MaNcs 38. évf. 6. sz. (2026-02-04)
Orbán Viktor a múlt heti hatvani DPK-, azaz Fidesz-gyűlésen azzal az igénnyel lépett fel, hogy helyre tegye Lázár János korábbi, széles körű megbotránkozást keltő, a romák helyét a vasúti vécékben kijelölő megnyilvánulását. Vannak a politikában olyan mondatok, amelyek félremennek, mondta a miniszterelnök, de egy kis jóindulattal ezeket is helyre lehet ütni. Dicséretes szándék!
Vasárnap délután hatalmas tömegtüntetés volt Prágában Petr Pavel elnök mellett. A 80–90 ezres tömeg teljesen megtöltötte az Óvárosi teret, de még a Vencel tér alsóbb fertályát is, hogy a közbeeső számos utcáról már ne is beszéljünk.
„Amikor a kormányzat arról beszél, hogy ők nekünk oktatást és munkahelyet ajánlottak föl, és azzal nekünk élni lehet, akkor hazudnak” – fogalmaz a roma aktivista, akivel a Lázár-beszédről, a „tartalékos” státuszról, feudális láncokról, piacképes szakmákról és a fiatal romák Tisza felé fordulásáról beszélgettünk.
Óriási siker volt 2022-ben, hogy majdnem húszezer ellenzéki szavazatszámlálót sikerült delegálni a szavazókörökbe. Az idén ilyen biztosan nem lesz, mert a pártok nem akarnak összefogni, nélkülük pedig a civilek, a polgárok eszköztelenek. Megoldást a választási eljárási rendszer módosítása hozhatna.
A gázár világszerte csökkenő tendenciát mutat – bár a 2021 előtti állapothoz nem térünk vissza –, nincs realitása az Orbán-kormány által hangoztatott árrobbanásnak, ami úgymond az orosz gázról való leválás után jönne. Európa nem az energiaárakat, hanem a keresletet tudja befolyásolni. A magyar gázkereslet akár 40 százalékkal csökkenthető.
A Betyársereg újabban vonatra száll, hogy kigyúrt kopaszai elrettentsék a potenciális bűnelkövetőket. A MÁV egyes járatain tényleg tragikus a közbiztonság, és egy létező problémára ismét nem az állam, hanem a nácik reagálnak látványosan.
A közvagyon részét képező ingatlanok privatizálása az elmúlt években magasabb fokozatszámra kapcsolt. E folyamat részeként került most egy értékes belvárosi palota mindössze 5,6 milliárdért egy kazah befektetőhöz.
Az elmúlt hetekben több tízezer tüntetőt végzett ki az iráni iszlamista rezsim, a tragikus események mégsem keltettek nagyobb visszhangot. Beszélgetőpartnerünk azt kérte, ne fedjük fel kilétét, mert bárhol utolérhetik, a demonstrációkkal kapcsolatban viszont bizakodó. Nincs jogunk megkérdőjelezni a reményét. Megrázó és rendhagyó interjú következik.
A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.
Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.
A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.
Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).
Izmos férfifenekek, kölcsönös ellenszenv és vetélkedés mögé rejtett incselkedő adok-kapok és tiltott szerelem.
Álmos képű amerikai színész bolyong Tokióban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.
A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.
Műveivel visszatért a szülővárosába, Székesfehérvárra, amely a gyerekkort, az alkotást, a szabadságot jelentette számára. Az LXX című, egész eddigi munkásságát áttekintő kiállítása kapcsán beszélgettünk sorozatokról, változásról, szabadságról.
Mensáros László színművész 2026. január 26-án lett volna százéves. Ma még él néhány generáció, amely láthatta őt a színpadon, s több, amely nem. Hogy az emléke fennmaradjon, hozzájárulnak az olyan előadások, mint az Örkény Színház Mensáros XX. százada című emlékestje.
Van az a jelenet A torinói lóban, amikor elmennek és visszajönnek. Sok jót addigra már remélni nem lehet, egyszer már nekivágtak, bekötötték a kocsi elé a lovat, felszerszámozták, de nem indult, nem húzta a kocsit, akárhogy verte is a Derzsi. Sírt a vad szél, sírt a ló, sírt mindenki.
A felnőttek polcain porosodó könyvekre a legtöbb gyerek unott nemtörődömséggel, még inkább sehogy se tekint.
„Az 1980-ban összeállt formáció kultuszt teremtett. A hungáriás létemnek a legnagyobb sikersorozata volt, de hogy lezárása lett volna valaminek? Végül is, igen, az lett, de akkor nem annak szántam. Amikor 1967-ben megalapítottam a Hungáriát, húszéves gyerek voltam… A klasszikus Hungáriáról beszélek, ami az én – hogy is mondjam – viselt dolgaimnak az egyike” – nyilatkozta két évvel ezelőtt lapunknak Fenyő Miklós.
Míg nálunk a statisztikák egyre szomorúbb képet mutatnak arról, hogy mennyit (nem) olvasunk, Izland ma is író-olvasó nemzet, ahol minden tizedik lakosnak jelent már meg saját könyve.
Bár mást szokás a legbonyolultabb Mahler-műnek tekinteni, a zenehallgató okkal érezheti úgy a Harmadik szimfónia derekán, hogy intenzív városlátogatáson vesz részt, és délutánra elfelejti, hogy honnan indult el reggel.
A megújult, tavaly nyáron főszerkesztő-, illetve arculatváltáson átesett Életünk...
A hamarosan 93 éves countrylegenda nem tud leállni ebben az évtizedben, immár a tizedik stúdióalbumát jelentette meg 2020 óta.
Az angol humor szerfelett gazdag: legalább kétfélét ismerünk belőle.
A Cheap Tricket tíz éve beválasztották a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.
A rablók csak egyféleképpen tudnak menni, kábé úgy, ahogy Wyatt Earp és Doc Holliday igyekeznek segéderőikkel az O.K. Corralhoz lövöldözni: frontálisan sorba rendeződve, vakbélgyulladásos pofával, sietve, csak úgy lobog utánuk a kabát.
A tudást ennyire látványosan még soha nem értékelték le az emberi közösségek történetében, mint korunkban. E folyamatnak, amelyet most a digitális eszközök is segítenek, az élet minden területén, így a politikában is aggasztóak a következményei. A digitalizáció hatásait kutató nyelvésszel a reneszánsz reményéről is beszélgettünk.
„A mechanika bölcsőjét azon intézetek képezik, melyeknek feladata a természettudományokat fejleszteni. Az e téren működők nem elégedtek meg tisztán az elmélettel, hanem annak igazságát kísérletileg is igazolni akarták. E törekvés folytán számos készülék látott napvilágot” – írta 1886-ban a Közgazdasági Szemlében Ferdinand Suess, aki „mechanika” alatt a finommechanikát, a pontos méréseket elősegítő műszertechnikát értette.
