Nekünk Mohács kell – csak nem úgy

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 31.

Kultúra

Másképp kellene nézni a mohácsi csatára és nagyjából az egész magyar történelemre, mint ahogy eddig néztünk. 

Augusztus 29-én volt a mohácsi csata 498. évfordulója, erre emlékezve pedig időszerű volna átértékelni azt, hogy mit gondolunk erről a csatáról, a magyar történelemről és saját magunkról, nem különben pedig azokról, akik a biztos halál tudatában álltak a török hadsereg elé. Varga Szabolcs, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a mohácsi síkon mondott beszédet, nem véletlenül. Rendkívüli régészeti munkát folytatnak ugyanis a szakemberek az egykori csatamezőn: tömegsírokat tárnak fel, emberek, családok, települések történetét ismerik meg.

A munkálatok azért is rendkívüliek, mert viszonylag ritkán lehet feltárni ilyen leletekben és emlékekben gazdag területet úgy, hogy pontosan tudni lehet, mi történt ott, mikor és miért. És persze azért is rendkívüli, mert ezek az emberek, ezek a halottak megérdemlik, hogy ne úgy emlékezzünk róluk, ahogy az iskolában tanultuk: mint szedett-vedett társaság, akiknek foglamuk sem volt semmiről, ahogyan a stratégiával nem rendelkező királynak sem.

Minderről szó sem volt, írja Varga. Nem igaz, hogy a magyar hadsereg szedett-vedett volt, nem igaz, hogy a széthúzás, a gyűlölködés jellemezte a vezérkart és az arisztokráciát és az sem igaz, hogy a nyugatnak nevezett valami cserben hagyta volna a magyar királyságot. A valóság az, hogy a mohácsi csatában felvonult magyar – és mindenféle más nációból álló – hadsereg a kor legjobban felszerelt, legerősebb és legnagyobb serege volt. Sehol Európában nem tudtak volna ilyen sereget felállítani. Csak éppen egy olyan sereggel állt szemben ez a csapat, amihez nem volt fogható a világon. Sokszoros túlerő, kiapadhatatlan forrás, képzett katonák. A mohácsi mezőn nem balfékek szaladgáltak fel és alá, hanem katonák mentek csatába annak biztos tudatában, hogy meg fognak halni. Nem volt más választásuk.

Önmagában ez is nagyon komoly váltás az iskolai narrációhoz képest, ennél azonban továbbmegy Varga Szabolcs. A magyar történelmet úgy is lehet nézni, ahogy általában nézzük: vesztes csaták, rossz döntések, rossz oldalon állás, traumák. Meg úgy is lehet nézni, hogy volt itt tatár, török, Habsburg, szovjet, mind elment vagy eltűnt, a magyarok pedig még mindig itt vannak. Sehol sincsenek a tatárok, eltűntek a Habsburgok, felbomlott a Szovjetunió. És egyetlen világbirodalom sem tudta megtörni a magyarokat, nem törökösödött el 150 év alatt, nem németesedett el több száz év alatt. Ugyanaz a kultúránk, ugyanaz a nyelvünk. És ez egyebek mellett az olyan hősöknek köszönhető, akiknek a sírját most tárják fel Mohácsnál.

A teljes beszéd itt olvasható.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?