Magam, uram (Kuczi Tibor gazdaságszociológus)

  • Fonyó Attila
  • 2003. június 5.

Belpol

Magyar Narancs: A kisvállalkozások, önfoglalkoztatók a nyugat-európai gazdaság meglehetősen fontos szereplői, sőt a hetvenes évektől megnövekedett az arányuk. Mivel lehet ezt magyarázni?
Magyar Narancs: A kisvállalkozások, önfoglalkoztatók a nyugat-európai gazdaság meglehetősen fontos szereplői, sőt a hetvenes évektől megnövekedett az arányuk. Mivel lehet ezt magyarázni?

Hirtelen nem is jut az eszünkbe olyan kormány 1990 óta, amelyik ne akarta volna önkezével jobbítani a legendás kisvállalkozó sorsát, s ne őt képzelte volna a nemzet egyik oszlopának. (Hogy ez a mostani mivel kedveskedik neki, arról beljebb még bőven lesz szó.) A kisvállalkozók ennek ellenére köszönik, megvannak. Hogy hogyan, arról interjúalanyunk beszél, aki a tárgyban könyvet is publikált.

Kuczi Tibor: Először is fogyasztási váltás történt. A hetvenes évek közepén visszaesett a tömegtermelés iránti kereslet. A középosztály ízlésváltozása és vásárlóerejének megnövekedése következtében egyre inkább olyan termékekre volt kereslet, melyek kis szériában állíthatók elő - gondolok a bútoriparra, a divatcikkekre. Divatcipőt százezres nagyságrendű futószalagon előállítani nem lehet, e kis szériás termelés a kisvállalkozások profiljába illik. A másik ok az olajválsággal függ össze. Régi gazdaságszociológiai tapasztalat, hogy válságok esetén a munkanélküliek a kisvállalkozói szférában próbálnak meg boldogulni. Sokan szeretnének itt érvényesülni, de elég nagy ilyenkor a bukási arány is: annak, aki elhatározza, hogy vállalkozó akar lenni, kevés az esélye arra, hogy meg is tudjon kapaszkodni. A kisvállalkozói boom a hetvenes években ezzel függ össze, de a válság lecsengésével is maradt az arány - ennek magyarázata a fogyasztás átalakulása. A harmadik ok, hogy méretcsökkenés figyelhető meg a vállalatoknál. Az ötvenes-hatvanas évekig a nagyok domináltak, a hetvenes évektől azonban hálózatosodás folyik. A vállalathoz telepített funkciókat a nyolcvanas évektől szétszervezték. Ebben helyet kaptak a kisvállalkozások is. Ezek egyfelől olcsóbban tudtak termelni, másfelől a kihelyezett termelés után nem kell társadalombiztosítást fizetni, és az otthon dolgozót nem ellenőrzi és nem kép-viseli a szakszervezet sem. A negyedik magyarázat a technológiaváltás. A számítógépnél ez köz-ismert: a számítógépipar kislép-tékű vállalkozásokban kezdődött, de ez a biotechnológiára és az egész elektrotechnikára is vonatkozik. Ez minden technikai váltásnál elmondható, hiszen nagy a kockázata az ilyen innovatív beruhá-zásnak. Nem tudni előre, milyen karriert fog befutni. Ennek terepe a kisvállalkozás.

MN: Magyarországon mennyire érvényesek ezek a magyarázatok? Hogyan befolyásolták a rendszerváltás után rendkívül gyorsan kiépülő kisvállalkozói szféra létrejöttét?

