A pénz miatt maradt Tordai Bence a frakcióban Hadházy szerint

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 31.

Belpol

Hadházy Ákos szerint a frakciótagság gáz, Tordai Bence szerint azonban ők nemcsak elbábozzák a demokráciát.

"Kettejüknek kb. három millió okuk van rá. Ugyanis ennyi forinttal lenne kevesebb a fizetésük, ha az LMP illetve a Párbeszéd frakcióból távozva meg kellene válniuk a frakcióvezetői vagy bizottság elnöki másfél-másfél milliótól, amit ezekért a valódi plusz munkával nem járó pozíciók adnak a képviselői alapfizetéseken felül" – írta Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő szombati Facebook-bejegyzésében, miért maradt Tordai Bence, valamint Keresztes László Lóránt a Párbeszéd, illetve az LMP frakciójában, miközben pártjukat elhagyták. Hadházy szerint "ez nagyon gáz, ezt ők is tudják, de azt is tudják, hogy annyi országos botrány volt csak az elmúlt hetekben, hogy ezen a kis emberi gyengeségen nem akad fent senki”. Bár szerinte ők nem tartoznak a legrosszabb politikusok közé, a "két kis sumákságban benne van minden abból, hogy miért tartunk itt".

Tordai Bence azonnal reagált Hadházy bejegyzésére. Azt írta, őt a legkevésbé sem a pénz vitte a politikába, hanem a változtatás lehetősége. "Számonkéred rajtam, hogy segítek elbábozni nekik, hogy demokrácia van, ezzel legitimálva a rendszert. Te 2016-ban, '18-ban és 22'-ben ugyanúgy felvetted a parlamenti mandátumodat (nagyon helyesen), ahogy mások is, ugyanúgy szavazol a törvényjavaslatokról, ahogy minden képviselő – de te, egyedüliként, mégsem vagy a bábszínház szereplője, a rendszer legitimálója – csak azért, mert nem szólalsz fel, és nem vállalsz tagságot bizottságban vagy akár ellenzéki frakcióban. Nem igazán értem” – tette hozzá.

A Párbeszéddel kapcsolatos fejlemények arra vezettek, hogy további két frakciótag, Berki Sándor és ő is arra jutott, hogy emberi, erkölcsi és politikai okokból is az lesz a legjobb, ha kilépnek a párjukból. Ez a frakcióban azt eredményezte, hogy immár a függetlenek vannak többségben, de más nem változott. „Maradtunk, akik voltunk, és folytatjuk azt a munkát, amit eddig vittünk – a frakció mint munkaszervezet pedig ennek az intézményi kerete, hasznos politikai eszköz. Ezért nem léptünk ki, és ezután sem fogunk, mert mi nem az ellenzéket, hanem a rezsimet akarjuk gyengíteni."

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.