Nyírfa-ügy: Besúgók és provokátorok

publikálva
1997/18. (05. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nikolits István, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter csak néhány napra teszi ki a lábát az országból, máris romokban hever az Információs Hivatal. A kémregényekbe illő névvel ellátott intézmény az ország ellen tervezett vagy végrehajtott bűncselekmények (például drog-, fegyverkereskedelem) felderítésére hivatott. Egy ilyen ügy szálait kutatva jutott el a cég ´95 őszén bizonyos vállalkozásokhoz, s ezeken keresztül országgyűlési képviselőkhöz. Az első információk szerint hat politikusról gyűjtött törvénytelen módon adatokat a hivatal, ám később kiderült, hogy közülük ketten a másik oldalon álltak - értesüléseink szerint legalábbis ezt tartalmazzák az Információs Hivatal belső vizsgálatáról készült jegyzőkönyvek. Inog a miniszter széke, írtuk néhány héttel ezelőtt (Nyírfától az erdőt, április 3.). Lehet, hogy hamarosan fel is borul.

Nikolits István, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter csak néhány napra teszi ki a lábát az országból, máris romokban hever az Információs Hivatal. A kémregényekbe illő névvel ellátott intézmény az ország ellen tervezett vagy végrehajtott bűncselekmények (például drog-, fegyverkereskedelem) felderítésére hivatott. Egy ilyen ügy szálait kutatva jutott el a cég ´95 őszén bizonyos vállalkozásokhoz, s ezeken keresztül országgyűlési képviselőkhöz. Az első információk szerint hat politikusról gyűjtött törvénytelen módon adatokat a hivatal, ám később kiderült, hogy közülük ketten a másik oldalon álltak - értesüléseink szerint legalábbis ezt tartalmazzák az Információs Hivatal belső vizsgálatáról készült jegyzőkönyvek. Inog a miniszter széke, írtuk néhány héttel ezelőtt (Nyírfától az erdőt, április 3.). Lehet, hogy hamarosan fel is borul.

Az Információs Hivatalt (IH) megrengető bomba március végén, egy hétfői napon robbant, amikor a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Mai Nap címoldalon közölte: az IH emberei országgyűlési képviselőkről gyűjtöttek adatokat. Másnap az illusztris névsor is napvilágot látott: Gál Zoltán, a parlament elnöke, Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter, az MSZP választmányának elnöke, Bajor Tibor, Kiss Gábor, Pál László szocialista, valamint Tölgyessy Péter független képviselő személye érdekelte különösen a hivatalt. A miniszter a hír hallatán azonnal hazarepült Egyiptomból, ahol jól megérdemelt szabadságát töltötte, és sajtótájékoztatón közölte, hogy

mindez igaz,

csak nem úgy

Valóban történt adatgyűjtés, de törvényellenesen, valóban az IH emberei, de felhatalmazás nélkül, valóban rendszerezték az információkat, de néhány túlbuzgó emberen kívül senki nem tudott róla, ráadásul a "munka" inkább kocsmai beszélgetéseken elhangzó információk felcsipegetését jelentette, mint komoly hírszerző tevékenységet, meg egyébként is, most már minden rendben, volt fegyelmi vizsgálat, a rossz fiúkat leváltották, áthelyezték, a Nyírfa-dossziét ezennel lezártnak tekinthetjük; kérdés van? - nem is lehet, menjen mindenki haza.

Alig telt el néhány hét, a botrány, természetéhez híven, kezdett volna lecsendesedni, amikor a Nyírfa-ügy újra a lapok címoldalára került. Kiderült, hogy az említett politikusok közül kettőről nem az IH gyűjtött adatokat, hanem ők, jelesül Kiss Gábor és Bajor Tibor adtak információkat a többiekről. Legalábbis ez szerepel azokban a jegyzőkönyvekben, amelyek az IH-ban lefolytatott belső vizsgálat során, ezen belül is az érintett ügynökök meghallgatásakor készültek. A meghallgatottak részletesen ismertették az ügyet: miért kezdtek kutakodni néhány hazai vállalkozás után, és mely politikusok kerültek ezáltal a hivatal látóterébe. Az illetők elmondták azt is, hogy Kiss Gábort Páter fedőnéven ügynökként kezelték (a cég belső szabályzata tiltja képviselők beszervezését), Bajor pedig bizalmas információkat szolgáltatott a hivatal embereinek. (A Narancs információi szerint a jegyzőkönyv említést tesz egy bizonyos "Kojak" fedőnevű személyről is, akinek a szerepe azonban nem világos. Feltehetően ő volt az összekötő a két politikus és az IH között.)

Nikolits - az ügyet belső szabálytalanságnak beállítani igyekvő - állításainak ellentmondani látszik az a tény, hogy a meghallgatottak több cég nevét is megemlítették a vizsgálat során. E vállalkozások "figyelése" közben aztán - állítják - olyan volt és jelenlegi közéleti személyekhez jutottak el, mint a már említett Baja Ferenc és Gál Zoltán, illetve Pintér Sándor volt rendőrfőkapitány és Valenta László, az ORFK volt gazdasági főigazgatója. (A jegyzőkönyv információink szerint nem említi a korábban emlegetett Pál Lászlót és Tölgyessy Pétert.) Ezek az állítások arra engednek következtetni, hogy az IH emberei nemcsak kocsmákban szerzett információkból kreáltak dossziét, hanem valójában egy

jól megszervezett akcióról volt szó

Ha viszont mindez igaz, akkor az is hihető, amit a felelősségre vont ügynökök ezeken túl állítanak, például hogy a Nyírfa-ügyről Horn miniszterelnök is tudott, méghozzá személyesen Kiss Gábortól.