KT: A rendszerváltás utáni helyzet elég sajátságos. A kisvállalkozások alapítása elsősorban azzal magyarázható, hogy egy korábban létező űrt vagy hiányt kellett betölteni. A kereskedelem például állami kézben volt, és a magánvállalkozások alapítása a korábbi hiányokat pótolta. A szolgáltatások nagy részét kisvállalkozások nyújtották. Másrészt a gazdasági válság és a vállalkozásalapítás összefüggését vizsgálva is sajátos a helyzet. A rendszerváltás egybeesett egy gazdasági krízissel, s a munkanélküliség nagyarányú növekedésével járt. Következésképpen várható lett volna, hogy nagyjából azok a folyamatok ismétlődnek meg, amelyek Nyugat-Európában: ha növekszik a munkanélküliek száma, növekszik a kisvállalkozások száma is. Ha a számokat egymás mellé rakjuk, akkor ez így is volt, de ha megvizsgáljuk a szereplőket, akkor nem. Akik vállalkozásokban találták magukat a kilencvenes években, nem munkanélküliek voltak, vagy ha munkanélküliek lettek, akkor csak azért, mert kihasználták a munkanélkülieknek járó támogatási lehetőségeket. Azok - a magasan iskolázottak - vállalkoztak, akik egyébként is bent maradtak volna a munkaerőpiacon, és alig van bukásuk az állásnélküliekből lett vállalkozóknak. A munkanélküliek magas száma és a vállalkozások felívelése tehát nem függ össze.

MN: A másik magyarázat a termelés kihelyezése, a beszállítói kör kiépítése. Ezzel kapcsolatosan szkeptikusan fogalmaz.

KT: Mindenféle vágyak megfogalmazódtak az elmúlt tizenvalahány évben, hogy a kisvállalkozókat a multinacionális vállalatok majd maguk köré szervezhetik, és hazai beszállítói kört alkothatnak. De ez nem történt meg: a multik szigetként működnek abban az értelemben, hogy megőrizték korábbi beszállítói körüket. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen ez egy bizalmon alapuló kapcsolat. Beszállítónak lenni nem egyszerű dolog: magas minőségi standardoknak kell megfelelni, pontosnak kell lenni a teljesítésben, és ami fontos: szigorú minőség-ellenőrzésnek kell megfelelni. A hazai kisvállalkozások jelentős része megfelel a minőségi előírásoknak, de nem tanulták meg az önadminisztrációt - például hogy visszakereshető legyen egy adott szállítmány. Azért nem tudnak beszállítókká válni, mert elmaradottak a dokumentációban.

MN: Könyve alapján a fogyasztói és a technológiaváltás sem érezteti még a hatását, pedig a különböző fesztiválokon és boltokban kézművestermékek sokaságával találkozhatunk, az utcák pedig tele vannak számítógépüzletekkel.

KT: A tapasztalatok a kilencvenes évekre vonatkoznak. Valószínűleg történt fogyasztói váltás, de nem tudnám számokkal dokumentálni, hogy mekkora részét váltják ki a kisvállalkozók a hazai keresletnek. A kereskedelemben a fogyasztásváltozást a nagy kereskedelmi központok elégítik ki: a vásárlóréteg átpártolt ezekhez, ez adatolt. A hazai kisvállalkozások számbeli növekedését magyarázza a fogyasztási szokások változása, amennyiben olyat állít elő, amit a tömegtermelés nem tud, ilyen például az építkezés, lakberendezés. De a kereskedelemben biztos nem.

MN: Különféle statisztikák vannak arról, hogy a kisvállalkozások milyen arányban vannak jelen az európai gazdaságokban. A számok azonban nagyon eltérő struktúrát rejthetnek. Leginkább az olasz példát szokták pozitívként felhozni, míg a görög kisvállalkozókkal szokták a kevésbé hatékony megoldást példázni.

KT: Gyakori az az összehasonlítás, hogy az EU-átlaghoz képest hogyan áll a magyarországi kisvállalkozók aránya. Én ezt nem tartom szerencsésnek. Különböző kulturális, gazdasági feltételek között működnek ezek a gazdaságok. Az olasz példa tanulságos: fejlett gazdaság, ahol komoly a kisvállalkozások súlya - a sajátos tradícióik, a hagyományosan hálózatosan együttműködő, egymás tevékenységét kiegészítő, önálló szereplők miatt. A szintén fejlett angoloknál, németeknél nagyon alacsony a kisvállalkozói arány - ezek nagyvállalat-dominanciájú gazdaságok. A feljövő országokban sok a kicsi, de ez inkább a szegénység jele. A hazai kisvállalkozóknak akkor van esélyük, ha megváltoznak - nem a méretük, hanem az együttműködési módjuk. A méret egy picit félrevezet. A statisztika arra alkalmas, hogy regisztráljon vállalkozói egységeket, viszont ebben nincs benne, hogy a vállalkozók hogyan működnek együtt. A statisztika jelezhet sok különálló vállalkozói egységet, melyek a valóságban együttműködnek. Az atomizált, egymással versengő, önmagában piacra lépő kisvállalkozónak sok esélye nincsen. Ezekből valóban nagyon sok van. Egy nagyfokú szerkezeti átalakulás mindenképpen üdvözlendő lenne, és olyan gazdaságpolitika volna szerencsés - amire néha vannak jelek -, amely az együttműködést és a hálózatba szerveződést támogatná.

MN: Könyvének fő állítása, hogy a kisvállalkozás a tisztán gazdasági szféra, illetve a társadalmi és kulturális kapcsolatok metszetén, elmosódott határokkal létezik. Ennek leírására alkalmazza a kreácsolás fogalmat. Mi ez a jelenség?

KT: Kreácsolásnak azt nevezem, hogy az önállósodó a meglévő környezetét (kapcsolatait, házát, autóját, megtakarított pénzét stb.) más szemmel kezdi nézni, miután vállalkozásra adja a fejét. Új jelentést kapnak a dolgok; a személyautó szállító járművé, a házastárs munkatárssá válik a vállalkozó fejében. Ezzel a régi, megszokott környezet egy új, a vállalkozás szolgálatába állítható struktúrába rendeződik. A kreácsolás kreatív barkácsolás; a készen kapott környezet alkotó, gazdasági célú átalakítása. Külön érdemes szólni arról a közgondolkodásban meglevő tévhitről, amely a kapcsolatokat önmagukban értékesnek tartja, noha például a rokonság önmagában nem előny. Szerencsésebbnek tartom azt a megközelítést, ha nem önmagukban vizsgáljuk a kapcsolatokat, hanem inkább ezek használati módjára figyelünk. Amikor a kisvállalkozó elkezd használni egy kapcsolatot, akkor ennek már megvan a maga története. Így van ez a házépítő kalákánál is. A házépítő nem a családfa alapján hív meg valakit, ellenkezőleg: csak azokkal működik együtt, akikkel az idők folyamán már kipróbálták egymást, akikről tehát tudja, hogy megbízhatók.

MN: Milyen az a környezet, ami úgymond "hagyja magát" vállalkozássá szervezni, ami kedvez egy vállalkozás megalapozásának?

KT: Ha túlságosan erős kötelékek fűzik egymáshoz a rokonokat, barátokat, akkor nem sok siker jósolható a vállalkozásnak - vagy a kapcsolatnak. Ha nagyon erős az elvárások és a kötelezettségek rendje, ez a vállalkozáson belül előbb-utóbb problémákat okozhat, hisz olyan elvárások jelenhetnek meg a vállalkozással szemben, amelyek gazdaságilag nem racionálisak. Én magam úgy próbáltam megragadni a környezetet, hogy nem a rokoni, baráti kapcsolatokból indultam ki, hiszen ezek nagyon eltérő módon használhatók föl a vállalkozásban, hanem a kapcsolatszerveződési mintákat vizsgáltam. Azt néztem, hogy egy-egy térségben melyek azok a kulturális minták, melyek segítségével az emberek képesek gazdasági célból tartósan együttműködni. Ilyen minta lehet például a patrónus-kliens kapcsolat, azaz egy egyensúly nélküli alá- és fölérendeltségi viszony vagy a kölcsönös szívességekre épülő, kaláka típusú együttműködés. A patrónus-kliens viszonyra, a tartós lekötelezettség létrehozására példa az a mezőgazdasági vállalkozó, aki a falutól elkülönülten lakott egy kastélyszerű épületben, és az alkalmazottai körülötte, 5-7 házban. Vállalkozónk segítette alkalmazottait a házépítésben, mondván, majd visszaadjátok, ha módotok lesz rá. Ennek eredményeképpen tartós lekötelezettség jött létre, ezek az emberek bármikor hadra foghatók. Van példa arra is, hogy a kaláka típusú, szimmetrikus szívességi kapcsolat átalakul függő viszonnyá. Egy termelőszövetkezetből kivált rokoni csoport tagjai kezdetben kölcsönösen segítették egymást, a későbbiekben viszont a gazdaságilag legerősebb csoporttag kivásárolta a többiek földjét, gépparkját. Ezáltal a szimmetrikus kapcsolat hierarchikussá vált, de nem egyszerű főnök-beosztott viszonnyá, hiszen a tulajdonos rendszeres ajándékokkal - például ingyenes géphasználat - magához kötötte rokonait, akik így akár hajnali fél háromkor is hajlandóak felkelni, ha arra van szükség. Erre egy egyszerű alkalmazott aligha vehető rá, még akkor sem, ha megfizetik. A tartós kaláka típusú együttműködések is jellemzőek a kisvállalkozók körében. Ennek jellemzője, hogy kicsik a szívességadagok - apróbb javítások, alkatrészek. Nagyobb szívességek cseréje is előfordul, csak sokkal kisebb körben és ellenőrzöttebb körülmények között, ahol szankcionálható a potyautas.

MN: A különböző értékvizsgálatok szerint a hazai társadalom viszonylag önző, individualista, egyéni érdekkövető. Mégis erős kisvállalkozói réteg működik az ország számos régiójában. Nem ellentmondás ez?

KT: Csak annak tűnik. Az önzés nem absztrakt kategória, az önzés mindig valamivel szemben jelenik meg. A kisvállalkozókra is igaz, hogy az egyéni érdekérvényesítő stratégia fontosabb lesz a kooperációnál - például az adóbevallásnál. A hatóságokkal vagy a nagy arctalan szervezetekkel szemben valóban nem érzik az emberek, hogy korlátozni kellene az önzésüket, ugyanakkor a saját szűkebb környezetükben fellelhető a - gazdasági racionalitást sem nélkülöző - szolidaritás. Teljesen kézenfekvő, hogy bizonyos gazdasági helyzetek kooperációval sikeresebben megoldhatók, s ilyen esetekben az érintettek, korlátozva önzésüket, általában együtt is működnek. Ez persze kultúrafüggő. Azok a térségek, ahol megvan a kooperáció hagyománya, ott értelemszerűen adott helyzetben együttműködnek, ahol viszont nincs, inkább az egymással versengést választják.

MN: Kikből lesznek kisvállalkozók?

KT: Már a nyolcvanas évek végén is kimutatható volt, és ebben azóta sincs változás, hogy a kedvező iskolai végzettségűek lesznek nagyobb valószínűséggel vállalkozók. Annak ellenére, hogy megugrott a munkanélküliek száma a rendszerváltás után, többnyire nem lettek vállalkozók, mivel e csoport tagjai között számottevőbb az alacsony iskolai végzettségűek aránya. Magas a kisvállalkozói szférába a belépési küszöb - de éppen emiatt alacsonyabb a bukási arány is. A másik statisztikai megközelítés lehet az önállósodók foglalkozási pályafutásának vizsgálata. Ez egy jellegzetes, a vállalkozást megelőző karrierutat mutat. Jellemző, hogy az önállósodást megelőzően az érintettek nem pozícióról pozícióra haladnak fölfelé a ranglétrán, karrierjük inkább horizontális, helykereső jellegű. Sokféle foglalkozásban próbálják ki magukat. Összefoglalva: akik előnyösebb társadalmi helyzetben vannak, azokból nagyobb valószínűséggel lesznek az önállók: következésképpen a vállalkozóvá válás nem csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségeket. De a kérdésre van kulturális válasz is. Azok önállósodnak, akik olyan térségben élnek, ahol hagyománya van az önálló létnek. Ahol az elmúlt időszakban jellegzetesen sok volt a vállalkozás, vagy magas volt az önálló mezőgazdasági árutermelők száma, ott nagyobb a valószínűsége, hogy az emberek belevágnak. Gyakran nem a gazdasági környezet - a piacközelség, a jó infrastruktúra - ad magyarázatot az önállósodásra, hanem az adott térségben fennálló kulturális minta.

Fonyó Attila

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.