajdonságú orosz konstrukciókra kilenc év vagy 1100 repült óra után várt az előírás szerinti kötelező nagygenerál, ezért a 90-es évek vége felé a minisztériumnak készülnie kellett arra, hogy a 2002-ben lejáró kilencedik év közeledtével hogyan tovább. A gépek teljes életciklusának kitöltéséhez (eredetileg 20 év vagy 2500 repült óra volt, azóta ez 40 év/4000 órára módosult) feltétlenül szükséges szétszedés-csere-összerakás koordinálása és finanszírozása az Orbán-kormányra várt.

1999-ben az ország a NATO tagja lett. Ezzel egy időben máig tartó intenzív versengésbe kezdett az európai és az amerikai hadiipar az újonnan belépő országok hadi beruházásainak elnyeréséért. Az a hiszti azonban, hogy meg kell szabadulnunk a MiG-29-esektől, mert azok nem illeszthetők szervesen a NATO-ba, egyáltalán nem volt megalapozott. A csehek, szlovákok és a lengyelek is ilyenekkel léptek be a szövetségbe, ráadásul a németek is repkedtek az efféle NDK-s hagyatékkal, és az amcsik mégsem kapkodtak a szívükhöz.

Miközben a HM keresgélt, a parlamentben Selmeczi Gabriella és Balsay István államtitkári posztjába került a Lockhead-botrány; 31 kormánypárti képviselő és 3 államtitkár aláírásával levelet kapott Bill Clinton elnök, hogy váltsa már le a budapesti amerikai nagykövetet, és Steven Jones Lockhead-alkalmazottat nevezze ki - aki, mint kiderült, az F-16-osokért lobbizott. A honvédelmi tárca meg talált egy német céget, amely az orosz gépmadarak NATO-flottába illeszthetőségét ígérte. A DASA és az orosz MiG/Mapo ezért több mint huszonhatmilliárdos számlát helyezett kilátásba, de ez magában foglalta a szükséges nagygenerált is. Az összeg lényegesen elmaradt az időközben elkezdődött F-16-os és Gripen párharc minimálisan várható ajánlataitól.

A kormány 2000 szeptemberében elutasította a MiG-ek korszerűsítéséről szóló, a nemzetbiztonsági kabinet által jóváhagyott, szerződés-aláírásra előkészített javaslatot. Igaz, Szabó János honvédelmi miniszter rendületlenül ismételgette, hogy felújítják a MiG-29-eseket. Ám ezen csupán a további repüléshez feltétlenül szükséges javításokat volt célszerű érteni, mert az 1998-2002 között meghibásodott és javítandó hajtóműveket egyáltalán nem küldték nagygenerálra. Ennek az lett a vége, hogy 2002-ben, amikor a Gripeneket már kikiáltották győztesnek, a MiG-ekhez egyetlen tartalék hajtóműve sem volt a magyar hadseregnek. "Nincs erre racionális magyarázat" - mondta a Narancsnak Hollósi Nándor, e téma miniszteri főtanácsadója.

Levadászott Falcon

Többeknek ma már csak úgy rémlik, mintha a kisgazdák akar-tak volna valami üzlethez jutni a MiG-29-esek felújításából, de aztán az egészből semmi sem lett. A 2000. szeptemberi döntést ráadásul Orbán Viktor 2001. március 5-én a HM-vezérkar előtt a napnál világosabban megismételte. Mint mondta, az ügy "nem egyszerűen gazdasági mérlegelés kérdése", a kormány leendő döntésével "elsősorban biztonságpolitikai megfontolásokat érvényesít". A szaktárca ennek megfelelően ajánlatokat kért a magyar légierő 20-24 db vadászrepülőgéppel történő korszerűsítésére. (Minisztériumi alkalmazottak mesélik, hogy miközben a HM-ben tízoldalas tenderfüzet készült akár egy tucat ceruza beszerzésekor is, a vadászrepülő-tenderre szóló meghívás a miniszter aláírásával együtt is alig másfél oldalra rúgott.)

A beérkezett ajánlatok döntően F-16-osokra vonatkoztak. Az Egyesült Államok 17-18 éves gépeket adott volna, a törökök fiatalabbakat, de drágábban, a belgák nagyjából 10 éveseket kínáltak, és továbbra is minden megoldás érdekelte őket. Az anyagi ellentételezési rovatokban 110-140 milliárd forintnyi valuta szerepelt. Az amerikaiak azonban nem enged(het)ték meg, hogy akár a törökök, akár a belgák keresztezzék az útjukat. Érkezett ugyan egy svéd-brit ajánlat is, de a légicsatában még be sem vetett Gripennel mint az F-16-os riválisával idehaza nem számoltak komolyan. Az ajánlatok értékelését alapvetően a két repülőgéptípus harcra alkalmazhatósága alapján végezték a tárcánál, és ebben fehéren feketén az amerikai F-16-ost hozták ki győztesnek. A svédeknek hibaként rótták fel például, hogy ajánlatukban olyan vadászgép szerepel, melyet nem lehet a levegőben tankolni, nincs megfelelő fegyverzete, és a NATO-interoperabilitás megoldottsága sem olyan magától értetődő, mint a szövetségben rendszeresített F-16-os bármelyik altípusánál. Az összegzés úgy, ahogy volt, elment a miniszterelnökhöz.

