Nem hosszabbít szerződést az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) az iskolai agresszió megelőzéséért dolgozó szakemberei többségének, akiket az akkor még az Oktatási és Kulturális Minisztérium, jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) háttérintézményeként működő OFI szerződtetett a 2008-ban indult projektre. A szakemberek három régió (Dél-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Magyarország) összesen kilenc megyéjében konfliktuskezelési, mediációs technikákat tanítottak a képzésben résztvevő pedagógusoknak és diákoknak.
A projekt keretében először az együttműködő iskolák pedagógusai sajátíthatták el a mediációs technikákat, utána kezdődött az egyes esetek kezelése a regionális irodák munkatársainak segítségével. Az intőket és a tanári prédikációkat hivatott kiváltani e módszer a kisebb rongálási, lopási, verekedési ügyekben, illetve – elsősorban – a konfliktusok kirobbanását megelőzni az aktuális összeütközés mögötti mélyebb feszültségek feltárásával, a mediátor segítségével elinduló beszélgetéssel a támadó és a sértett között. A részleteikben csak az érintettekre tartozó beszélgetések mindig valamilyen megállapodással zárultak. Ha a támadó kárt okozott, akkor azt annak megfelelően kellett megtéríteni, ahogy abban a sértettel – a mediátor révén – egyenlő félként tárgyalva megállapodott. A program részeként a szakiskolások egy-egy elképzelt konfliktus „eljátszásával”, elképzelt feloldásával is gyarapíthatták problémamegoldó repertoárjukat; volt olyan régió, ahol a program következő szakaszában már a diákmediátorok képzésére került volna sor.
Az országos „zöld számon” keresztül szükség esetén a diákok, a tanárok vagy a szülők egyaránt elérhették a régiós moderátorokat, de ha kellett, más települések iskoláiba is kimentek.
A projekt a helyi sajtó szerint is várakozáson felüli sikereket ért el. A megszólaló pedagógusok, iskolaigazgatók az erőszakos konfliktusok jóformán teljes eltűnéséről számoltak be; a partneriskolák némelyikének a házirendjébe is beépült, hogy a fegyelmi eljárást meg kell előzze a mediáció, de van olyan iskola is, ahol a módszer bevezetése óta lényegében nem volt szükség fegyelmire.
A kormányváltást követően új vezetőség került az OFI élére, és átmenetileg leállította a futó projektet. A több hónapos kényszerszünetnek köszönhetően hosszabbították meg a program kifutási idejét ez év végéig, és mivel idén ismét sokat állt a program pénzügyi zavarok, zárolások miatt, ezért kinézett az újabb hosszabbítás – annál is inkább, mert az egykor megítélt bő félmilliárd forint hozzávetőleg felét még nem költötték el.
A program igazgatóját, Szerdahelyi Emőkét még a nyáron felmentették a munkavégzés alól. A többiektől november végén szándéknyilatkozatot kértek, folytatnák-e a munkát, ha meghosszabbíthatnák a szerződésüket. Miután vállalták, postafordultával arról tájékoztatták őket, hogy további munkájukra mégsem tartanak igényt, két kivétellel mindenkinek távoznia kell. Mivel az utóbbiak egyike adminisztrátor, a szakértői állomány lényegében eltűnik, és a hírek szerint az is bizonytalan, hogy a maradók a projekt keretein belül dolgoznak-e a jövőben. A szerződéssel foglalkoztatott munkatársak teljesítményével szemben senki, az OFI sem támasztott semmiféle kifogást, sőt a munkatársak prezentációjáról az intézet vezetése elismerően nyilatkozott december 2-án – azaz egy héttel azelőtt, hogy közölte, a továbbiakban nem tart igényt a munkájukra.
Az OFI vezetője, Kaposi József arról tájékoztatta a narancs.hu-t, hogy a projektet nem állítják le, hanem ”a fenntartó Nemzeti Erőforrás Minisztérium által meghatározott szervezeti átalakítással összefüggésben, illetve az intézetben futó EU-s projektek zárásával felszabaduló – belső erőforrások átcsoportosításával” tervezik 2012 december 31-ig továbbvinni.
Ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerül. Elsőként az, hogy az OFI belső munkatársai között vannak-e erre a speciális részterületre megfelelően kiképzett szakemberek kellő számban; a hírek szerint ugyanis ilyennel, elsősorban mediátori végzettséggel nem rendelkeznek azok, akik a távozó szakemberek helyét betölthetnék. Továbbá nyilvánvalóan nem rendelkeznek olyan kiépített helyi kapcsolatokkal, mint az érintett régiókban lakó azon munkatársak, akiknek immár több éves bizalmi kapcsolata alakult ki a bevont intézményekkel – ez a „tőke” menthetetlenül elvész. A regionális irodák fölszámolása miatt a helyszínre megérkezni szükség esetén jóval hosszabb és költségesebb lesz, épp ezért egyes forrásaink attól tartanak, hogy az eddig feltűnően eredményes projekt csak „papíron” folytatódik. A dél-alföldi régió Szegeden működő irodájáról már most bizonyosan tudható, hogy bezár, a helyiségbérlet felmondásáról értesítették is a tulajdonost.
A pletykák szerint az OFI-t is érintik a jövő évi brutális költségvetési megszorítások, ezért a belsős munkatársaknak való felmondás helyett a leépítésnek ezt a munkajogilag problémamentes módját választotta az intézmény. Ám ha pusztán anyagi okai vannak is a döntésnek, az mégis feltűnően összhangban van az oktatási államtitkár sokat hangoztatott pedagógiai elveivel.
Hoffmann Rózsa már ellenzéki oktatáspolitikusként is sűrűn hangot adott azon véleménynek, hogy az iskolai erőszak oka a tanári tekintély és a fegyelmező eszközök hiánya, a megoldás pedig a „normaszegők” kellő visszatartó erővel rendelkező megbüntetése. Vagyis a jelenlegi oktatásirányításnak eleve nem lehetett nagy bizalma a mediációs módszerben.
