Inkább Vidi-stadion, mint Miskolc fejlesztése – Városa ellen szavazott a fideszes

Belpol

Saját városa fejlesztése ellen szavazott a fideszes miskolci képviselő, amikor ellenezte, hogy az általa menedzselt projektre 3,2 milliárd forintot csoportosítson át a kormány.

Sebestyén László (Fidesz) miskolci képviselő hétfőn az Országgyűlésben leszavazta azt a szocialista módosító javaslatot, hogy a költségvetésben a Videoton-stadion felújítására fordítandó 3,2 milliárd forintot Miskolctapolca fejlesztésére irányítsa át a kormány – adta hírül az eszon.hu. Az ellenzéki indítványt egyetlen Fidesz–KDNP-s képviselő sem támogatta – a másik miskolci képviselő, Nagy Kálmán sem –, Sebestyén voksa azonban mégis érdekesebb, mivel őt nevezte ki egy hónapja Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a miskolctapolcai fürdőrekonstrukcióért felelős miniszteri biztossá.

Sebestyén László balról

Sebestyén László balról

Fotó: Vajda János/MTI

Rövid idő alatt ez már a második eset, hogy fideszes parlamenti politikus az általa képviselt helyi közösség érdekeivel szemben szavazott: saját térségének fejlesztéseit nem támogatta a Jászság két kormánypárti politikusa, Szabó Tamás és Pócs János sem. A szocialista Szekeres Imre a költségvetéshez módosító indítványában sportlétesítmény, autóbusz-megálló, kerékpárút, műjégpálya, közösségi tér és út építéséhez javasolt átcsoportosítani pénzt szintén a stadionrekonstrukciós programból, valamint a kormányzati kommunikációra szánt tízmilliókból.

A tapolcai strandfejlesztésre először 2011. szeptemberben kaptak ígéretet a miskolciak Orbán Viktortól, miszerint a kormány támogatja nem csak a tapolcai, de más miskolci fejlesztést is, amelyek értéke összességében 10 milliárd forint. Kriza Ákos (Fidesz) miskolci polgármester 2011 októberében arról beszélt, hogy a tapolcai beruházás 6,5-7 milliárd forintból jön ki, a támogatás mértéke várhatóan 4-5 milliárd forint lesz. Ezt a helyiek úgy értékelték, hogy Orbán 5 milliárd forintot ígért Krizának a tapolcai fejlesztésekhez.

Egy fillért sem kaptak

A valóság ezzel szemben az lett, hogy a kormány egy forintot sem adott. 2012 májusában a város ugyan beadta pályázatát a kiemelt turisztikai termék és attrakciók fejlesztése tárgyban, de a remélt 5 milliárd forint helyett a támogatási keretösszeg maximuma 3 milliárd forint lett. Ráadásul e kategóriában strandfejlesztésre nem lehetett pályázni, csak öko- és egészségturisztikai, kulturális helyszínek fejlesztésére. Végül mindegy is lett, mivel a pályázatot így is, úgy is elutasította a kormánybizottság: a régióba juttatott 12 milliárd forintból Miskolctapolcára egyetlen fillér sem jutott.

A szocialisták 2011-ben 1 milliárd forint átcsoportosítását javasolták a központi költségvetésben, de ezt is leszavazták a kormánypártok. A héten álltak elő újabb kezdeményezésükkel: azt javasolták, hogy ne a székesfehérvári stadion rekonstrukciója, hanem Miskolctapolca kapjon 3,2 milliárdot. „Ennyi pénzből szinte semmihez sem lehet kezdeni Miskolctapolcán. Tudjuk, mert a szocialista kormányok és városvezetés idején a Barlangfürdőben elvégzett fejlesztések is milliárdos tételt jelentettek. Mostani módosítónkat azért nyújtottuk be, mert az 500 millió forintos előirányzatot méltatlannak tartjuk, illetve azért, hogy a kormányzat, a miskolci fideszes képviselők bebizonyíthassák: képesek a frakciójukban támogatást szerezni a városnak, a térségnek” – indokolta a végül elbukott javaslatukat Varga László (MSZP), miskolci országgyűlési képviselő.

Ő majd bebizonyítja

Sebestyén két nappal később az Észak-Magyarországnak arról nyilatkozott, hogy igenis indul 5 milliárd forintos projekt. A konkrét tervekről nem beszélt, azt viszont határozottan állította: a tervek alapján közel 1,5 milliárd forintból strandot építenek Miskolctapolcán, és összesen 5 milliárdot költenének. Az idei központi költségvetésben 420, a jövő éviben 500 millió forintot biztosít erre a célra az állam, bár a hiányzó további 580 millió forint forrását nem fedte fel a biztos. Mint ahogyan azt sem, milyen ütemezésben lesz a 1,5 milliárdos fejlesztésből 5 milliárdos. Azt viszont tényként közölte, hogy a 1,5 milliárdos beruházás közbeszerzési eljárása elindult, az építkezés még az idén elkezdődik: az úszómedencének, a szaunakertnek, a wellnessrészlegnek „jövő évre kész kell lennie”. A második ütem a gyermekstrand területét érinti; Sebestyén látta  is a terveket, amelyeket „ultraszupernek” minősített. „Láttam már komoly kivitelezéseket, amelyeket télen kezdtek el. Volt már sok mutatvány Miskolctapolcán, de nem épült semmi. Én bebizonyítom, megépül Miskolctapolca!” – mondta magabiztosan.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?