Magyar Narancs: Látta a hét végén az MTM kommunikációs társaság TV 2 című műsorát?
Wéber János: Sajnos nem láttam, nálunk kábeltelevízió van, és ott 13-án fogják bekapcsolni, de ez teljesen szabályszerű. A kábeltelevízió azt ad le, amit jónak lát, nem kötelező sugároznia a kereskedelmi adókat.
MN: Révész T. Mihály, az ORTT elnöke a hét végén arról beszélt egy rádióműsorban, hogy az ORTT nem felelős azért, hogy nem látható egyszerre földi sugárzásban és műholdról is az MTV 2.
WJ: Igen, hallottam ezt a rádióműsort.
MN: Révész úr mintha az MTV Rt.-re próbálta volna hárítani a felelősséget.
WJ: Nem kell hárítani a felelősséget: a törvény elég egyértelműen rendelkezik arról, hogy az MTV 2-nek 1997. január 15-ig kellett volna műholdra kerülnie, és onnan számítva legalább egy hónapig kellett volna párhuzamosan sugároznia.
MN: Az elfogadható kifogás, hogy az Eutelsat HotBird műholdja a tervezettnél jóval később jutott fel?
WJ: Azt hiszem, megfelelő kifogás, bár hogy vétkes volt-e az MTV, tehát gondatlan volt-e, vagy szándékosan húzta-halogatta, azt nem tudom. Én hajlok arra, hogy vis maior volt ez a többszöri halasztás, elháríthatatlan külső ok következménye. És bár az MTV joggal bízhatott abban, hogy a vétkessége nem állapítható meg, a felelősség akkor is az övé, és nem másé. Az ő feladata és kötelessége lett volna, hogy a műholdra felmenjen.
MN: Az ORTT-nek ilyenkor mi a feladata?
WJ: Hát semmi.
MN: Tehát önök nem is véleményezik azt, hogy nem látható az MTV 2? Hogy nem működik egyszerre földi, illetve műholdas sugárzásról?
WJ: Nem tud működni, mert január 15-e óta annyi hónap telt el eredménytelenül, hogy most már elindultak a kereskedelmi televíziók, és elfoglalják a frekvenciát.
MN: Ön hogy látja, volt-e lehetősége az MTV-nek arra, hogy változtasson a terveken?
WJ: Én ezt nem tudom, én a rendelkezésemre álló adatok alapján annyit tudok, hogy ők joggal bízhattak abban, hogy a nyár elején műholdra kerül az MTV 2.
MN: Volt egy jelenet az Aktuálisban, a Médiahajón készült majd´ másfél héttel korábban. Abból a furcsa szópárbajból, ami a miniszterelnök és a belügyminiszter között zajlott, úgy tűnt, hogy az MTM-hez a miniszterelnöknek van köze, az Íriszhez pedig Kuncze Gábornak, illetve a kisebbik koalíciós pártnak.
WJ: Lehetett egy ilyen benyomása a nézőnek.
MN: És önnek?
WJ: Nekem mint nézőnek szintén volt egy ilyen benyomásom erről a jelenetről. Nem vitatom, hogy ennek a műsorrészletnek volt egy olyan hatása, hogy itt a koalíciós partnerek egymást próbálták beavatkozással vádolni a kereskedelmi televíziók ügyében. Azt azonban szeretném elmondani, hogy nekem mint ORTT-tagnak nem szólt sem Horn Gyula, sem Kuncze Gábor egyik televízió érdekében sem. Pártérdeket nem észleltem az ORTT-n belül.
MN: És más érdeket?
WJ: Milyen érdekre tetszik gondolni?
MN: Hogy mondjuk valaki valakinek valamiért kedves; nem pártérdekre gondolok, hanem üzleti vagy bármilyen más érdekre.
WJ: A pályázók érdekei a pályázatokban jelentek meg. Abban leírták, hogy mi az ajánlatuk, mi az érdekük.
MN: Ha majd bejön a készülékén a TV 2 meg az RTL Klub programja, nyilván látni fogja, hogy jelentősen eltérnek a korábban beadott műsortervtől. Ilyenkor önöknek milyen lehetőségeik vannak?
WJ: A szerződés percre, százalékra pontosan meghatározza a különböző műsortípusok szerkezetét, az egyes műsorsávokban való elhelyezését: ezt be kell tartani, ettől nem lehet eltérni. Ezt egyébként többféle műsortervvel meg lehet oldani, tehát nem kötelező azonos műsortervet készíteni. Nagy a mozgástér, de a szerződéstől eltérni nem lehet. Amennyiben ez mégis megtörténik, illetve megtörtént, akkor a szerződés szigorú szankciókat tartalmaz, amiket az ORTT alkalmazni fog.
MN: Mi a szankciók sorrendje? Gondolom, először figyelmeztetik az adót arra, hogy ez nem az, amit beadtak.
WJ: Hát ezt ön gondolja.
MN: Rosszul gondolom?
WJ: Mi egyszer már az MTM-et figyelmeztettük arra, hogy a hozzánk benyújtott műsorterve nem mindenben felel meg a szerződésnek.
