Nekünk Mohács kell – csak nem úgy

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 31.

Kultúra

Másképp kellene nézni a mohácsi csatára és nagyjából az egész magyar történelemre, mint ahogy eddig néztünk. 

Augusztus 29-én volt a mohácsi csata 498. évfordulója, erre emlékezve pedig időszerű volna átértékelni azt, hogy mit gondolunk erről a csatáról, a magyar történelemről és saját magunkról, nem különben pedig azokról, akik a biztos halál tudatában álltak a török hadsereg elé. Varga Szabolcs, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a mohácsi síkon mondott beszédet, nem véletlenül. Rendkívüli régészeti munkát folytatnak ugyanis a szakemberek az egykori csatamezőn: tömegsírokat tárnak fel, emberek, családok, települések történetét ismerik meg.

A munkálatok azért is rendkívüliek, mert viszonylag ritkán lehet feltárni ilyen leletekben és emlékekben gazdag területet úgy, hogy pontosan tudni lehet, mi történt ott, mikor és miért. És persze azért is rendkívüli, mert ezek az emberek, ezek a halottak megérdemlik, hogy ne úgy emlékezzünk róluk, ahogy az iskolában tanultuk: mint szedett-vedett társaság, akiknek foglamuk sem volt semmiről, ahogyan a stratégiával nem rendelkező királynak sem.

Minderről szó sem volt, írja Varga. Nem igaz, hogy a magyar hadsereg szedett-vedett volt, nem igaz, hogy a széthúzás, a gyűlölködés jellemezte a vezérkart és az arisztokráciát és az sem igaz, hogy a nyugatnak nevezett valami cserben hagyta volna a magyar királyságot. A valóság az, hogy a mohácsi csatában felvonult magyar – és mindenféle más nációból álló – hadsereg a kor legjobban felszerelt, legerősebb és legnagyobb serege volt. Sehol Európában nem tudtak volna ilyen sereget felállítani. Csak éppen egy olyan sereggel állt szemben ez a csapat, amihez nem volt fogható a világon. Sokszoros túlerő, kiapadhatatlan forrás, képzett katonák. A mohácsi mezőn nem balfékek szaladgáltak fel és alá, hanem katonák mentek csatába annak biztos tudatában, hogy meg fognak halni. Nem volt más választásuk.

Önmagában ez is nagyon komoly váltás az iskolai narrációhoz képest, ennél azonban továbbmegy Varga Szabolcs. A magyar történelmet úgy is lehet nézni, ahogy általában nézzük: vesztes csaták, rossz döntések, rossz oldalon állás, traumák. Meg úgy is lehet nézni, hogy volt itt tatár, török, Habsburg, szovjet, mind elment vagy eltűnt, a magyarok pedig még mindig itt vannak. Sehol sincsenek a tatárok, eltűntek a Habsburgok, felbomlott a Szovjetunió. És egyetlen világbirodalom sem tudta megtörni a magyarokat, nem törökösödött el 150 év alatt, nem németesedett el több száz év alatt. Ugyanaz a kultúránk, ugyanaz a nyelvünk. És ez egyebek mellett az olyan hősöknek köszönhető, akiknek a sírját most tárják fel Mohácsnál.

A teljes beszéd itt olvasható.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Az állatkert igazgatója nem fogadja el, hogy a vegánok szerint az intézmény kizsákmányolja az állatokat

Pénteken tartották az Állatkertek Éjszakáját, amivel egyidőben vegán aktivisták demonstráltak a fővárosi állatkert előtt. Egy évvel korábban is hasonló megmozdulás történt, ami mély nyomokat hagyott az intézmény igazgatójában. Az aktivisták szerint az állatkertek a fajmegőrzéssel védekeznek, valójában szórakoztatóipari egységeket működtetnek. 

Elhunyt Dobray György

  • narancs.hu
82 éves korában meghalt Dobray György Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, operatőr, író, forgatókönyvíró.