Tévésorozat

Hieronymus Bosch világa

Ballard

  • - turcsányi -
  • 2025. július 23.

Kritika

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

Jegyez vagy negyven könyvet, amelyek több mint felében egy Hieronymus Bosch nevű Los Angeles-i rendőr (a későbbi művekben magándetektív) vitézkedik, barátainak (és temérdek ellenfelének) csak Harry, bár lehetne Jerry (Jerome) is, ha az író nem akarná lépten-nyomon elhelyezni magát a művészettörténetben (Harry, mint Dirty Harry tudniillik, ahogy Raymond Chandlerre is feszt hivatkoznia kell). Connelly ciklusokra bontott életművének az a közepesen nagy találmánya, hogy főalakjai vidáman mászkálnak át egymás történeteibe, olykor még rokoni viszonyok is kiderülnek róluk (Bosch a Lincoln Law­yer, vagyis Mickey Haller féltestvére).

Harry Bosch figurája a könyvek lapjairól – elsősorban Eric Overmyer (Drót, Treme és más hasonló nívójú egyebek) írói és showrunneri közreműködésének hála – egy 10 évadot megélő, ilyetén módon szerfelett sikeresnek mondható tévésorozatba teleportált az Amazonhoz. A The Lincoln Lawyer ciklusból pedig előbb sikeres film lett Matthew McConaughey (Az igazság ára) főszereplésével, majd Netflix-széria is mással (Manuel García-Rulfo), amelynek immár negyedik évadát októberre várja a művelt világ (tehát dettó sikeres). Azért emlegetjük a gyártókat, mert különbözőségük épp a poént üti agyon: nincs átmászkálás a Netflix és az Amazon között, minden szereplő marad a maga sorozatában. Nos, ezt igyekszik orvosolni most az Amazon, amikor a Connelly Művek harmadik regényfolyamából, Renée Ballard nyomozó történeteiből prezentál egy évadnyit, a folytatásnak a kelleténél kicsit jobban is meglátszó reményében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.