MN: Erre az RTL-t is figyelmeztették egy szeptember 26-i levélben, akárcsak arra, hogy nem juttatták el még a részletes műsortervet. Ha jól tudom, még választ sem kaptak.
WJ: Nem.
MN: Térjünk vissza a szankciók sorrendjére. Mi következik a levél után?
WJ: A szankciók csak most kezdődnek: ha a műsorszolgáltató nem tartja be a szerződést, akkor elsősorban a kötbér kerül sorra, ami a szerződésben szerepel.
MN: Hallott-e arról, hogy a CME, "a Baló-féle Írisz televízió" megvette a TV 3 részvényeinek többségét, és hogy hamarosan elindul?
WJ: A sajtóból értesültem róla.
MN: Mit szól hozzá, ha majd látni fogja a három új adót, pontosabban a két új adót és a megújult TV 3-at, és kiderül, hogy a legközszolgálatibb az Írisz tévé lesz?
WJ: Hogy az Írisz tévé elveszti a józan eszét - de ez csak feltételezés. A közszolgálatiság drága dolog, és kevésbé vonzza a nézőket. Mivel az Írisz tévének nincs szerződéses kapcsolata az ORTT-vel, nem nyert pályázatot, nem földi frekvencián sugároz, tehát nem vállalt kötelezettséget egy szigorú műsorrendre és műsorszerkezetre, ezért sokkal szabadabban használhatja a műsoridejét. A törvény keretei között sokkal szabadabban állíthatja össze a műsorát, a legszélesebb nézői igényeket figyelembe véve, hogy a részesedését növelje. A másik két televíziónak, a két nyertesnek, sokkal kötöttebb a keze, sokkal inkább gúzsba kötötten kell táncolnia, hogy betarthassa azt a szerződést, amit velünk kötött. Végül is a műsorszerkezetük szerint kell dolgozniuk, és ez magas közszolgálati arányokat és kötelezettségeket tartalmaz.
MN: Az ORTT nyáron hogyan működött? Azért kérdem ezt, mert Révész T. Mihály, a testület elnöke azt mondta szombaton, a 16 óra című rádióműsorban, hogy az évszak miatt nem utalták át időben a Magyar Televízió Rt.-nek az összeget, amelyet befizetett az MTM.
WJ: Úgy működött az ORTT nyáron, ahogy mondjuk a parlament vagy a kormány, vagy mint a bíráskodás, vagy mint általában egy hivatal. Nem pedig úgy, mint például az Alkotmánybíróság vagy az Állami Számvevőszék.
MN: Végül is ez az összeg, mint kiderült, értékpapírban kamatozott. Lehet, hogy az MTV Rt. jobban örült volna, ha korábban megkapja.
WJ: Én nem arra emlékszem, hogy a Révész úr azt mondta: nem utaltuk át ezt a pénzt, mert nyáron nem úgy működtünk, mint ahogy októberben működünk. Mi minden törvényes határidőt be tudtunk tartani. Révész úr inkább arról beszélt, hogy a Magyar Televízió kuratóriuma nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a pénzt fogadja. Tehát arra a kérdésre, hogy milyen részletekben, hogyan utaljuk át ezt a pénzt a közalapítványnak, a közalapítvány nem tudott válaszolni. Mielőtt elmentünk volna, meghoztuk azt a döntést, hogy a Magyar Televízió kuratóriuma egy összegben kéri, és mi azonnal átutaljuk ezt a beérkezett díjat. Annak ellenére, hogy a törvény ezt nem rendezi el. Annak mindenképp volt értelme, hogy megbeszéléseket folytassunk.
MN: Mit gondol, mikorra fog úgy kialakulni minden, ahogy az ideális lenne?
WJ: Mit nevezünk ideális állapotnak? Biztos nem azt, ha rám kényszerítik a kereskedelmi csatornákat. Legyen lehetőségem arra, hogy döntsek. Szüksége van-e ilyen műsorra a családomnak, használ-e mindez a kiskorú gyermekem fejlődésének? Ha a kereskedelmi adóknak fontos, hogy mindenki lássa a műsorukat, akkor kössenek szerződést a kábelhálózatokkal, érjék el, hogy ezt én ingyen láthassam. A pécsi kábeltévé október 13-tól tudja a kereskedelmi tévék műsorát eljuttatni hozzánk, ha én erről az igényemről szerződést kötök vele. Ha ezt be akarom engedni a lakásunkba. Erről még nem döntöttem.
MN: Mi szól az ellen, hogy gyermeke nézhesse a kereskedelmi tévéket?
WJ: Az, hogy a kereskedelmi televíziózás, annak ellenére, hogy nagyon szigorú szerződés szabályozza a külföldi csatornán sugárzott társaság munkáját, rendelkezik egy bizonyos szabadsággal. Tehát tud olyan, a kiskorúak személyiségfejlődésére esetleg káros dolgokat sugározni, mint szexfilmeket vagy erőszakot öncélúan alkalmazó műsorokat a késő esti órákban, amelyekről minden szülőnek kötelessége megfontoltan eldönteni, hogy beengedi-e a lakásába.
