Jason Keller sorozata nem akar sem hozzátenni a sablonokhoz, sem elvenni azokból, szinte minden téren a biztosra játszik. Pedig ráférne, hogy kicsit kockáztasson, és legalább néha lendítsen egy nagyot a történet menetén.
Owen Wilson ismét azt a szerethető lúzert játssza, aki mára már egybeforrt a nevével: Pryce Cahill egykor óriási golftehetségnek számított, ám egy családi tragédia miatt kicsúszott a lába alól a talaj, s egy élő adásban közvetített dühkitörése a pályájának is véget vetett. Immár golfütőket árusít, továbbá idős néniket tanít a helyes ütőfogásra – amikor egyszer csak kiszúr a pályán valakit! Santi Wheeler egyszerű suhancnak tűnik, de olyan erővel üt, mint egy hajóágyú. Pryce meglátja benne a kitörési pontot, és elkezdi győzködni, hogy induljon el versenyeken is.
Santi múltjában is akad azonban egy sötét folt: apja, aki azóta le is lépett, teljesen megutáltatta vele a sportot. Egy kis könyörgés, na meg 100 ezer dollár azonban elegendőnek bizonyul, hogy Santi és édesanyja is igent mondjon, így a csodacsapat nekivág Amerikának, hogy ütésről ütésre meggazdagodjanak. Velük tart Pryce jóbarátja, Mitts is, aki az utazáshoz szükséges lakóbuszt biztosítja – őt az ugyancsak fazonra castingolt Marc Maron játssza, aki a káromkodásaitól a szarkasztikus megjegyzéseiig egy az egyben másolja most a GLOW-beli figuráját.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
