MaNcs 36. évf. 35. sz. (2024-08-28)
Régen minden jobb volt. Például filmrendezők csinálták a kurzusfilmeket, nem gépkocsi- és műsorvezetők, legkevésbé a Béke Tsz. pincészetének dolgozói. Talán ezért is lehet az, hogy míg a mai kurzusfilmek a múltat és félmúltat hazudják mássá, addig Keleti Márton a jövőt is látta, méghozzá elég pontosan.
„Ostobaságokkal nem foglalkozunk”; „az értesülés téves”; „képtelenség” – ezek voltak a legjellemzőbb kormányzati reakciók az elmúlt bő hónapban Magyar Péter azon bejelentésére, hogy a vártnál rosszabb EP- és önkormányzati választási szereplése miatt a Fidesz nemcsak a hazai egyéni választókörzetek újrarajzolására készül, de bizony egyéni körzeteket hozna létre a határon túli magyarlakta területeken is.
Engem nem zavar, ha keresztet állít valaki. Az sem zavar, ha ennek nincs sok értelme. Pedig annál értelmetlenebb dolgot nem láttam még, mint azt, hogy az M3-as autópálya mellett, a szántóföld és a kerítés közötti rézsűn felállítottak egy kettős keresztet nagy Magyarországgal a közepén.
Nemcsak a profitorientált vállalkozások, hanem a társadalmi ügyeket szolgáló civil szervezetek, alapítványok számára is létfontosságú, hogy „eladják magukat”, azaz akár vállalatoktól, akár magánemberektől forrásokat, adományokat szerezzenek. De hogyan lehet márkát építeni, s a profi kommunikációs stratégiák egyéb módszereivel vonzóvá tenni ezeket a szervezeteket?
Több tízmilliárd forintból működik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szegénységfelszámoló programja, amely azonban, úgy tűnik, nem képes az ország 300 leghátrányosabb helyzetű településének felzárkóztatására. A 2019-ben indult program jelenleg csak 178 településen fut. Nincs elegendő szakember, és arra is volt példa, hogy együttműködő szervezetek visszaléptek.
Bár közvetlen összefüggés nincs, jól szimbolizálja a rekordalacsony vízállású Tisza, a kiszáradt Túr-bukó a vízi túrázás térvesztését. A kormány elköltött egymilliárd forintot erre, eredmény nélkül, és még többet készül költeni. Közben a térség folyamatosan veszít a vonzerejéből.
Az orosz agressziót elítélő interjút adott a Narancsnak tavaly Hetényi Zsuzsa professzor, aki mögött több mint negyvenévnyi sikeres oktatói-kutatói karrier van. Nem sokkal később egyetemi intézete visszavonta professor emerita jelölését – az orosz szakos hallgatók kezdeményezésére. Azóta több vizsgálat lefutott, mindenki mossa kezeit, holott már az egyetem is elismeri, ennek nem lett volna szabad így megtörténnie.
Az Északi Áramlat gázvezeték egyetlen célja az lett volna, hogy kikapcsolja Ukrajnát és Lengyelországot az Oroszországból Németországba irányuló gázszállítások útjából. A német ügyészség most dicséretesen halad a felrobbantása utáni nyomozásban. Hiányzik viszont a szembenézés a gázvezeték megépítésével, a német politika súlyos tévedésével.
Beremend és Szentendre után a Jurányi Házban szeptember 12-én hivatalosan is bemutatják első monodrámáját, a Halász Rita Mély levegő című regényéből készült előadást. A sokszínű szerepeiről ismert színésznővel az anyaságról, a társulati létről, valamint a színészi generációváltásról is beszélgettünk.
Peremartoni Krisztina színész, a Városmajori Szabadtéri Színpad művészeti vezetője
A múlt héten nyilvánosságra hozták a jelöléseket az idei kritikusi díjakra.
Kosárfonással készült laptoptáska, David Bowie falvédőre hímezve, statisztika szőnyegbe szőve. Van-e találkozási pontja a hagyományos kézműves technikáknak, a Covid-hobbiknak, a nagyszüleinktől ismerős tárgyaknak és a kortárs művészetnek?
Tavaly elnyerte a Kassák kortárs művészeti díjat, ebből tudta megvalósítani a munka kérdéskörét körbejáró, Itt a munka, hol az otthon? című kiállítását. Ennek kapcsán beszélgettünk a kétkezi munkával kapcsolatos tapasztalatokról, s arról, hogy milyen az az állapot, amikor sehol sem vagyunk.
Egyre több magyar előadó ad telt házas koncerteket az arénákban, ugyanakkor az underground klubok sorra zárnak be. Úgy tűnik, a szervezők lelkesedésén múlik, hogy milyen jövője van idehaza a „földalatti” zenéknek.
Wyatt Earpről csinálták a világon a legtöbb filmet, többet, mint Robin Hoodról és az 5 gyilkos Venomról egyenként.
Salvador Dalí, a 20. század legvitatottabb alkotója 120 éve született. Két, egymáshoz semmiben nem hasonlító film is emléket állít – nem a talányos és kevesek által értett művészetének, hanem az egyértelmű narcizmus jeleit mutató, mindenki által ismert vagy ismerni vélt személyiségének.
A hollót nem hagyják békében nyugodni, pedig ráférne.
Egyszer már nekifutott a filmipar, hogy vászonra vigye David Nicholls 2009-es romantikus regényét az Egy napot.
A huszonnyolc éves orosz operaénekes, Aigul Akhmetshina pár évvel ezelőtt tűnt fel a színpadon, és kis idő alatt pontosan abban a szerepben érkezett meg, amelyben a mezzoszopránoknak legjobban kitűnhetnek.
Hősi halálról számol be az angol iskolaújság In Memoriam rovata 1914 októberében: a 18 évesen bevonult egykori diákot hasba lőtték.
A Savaria Karnevál programjához minden évben hozzátartozik a Weöres Sándor Színház szabadtéri karneválszínháza is, amelynek hagyományosan minden produkciója kapcsolódik a karnevál tematikájához – ez most éppen a „szombathelyiség” volt.
Ritka eset, hogy egy zenész a legelső dalával felhívja magára a zeneipari fejesek figyelmét.
Egy fekete nő, akinek lenne mit mondania, de nem beszélhet és egy zsidó asszony, aki ugyan szót emelhet (mert ez itt most épp a 60-as évek Amerikája), de nincs igazán saját hangja.
Először úgy volt, hogy a Reid fivérek interjút adnak, de ez sajnos meghiúsul.
Már az is hallott Longlegsről, aki nem akart, a filmet övező intenzív gerillamarketingnek köszönhetően.
Kaotikus jelenetek játszódtak le a Gyulai Törvényszék tárgyalótermében és folyosóján. Két, egymással régóta haragban álló roma család három évvel ezelőtti, halálesettel végződött összetűzését tárgyalta a bíróság erős készültség mellett. Három éve egy öszvér elcserélésével kezdődtek a bajok.
Budapesten legalább három olyan víztorony van – a margitszigeti, a svábhegyi és az újpesti –, amelyek közül bármelyiket örömmel befogadná egy látványosságokban szegény település.