Nikolits azonban egyelőre ragaszkodik saját verziójához, amit némileg gyengít az, hogy a hírbe hozott Kiss - aki felháborodva és politikai banditizmust emlegetve kérte ki magának, hogy leügynöközzék - jó ideig hiába várt a vele kapcsolatban nyilvánosságra került információk hivatalos cáfolatára. A miniszter, az IH vezetői és a prominens szocialista politikusok egyelőre a könnyebb megoldást választották: annak kiderítését szorgalmazzák, hogy vajon ki szivárogtatta ki a sajtónak az államtitoknak minősített információkat. Az IH főigazgatója, Szász József április 21-én államtitoksértés miatt feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen.

Kormánypárti politikusok az ellenzékre mutogatnak, mondván, az ügy azután pattant ki, hogy Nikolits négy hónap késéssel tájékoztatta az ügyről (akkor még csak a törvénytelen adatgyűjtésről) a parlament nemzetbiztonsági bizottságát. (A miniszter a törvény szerint haladéktalanul köteles tudatni a grémiummal, ha képviselőkkel kapcsolatos adatgyűjtés kezdődik.) Az ellenzéki kiszivárogtatás ellen szól, hogy a rendkívüli miniszteri sajtótájékoztatón - bagatellizálva a történteket - Nikolits az adatgyűjtés célszemélyei mellett több más politikus, köztük Horn Gyula, Kuncze belügyminiszter és Kónya Imre bizottsági elnök nevét is megemlítette, mint akik érintőlegesen szerepelnek a Nyírfa-aktákban. Csakhogy ez utóbbi nevek az ominózus bizottsági ülésen nem hangzottak el, ráadásul ugyanúgy államtitoknak minősülnek, mint az ügy egyéb részletei. E felvetést Nikolits azzal igyekezett hárítani, hogy újságírók jelezték neki, tudnak ezekről a nevekről is. Márpedig ebből logikusan következik az, hogy az információk - legalábbis egy részük - nem az illetékes parlamenti bizottságból kerültek ki.

Ha viszont nem a politikusok szivárogtatnak, akkor

valaki nagyon ügyesen keveri

a kártyákat. Valaki, aki a Nyírfa-ügy valamennyi fontos részletét ismeri, és tisztában van azzal is, hogy a folyamatosan csepegtetett információk milyen hatással lehetnek a történésekre. Informátoraink többsége ezzel kapcsolatban Somogyi Tamás, Nikolits kabinetfőnöke - a ferihegyi, orosz zsidók ellen irányuló buszrobbantás előzményeit és a Horn-baleset részleteit is jól ismerő kémalfőnök - nevét emlegeti. Névtelenséget kérő forrásaink elképzelhetőnek tartják, hogy Somogyi már régóta játszott a vezető MSZP-politikusokról szóló információkkal, amikor mindez az IH akkori főigazgatójának, Kocsis Kálmánnak a tudomására jutott. Egyik informátorunk szerint Kocsis utasításba adta, hogy a Nyírfával kapcsolatos minden adatnak az ő íróasztalán kell landolnia, s végül is ez lett a veszte. Többek szerint az sem véletlen, hogy Nikolits éppen aznap kívánta tájékoztatni a parlamenti bizottságot, amikor a testület az utód, Szász József meghallgatására készült.

Szerdai (23-i) lapzártánk idején a parlamenti bizottságban arról folyik a vita, hogy - miként azt ellenzéki politikusok szorgalmazzák - a bizottsági tagok az ügy valamennyi dokumentumát megismerhessék. A kormánypártiak eddig mereven elzárkóztak ettől a kéréstől, ám Kiss és Bajor - vélt vagy valós - szerepének nyilvánosságra kerülése után változhat az álláspontjuk, mondván, előbb-utóbb úgyis minden kiszivárog. Eddigi tartózkodásuk persze érthető. Ha valóban olyan terhelő adatok birtokába került az IH, amelyek érintik az említett személyeket (s ebből a szempontból rendkívül figyelemreméltó az a hír, hogy az anyagot a rendőrségnek is megküldték), akkor újabb, minden eddiginél komolyabb válsággal kell szembenéznie a nagyobbik kormánypártnak.

A ma még homályos, ám napról napra terebélyesedő botrányban egy dolog látszik egyre világosabban: Nikolits István képtelen kezelni az ügyet és az irányítása alatt álló hivatalt. "Nem azért neveztek ki, hogy lemondjak", válaszolta a miniszter nem sokkal a botrány kirobbanása után egy furfangos újságírói kérdésre. Ez minden bizonnyal így van, de azért nem árt, ha készül a dologra.

Hata Mari

publikálva
1997/18. (05. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra