Tévésorozat

Félúton

Stick

Kritika

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Jason Keller sorozata nem akar sem hozzátenni a sablonokhoz, sem elvenni azokból, szinte minden téren a biztosra játszik. Pedig ráférne, hogy kicsit kockáztasson, és legalább néha lendítsen egy nagyot a történet menetén.

Owen Wilson ismét azt a szerethető lúzert játssza, aki mára már egybeforrt a nevével: Pryce Cahill egykor óriási golftehetségnek számított, ám egy családi tragédia miatt kicsúszott a lába alól a talaj, s egy élő adásban közvetített dühkitörése a pályájának is véget vetett. Immár golfütőket árusít, továbbá idős néniket tanít a helyes ütőfogásra – amikor egyszer csak kiszúr a pályán valakit! Santi Wheeler egyszerű suhancnak tűnik, de olyan erővel üt, mint egy hajóágyú. Pryce meglátja benne a kitörési pontot, és elkezdi győzködni, hogy induljon el versenyeken is.

Santi múltjában is akad azonban egy sötét folt: apja, aki azóta le is lépett, teljesen megutáltatta vele a sportot. Egy kis könyörgés, na meg 100 ezer dollár azonban elegendőnek bizonyul, hogy Santi és édesanyja is igent mondjon, így a csodacsapat nekivág Amerikának, hogy ütésről ütésre meggazdagodjanak. Velük tart Pryce jóbarátja, Mitts is, aki az utazáshoz szükséges lakóbuszt biztosítja – őt az ugyancsak fazonra castingolt Marc Maron játssza, aki a káromkodásaitól a szarkasztikus megjegyzéseiig egy az egyben másolja most a GLOW-beli figuráját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.