MN: HBO-juk van otthon?
WJ: Igen, van.
MN: Én az HBO-n láttam olyan durva szexfilmeket, amelyeket egy amerikai motelszobában három x-szel látnának el.
WJ: Igen, sajnos elég sok trágárság van még azokban a filmekben is, amelyek nem kifejezetten szexualitást ábrázolnak. Eléggé szó szerinti a fordítás vagy a szinkronizálás.
MN: Ennek alapján megfontolás tárgyává teszi, hogy esetleg szakítson az HBO-val?
WJ: Minden családnak a saját felelőssége, hogy mit enged be a lakásába, és mit nem.
MN: Ön mondta, hogy megfontolás tárgya a kereskedelmi csatornák előfizetése, hiszen ezeken erőszakos és erotikus filmek is megjelennek. Egy csatorna már van, amin ezek megjelennek.
WJ: Nehogy félreértés essék: legyen ez a fajta televíziózás bizonyos korlátok és keretek között szabadon terjeszthető, ugyanakkor a családoknak az a felelőssége, hogy eldöntsék, kell-e ez nekik, vagy sem. Kiskorúak esetében ez kifejezetten a szülők felelőssége. Úgy gondolom, néhány héten belül ez rendeződni fog, tehát mindenki eldöntheti szabadon, és aki akarja, az hozzá tud férni. Azt látom egy picit, hogy a két kereskedelmi televízió - nem azt mondom, hogy ügyetlenebb az átlagosnál, hanem mintha nem készültek volna fel arra, hogy ilyen gyorsan elindulnak. Én azt vártam volna tőlük, hogy előre megkötik ezeket a szerződéseket a kábeltársaságokkal.
MN: Érez egyfajta kapkodást? Az elmúlt három hónapban mindenkit az izgatott, hogy hova szerződik. Be kell vallanom, nehezen hiszek bármely újságcikknek, amely a kereskedelmi tévéről szól, nem tudom, milyen érdekek állnak mögötte, melyik cikk miért születik.
WJ: Nézze, viszonylag szorosan figyeltem az erről szóló tájékoztatást. Az én aggodalmam az, hogy a médiától tájékoztatás címén ez telik, hiszen a média ez esetben a leginkább érintett, ez áll a legközelebb hozzá. A baj az, hogy a politikai tájékoztatás is hasonló színvonalú, mint ami erről a témáról szól.
MN: Egyebek tekintetében is érzi ezt?
WJ: Igen. Ebben az ügyben rengeteg hazudozást, rengeteg felkészületlenséget, felületességet, rosszindulatot, félretájékoztatást, jóindulatú tévedést, kapkodó tájékoztatást tapasztaltam az elektronikus és az írott sajtó részéről. Holott ez egy olyan ügy volt, amit egészen kiválóan ismert, hiszen róla szólt, az ő ügyeiről, törvényeiről. Itt van bennem az aggodalom, hogy ha erről az ügyről ilyen színvonalon tudott a sajtó tájékoztatni, tehát így tudta kiszolgálni a közönséget, így tudta segíteni az emberek információhoz való jutását, akkor milyen lehet a tájékoztatás egyéb ügyekben, amelyek nem állnak ennyire közel a médiához. Azok a kollégák, akiknek a törvényéről szó van, akik a munkájukat legalapvetőbben meghatározó törvényről adnak tájékoztatást, nem is ismerik, hogy abban mi van. Gondolok itt a különböző szankciókra, műsoridő-csökkentésre, közszolgálati műsor elmaradására, reklámtilalmak megsértésére, sok mindenre.
MN: Mit gondol, sok dolguk lesz?
WJ: Van, és lesz is.
MN: Tehát máris sok dolguk van a kereskedelmi tévékkel kapcsolatban?
WJ: Egyelőre még nem volt.
MN: Ön mondta, hogy van.
WJ: Vannak más dolgaink: két kereskedelmi rádiót kell hamarosan útnak indítanunk, hiszen azokra is kiírtuk a pályázatot, a helyi pályázatokat is ki kell írnunk, el kell bírálnunk. Azonkívül egyre inkább jogunk és erkölcsi alapunk lesz arra, hogy a közszolgálati televíziótól számon kérjük a törvény betűjét és szellemét. Eddig nem volt meg a duális rendszer, tehát a Magyar Televíziónak dupla kötelezettséget kellett teljesítenie. Nem volt érdekütközés, így nem lett volna szép állandóan felhánytorgatni a sorozatos hiányosságokat, de most már ennek is megszűnt az indoka, tehát sok dolgunk lesz.
MN: Sok problémájuk, megvitatnivalójuk lesz az új kereskedelmi tévékkel kapcsolatban?
WJ: Igen, az élet is bonyolult, ez a rendszer is bonyolult; ennek a folyamatos betartatása és figyelemmel kísérése megfeszített munkát igényel az ORTT-től mint az egyik szerződéses partnertől.
Pálinkás Szüts Róbert
