Film

„Rodrigo”

Johann Dionnet: Az avignoni szerelmesek

  • 2025. július 23.

Kritika

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

De a hivatalos programon kívül is százával vannak előadások, nem olyan elismert, befutni, esetleg csak szórakoztatni vágyó társulatok, előadók, mutatványosok, zenészek versengenek a figyelemért. Azonban a két világ, a befutottak és kispályások között szakadék tátong. Az előbbiek lenézik talán nem is kevésbé tehetséges, csak lehetőséghez nem jutó vagy kifejezetten a szórakoztatás terepén kiteljesedő pályatársaikat – legalábbis Johann Dionnet, a polgári foglalkozását a színpadért odahagyó színész szerint, aki saját tapasztalatai alapján írta és rendezte előbb a Je joue Rodrigue (Rodrigót játszom) c. rövidfilmet (2022), majd azt továbbgondolva ezt a mostanit.

Corneille Cid c. verses drámájának főszereplője Don Rodrigo.

A dráma maga a francia klasszikus, olyan, mint nálunk a (jó két évszázaddal később keletkezett) Bánk bán. Egy neves színházban eljátszani Rodrigót maga a beérkezettség, az autogramosztogatós siker. A jobb sorsra érdemes Stéphane, a hakniszínész, hálás gyerek- és ritkás felnőttközönségek nevettetője akkor sem álmodozhatna róla, ha ismerné egyáltalán a darabot. Ő a Hugim, a betolakodó című és tartalmú bulvárdarabbal érkezett Avignonba, egy csóró társulat tagjaként, ám egy félreértés folytán a Corneille drámájával a fesztivál egyik szenzációját produkáló hírneves színház művészének hiszi őt régi ismerőse. Az évekkel korábbi workshopon még elérhetetlen szépségnek most felcsillan a szeme, amikor a szórólapot szorongató Stéphane kimondja azt az egyetlen szót, amelyet a Cidből ismer: Rodrigo. Szívesebben mondaná ő az igazat, hogy lúzer vagyok, ide lőjetek, de olyan jó, ha egyszer az életben valami sikerül. És – ha már a Bánk bán szóba került – „hátha mégis úgy lehetne”, hogy a szerelem többet ér a társadalomban (különösen a színésztársadalomban) elfoglalt pozíciónál. A lelepleződést csak elodázni lehet, keserűen mulatságos helyzetek során át, és végül egy szerelmi vallomás keretében jól beolvasni az elitista sznoboknak, akik társaságát a nem hiába ostromlott hölgy keresi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.

Te kinek képzeled magad?

Miután leérettségiztek, összehoztak egy zenés darabot a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatos diákjai arról, hogyan élték meg konfliktusaikat az igazgatónővel, aki fideszes önkormányzati képviselő. Az előadás kész, fesztiválon szerepelnek vele.

Kicsiben láthatjuk

A Fidesz, amely tavaly tizennyolc év után vesztette el Hajdúböszörményt, képtelen tudomásul venni a váltást, és ahol csak tud, ott tesz keresztbe a Böszörményi Harmadik Oldal (BHO) nevű civil szervezet dominálta közgyűlésnek. A helyszínen jártunk.