Nekünk Mohács kell – csak nem úgy

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 31.

Kultúra

Másképp kellene nézni a mohácsi csatára és nagyjából az egész magyar történelemre, mint ahogy eddig néztünk. 

Augusztus 29-én volt a mohácsi csata 498. évfordulója, erre emlékezve pedig időszerű volna átértékelni azt, hogy mit gondolunk erről a csatáról, a magyar történelemről és saját magunkról, nem különben pedig azokról, akik a biztos halál tudatában álltak a török hadsereg elé. Varga Szabolcs, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a mohácsi síkon mondott beszédet, nem véletlenül. Rendkívüli régészeti munkát folytatnak ugyanis a szakemberek az egykori csatamezőn: tömegsírokat tárnak fel, emberek, családok, települések történetét ismerik meg.

A munkálatok azért is rendkívüliek, mert viszonylag ritkán lehet feltárni ilyen leletekben és emlékekben gazdag területet úgy, hogy pontosan tudni lehet, mi történt ott, mikor és miért. És persze azért is rendkívüli, mert ezek az emberek, ezek a halottak megérdemlik, hogy ne úgy emlékezzünk róluk, ahogy az iskolában tanultuk: mint szedett-vedett társaság, akiknek foglamuk sem volt semmiről, ahogyan a stratégiával nem rendelkező királynak sem.

Minderről szó sem volt, írja Varga. Nem igaz, hogy a magyar hadsereg szedett-vedett volt, nem igaz, hogy a széthúzás, a gyűlölködés jellemezte a vezérkart és az arisztokráciát és az sem igaz, hogy a nyugatnak nevezett valami cserben hagyta volna a magyar királyságot. A valóság az, hogy a mohácsi csatában felvonult magyar – és mindenféle más nációból álló – hadsereg a kor legjobban felszerelt, legerősebb és legnagyobb serege volt. Sehol Európában nem tudtak volna ilyen sereget felállítani. Csak éppen egy olyan sereggel állt szemben ez a csapat, amihez nem volt fogható a világon. Sokszoros túlerő, kiapadhatatlan forrás, képzett katonák. A mohácsi mezőn nem balfékek szaladgáltak fel és alá, hanem katonák mentek csatába annak biztos tudatában, hogy meg fognak halni. Nem volt más választásuk.

Önmagában ez is nagyon komoly váltás az iskolai narrációhoz képest, ennél azonban továbbmegy Varga Szabolcs. A magyar történelmet úgy is lehet nézni, ahogy általában nézzük: vesztes csaták, rossz döntések, rossz oldalon állás, traumák. Meg úgy is lehet nézni, hogy volt itt tatár, török, Habsburg, szovjet, mind elment vagy eltűnt, a magyarok pedig még mindig itt vannak. Sehol sincsenek a tatárok, eltűntek a Habsburgok, felbomlott a Szovjetunió. És egyetlen világbirodalom sem tudta megtörni a magyarokat, nem törökösödött el 150 év alatt, nem németesedett el több száz év alatt. Ugyanaz a kultúránk, ugyanaz a nyelvünk. És ez egyebek mellett az olyan hősöknek köszönhető, akiknek a sírját most tárják fel Mohácsnál.

A teljes beszéd itt olvasható.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.