Csak a csoda? A gazdaság kilátásairól beszélgetünk a következő Magyar Narancs támogatói esten

  • narancs.hu
  • 2026. február 5.

A szerk.

Február 18-án, szerdán a Vörös Neonban (Budapest, Dob u. 1) folytatódik az Innen? Hová? Magyar Narancs támogatói estjeinek sorozata. Ez alkalommal F. Szabó Emese, a Magyar Narancs főmunkatársa beszélget László Csaba közgazdásszal, egykori pénzügyminiszterrel és Scharle Ágotával, a Budapest Intézet vezető kutatójával. 

Kivéreztetett magyar gazdaságot örököl a következő kormány. A növekedés padlón, az állami iparpolitika csődöt mondott, az uniós pénzek elmaradása és az államadósság magas kamatai évente több ezer milliárdot vesznek ki a haza zsebéből. Az ország polgárai számára ezeket a makrogazdasági absztrakciókat a mindennapi válságjelenségek teszik megfoghatóvá: a szociális ellátórendszerek és az állami szolgáltatások leépülése, az élelmiszerinfláció, az egyre szűkösebb megélhetés és a perspektívák hiánya miatti szorongás.

De hogyan lehet feltakarítani a piszkot, amit az Orbán-rezsim mekkmesterei és oligarchái maguk után hagynak? Elég lesz-e, és mire, ha az új kormány véget vet a politikai- és magáncélú állami pénzszórásnak, és kiénekli az Unióból az Orbán politikai bűnei miatt beragadt támogatásokat? Lehetséges-e a költségvetés egyensúlyának a helyreállítása anélkül, hogy az ostor a lecsúszás szélén táncolókon, vagy hárommillió, szegénységben élő polgártársunkon csattanjon? Létezik-e a királyi ösvény, amelyen megszorítások nélkül, hovatovább a szociális kiadások növelése és az egészségügy konszolidációja mellett lehet életet lehelni a gazdaságba? És ha igen, hol a bejárata? Hol kéne elindulni? Van-e visszaút a szabályozott és jól működő intézményekkel védett piacgazdasághoz, meg a méltányos adórendszerhez, és ha igen, milyen csapdákon át vezet? És elég lesz-e a felépüléshez az Unió pénze, meg az oligarcháktól elvett pénz, vagy az isten pénze sem lenne elég?

A társadalom állapota és a NER építészete után február 18-án, szerdán a Vörös Neonban (Budapest, Dob u. 1) a harmadik Magyar Naracs támogatói esten F. Szabó Emese, a Magyar Narancs főmunkatársa beszélget László Csaba közgazdásszal, egykori pénzügyminiszterrel és Scharle Ágotával, a Budapest Intézet vezető kutatójával a kivéreztetett gazdaságról, a padlón lévő növekedésről, a szociálpolitika csődjéről és arról, hogyan lehet feltakarítani azt a piszkot, amit az Orbán-rezsim hagy maga után. Van-e az a pénz? Vagy az Isten pénze se lesz elég?

  

Kedvcsinálóként ajánljuk figyelmükbe az alábbi írásainkat. László Csaba kétrészes cikksorozatában azt vette sorra, milyen kihívásokkal kellene szembenéznie egy új kormánynak a NER bukása után a gazdaság területén.

Jegyek elérhetőek a jegy.hu oldalán, az est Facebook-eseménye itt található

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.