Film

„Rodrigo”

Johann Dionnet: Az avignoni szerelmesek

  • 2025. július 23.

Kritika

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

De a hivatalos programon kívül is százával vannak előadások, nem olyan elismert, befutni, esetleg csak szórakoztatni vágyó társulatok, előadók, mutatványosok, zenészek versengenek a figyelemért. Azonban a két világ, a befutottak és kispályások között szakadék tátong. Az előbbiek lenézik talán nem is kevésbé tehetséges, csak lehetőséghez nem jutó vagy kifejezetten a szórakoztatás terepén kiteljesedő pályatársaikat – legalábbis Johann Dionnet, a polgári foglalkozását a színpadért odahagyó színész szerint, aki saját tapasztalatai alapján írta és rendezte előbb a Je joue Rodrigue (Rodrigót játszom) c. rövidfilmet (2022), majd azt továbbgondolva ezt a mostanit.

Corneille Cid c. verses drámájának főszereplője Don Rodrigo.

A dráma maga a francia klasszikus, olyan, mint nálunk a (jó két évszázaddal később keletkezett) Bánk bán. Egy neves színházban eljátszani Rodrigót maga a beérkezettség, az autogramosztogatós siker. A jobb sorsra érdemes Stéphane, a hakniszínész, hálás gyerek- és ritkás felnőttközönségek nevettetője akkor sem álmodozhatna róla, ha ismerné egyáltalán a darabot. Ő a Hugim, a betolakodó című és tartalmú bulvárdarabbal érkezett Avignonba, egy csóró társulat tagjaként, ám egy félreértés folytán a Corneille drámájával a fesztivál egyik szenzációját produkáló hírneves színház művészének hiszi őt régi ismerőse. Az évekkel korábbi workshopon még elérhetetlen szépségnek most felcsillan a szeme, amikor a szórólapot szorongató Stéphane kimondja azt az egyetlen szót, amelyet a Cidből ismer: Rodrigo. Szívesebben mondaná ő az igazat, hogy lúzer vagyok, ide lőjetek, de olyan jó, ha egyszer az életben valami sikerül. És – ha már a Bánk bán szóba került – „hátha mégis úgy lehetne”, hogy a szerelem többet ér a társadalomban (különösen a színésztársadalomban) elfoglalt pozíciónál. A lelepleződést csak elodázni lehet, keserűen mulatságos helyzetek során át, és végül egy szerelmi vallomás keretében jól beolvasni az elitista sznoboknak, akik társaságát a nem hiába ostromlott hölgy keresi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?