Az új büntetőeljárási törvény július elsejétől bevezeti az óvadék intézményét, vagyis az előzetes letartóztatást ki lehet váltani pénzzel. Az óvadék nagysága minden esetben egyedi elbírálás tárgya lesz, de nem alkalmazható automatikusan.Ajúlius elsejétől hatályba lépő módosítás értelmében az óvadék nem annak a bűncselekménynek a súlyától függ, amivel az előzetesben tartottat gyanúsítják, hanem a letartóztatás elrendelésének az indokától. Előzetesbe három okból vehetnek valakit: ha szabadlábon hagyása veszélyezteti az ellene folytatott eljárás sikerét (megsemmisítheti a bizonyítékokat, megfélemlítheti a tanúkat, vagy összebeszélhet tettestársaival), ha új bűncselekmény elkövetése (vagy a korábban megkezdett befejezése) fenyeget, illetve ha megszökhet vagy elrejtőzhet. "vadékot kizárólag e harmadik esetben lehet majd kiszabni, ami némiképp furának tűnhet (azt engedik pénz ellenében szabadlábra, akinél fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye). A letétbe helyezett összeg elvész, ha a gyanúsított nem vesz részt az eljárásban (például nem jelenik meg a kihallgatáson), a törvényhozók ezért arra számítanak, hogy a delikvens együtt fog működni a hatóságokkal. Az óvadék nem része a majdani esetleges büntetésnek, az eljárás végén visszajár, függetlenül attól, hogy elmarasztaló vagy felmentő ítélet születik-e - persze csak akkor, ha a gyanúsított (a vádlott) elmegy a kihallgatásra vagy a tárgyalásra. (Az óvadék ebben különbözik a már eddig is létező biztosítéktól, amelyet elsősorban külföldi állampolgároknál alkalmaznak: a kisebb súlyú - például közlekedési ügyeknél - biztosíték ellenében hazaengedik az illetőt, és ha távollétében elítélik, a kiszabott pénzbüntetést a biztosítékból fedezik.)
Az óvadék mértékét az eset körülményei és a feltételezett bűnelkövető vagyoni helyzete befolyásolja; becslések szerint néhány tízezer forint lesz az alsó határ, a felső pedig akár többmilliós, esetleg tízmilliós. Mindennek a megítélése a nyomozási bíró feladata. Ez egy új hatáskör; az idén várhatóan hetven főt neveznek ki nyomozási bírónak: a nyomozás során ők garantálják a gyanúsított korlátozott alapjogait (az előzetes letartóztatás mellett az ideiglenes kényszergyógykezeléskor, zár alá vételkor a lakhelyelhagyási tilalom esetében is). Fontos a szerepük a bizonyítási eljárás során is: a különösen védett tanúkat (vagyis azokat, akiket a bíróság elé valamilyen okból nem lehet beidézni) ők hallgatják ki. (A haldokló tanúk kihallgatása is az ő feladatuk.) Az eddig bírói engedélyezéshez kötött titkosszolgálati eszközök alkalmazásáról ezentúl a nyomozási bíró jogosult dönteni.
Az óvadék intézménye az amerikai jogrendszer gyermeke, amelynek európai adaptációi nem voltak problémamentesek. Hack Péter bűntetőjogász a Narancsnak elmondta: a 80-as évektől több európai ország is bevezette az óvadékot, de a tapasztalatok azt mutatták (például Spanyolországban), hogy viszonylag ritkán alkalmazták; a bírák többnyire túl magas összegeket állapítottak meg. Az intézmény sikeres amerikai működését az magyarázza, hogy ott kiépült egy hitelezési infrastruktúra, amely a bankinál magasabb kamatozással nyújt óvadékhiteleket. Hack szerint erre nálunk is szükség volna.
Amit Hack Péter a siker zálogaként említett, azt sokan negatívumként értelmezik: szerintük félő, hogy az óvadékhitelezésre szakosodott vállalkozók, cégek uzsorakamatra kínálják szolgáltatásukat (még akkor is, ha ezt egyébként - bár nem erre a speciális esetre megfogalmazva - tiltja a törvény). Gyimesi József, a Fidesz jogi kabinetjének tagja lapunknak úgy fogalmazott, hogy "az új intézmény elsősorban a tehetősebbeknek kedvez, a szegényebbek, ha előteremtik is valahogy a pénzt, kilátástalan helyzetbe kerülnek, mert ki lesznek szolgáltatva a hitelezőnek. A társadalmi igazságosság megkövetelné, hogy egy mindenki által hozzáférhető intézmény biztosítsa a szabadlábon maradást."
A hazai szabályozás értelmében harmadik személy (rokon, barát) is leteheti az óvadékot. A szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekre ez azonban nem áll, vagyis a maffia nem válthatja ki tagjait. Gyimesi szerint emiatt mindenkinek az lesz az érdeke, hogy tettét egyszemélyes bűncselekménynek állítsa be, vagyis az óvadék nem segíti a szervezett bűnözés elleni fellépést. "Ráadásul az óvadék a súlyosabb bűncselekménnyel vádoltaknak kedvez, hiszen kiszabhatósága az előzetes letartóztatáshoz kötött, amit ugye nem minden ügyben rendelnek el" - így a fideszes képviselő.
Hack Péter viszont úgy látja, hogy az óvadék bevezetése komoly előrelépés a védelem jogainak a bővűlésében, és általában az alapvető emberi jogok érvényesülésében. Magyarországon ugyanis meghonosodott az a szocializmusra emlékeztető gyakorlat, miszerint a letartóztatás elrendelése automatikusan együtt jár az ügyészi indítvánnyal (egyes megyékben ez a megfelelés 100 százalékos). Az előzetest elrendelő bíró nyilván úgy okoskodik: az a biztos, ha a gyanúsítottat becsukják, hiszen ha szabadlábon marad, akkor fennáll az új bűncselekmény elkövetésének a veszélye. Pedig egyre több eszköze van a bírónak arra, hogy ezt megakadályozza, a lakhelyelhagyási tilalomtól (ami egy városra vagy körzetre vonatkozik) a házi őrizetig. Hack Péter szerint meg kell törni a rossz hagyományt; az óvadék kis lépés ugyan, de legalább megindul valami. A letartóztatás ugyanis a nyomásgyakorlás egy módja, afféle "szelíd tortúra". A bűnüldözők eddig építhettek arra, hogy az előzetesbe helyezettet zárkatársai fizikailag bántalmazzák, esetleg meg is erőszakolják, ami gyorsíthatja a beismerő vallomás megtételét. Gyimesi József (és a Fidesz) szerint viszont az óvadék bevezetése egyelőre nem indokolt.
Az óvadék bevezetésével a "védelmi oldal" érvei győzedelmeskedtek, de az államnak is haszna származik ebből: az eljáró megyei bíróság gazdasági hivatalának befizetett pénzek hónapokig, sőt talán évekig a hatóságoknál "ketyegnek". Csökkenhet továbbá a zárkák zsúfoltsága is, hiszen évente mintegy hétezer személyt helyeznek előzetes letartóztatásba - igaz, ezt a szempontot a lelki terrorra apelláló állami oldal akár hátrányként is értékelheti.
Bugyinszki György