Időközben a magyar légtér védelmére megálmodott 24 vadászgép száma 14-re csökkent, de ennek repülés- vagy hadtudományi, illetve gazdasági magyarázatát máig nem hallotta senki. Egy anekdota szerint az egyik nemzetbiztonsági ülésen, amikor már komoly vita bontakozott ki arról, hogy melyik ár/felszerelés reláció a kívánatos számunkra, a nemzetbiztonsági kabinet akkori vezetője, Pintér Sándor áthajolt Szabó János miniszterhez azzal, hogy "elég lesz nektek 14 is, nem kell a 24".

A honvédelmi miniszterhez kötődik az a valóságos epizód is, miszerint 2001 júniusában ugyancsak nemzetbiztonsági kabinetülésről távozva egy a vadászrepülőgép-tender-döntésről érdeklődő újságíró mikrofonjába belemondta: az amerikaiak használt F-16-osokra vonatkozó ajánlata a befutó. Két órával később a svéd és a brit nagykövet közös sajtóértekezletet tartva ütközött meg azon, hogy nekik senki egy szót sem mondott használt repülőkről. A diplomáciai maflás elkerüléséért Orbánék gyorsan találtak a svédeknek 10 extra napot arra, hogy használt Gripenekkel is ajánlatot tegyenek. Ettől függetlenül mindenki úgy tudta: akármit ajánlanak a svédek, az amcsik a tuti befutók. A döntést előkészítő apparátus egyértelműen a 17-18 éves F-16-osok győzelmét készítette elő, mivel e típus egy komoly modernizációt (az ún. MLU-t - Middle Life Update) követően egyből képes NATO-kötelékben repülni. Az pedig, hogy az amerikaiak az MLU költségeit nem számolták bele az ajánlatukba (így például a hajtóművek főaggregátor-cseréjét és több, fontos szerkezeti elem felújítását külön pénzért adták volna, ami repülőnként összesen további 5,5 millió dollárt jelentett), azért nem okozott különösebb megütközést, mert a végül aláírt Gripen-szerződésben is opcióként szerepel a svéd harci gép teljes körű NATO-sítása és komplett harci felszerelése.

A 2001. szeptember 10-én a kabinetülésre érkezők rövid bejelentésre számítottak. Arra, hogy a miniszterelnök gyorsan áment mond az F-16-os Fighting Falconokra, és mindenki mehet a dolgára. Egyikük visszaemlékezése szerint "bejött Orbán Viktor, mondta, hogy nagyon köszöni a kitartó, szívós és áldozatos munkát, amit az ajánlatok feldolgozásába fektettünk, és ő úgy döntött, hogy a svéd ajánlatot fogadja el. A részleteket Matolcsy gazdasági miniszter úr fogja elmagyarázni - mondta a miniszterelnök, majd sarkon fordult, és kiment a teremből." Az elbeszélés szerint döbbent csend maradt Orbán után a teremben. Az ülésről távozó Kárász Jánossal készült híradófelvételeken jól látható, hogy a honvédelmi tárca gazdasági ügyekért felelős államtitkára beleizzadt abba a kínlódásba, ahogy faarccal próbálja a "gazdasági szempontból helyes" döntést indokolni.

Az egészben az volt az amerikaiak számára a legfájóbb, hogy a döntésről előzőleg senki nem ér-tesítette őket, így még az extra 10 napot sem alkudhatták ki. (Ezzel is magyarázható, hogy nem sokkal később a lengyelek hasonló ügyben elkövetett kiszivárogtatása miért késztette az amerikaiakat majd 200 százalékos hozzáadott érték megajánlására; igaz, a lengyelek új gépeket akartak.) Orbán állítólag utólag sem akart a döntésről hivatalos szót váltani az amerikaiakkal, pedig erre már szeptember 11. és az ominózus Csurka-beszéd után került volna sor.

A második

Utólag két kérdés vetődik fel. Az egyik, hogy ha a Gripenek és az F-16-osok versengésében gazdasági döntés született, akkor miért nem felelt meg a kormánynak az akkor még csak hétéves MiG-29-es ezred. Szakmai vélemények szerint a 2001 decemberében aláírt Gripen-megállapodásnak ma már sem védelempolitikai, sem nemzetgazdasági szempontból nincs alternatívája. A 2002-ben kiigazított, a 2001. decemberi árakon számolva 210 milliárd forint keretösszegű projektet egyetlen kritika illetheti: az, hogy nagyjából kilenc évvel korábban indították el, mint ahogyan arra valóban szükség lett volna.

A másik kérdés az, hogy ha "a harcászati repülő erők fejlesztéséről" szóló 2001. évi országgyűlési határozatnak már az első pontját is meg kellett változtatni ahhoz, hogy a szerződés ne okozzon kárt az országnak (az tudniillik kimaradt az eredeti szövegből, hogy a bérleti időszak lezárása után tulajdonszerzésre nyíljon mód, azaz a bérlet lejártával a gépek automatikusan visszaszálltak volna svéd felségjel alá), akkor hogyan lehetséges, hogy az Állami Számvevőszék tavalyi, a HM 2001-2002-es beszerzéseiről szóló, amúgy igen kritikus jelentésében egy bekezdés sem foglalkozik a több mint 200 milliárd forintos vadászrepülőgép-tenderről.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.