Sajó László: Öt és feles (Kivan a csapat)

publikálva
2000/11. (03. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ez a tél se vitt el bennünket, mondom E. Kornélnak a Déliben, mert persze csak ketten jöttünk össze, a többiek majd utánunk jönnek, mondták. Van még három percünk, egy Unicum, egy pohár belefér, E. Kornél nem iszik rövidet. Viszont Wernesgrünert csomagolt, Kelenföldön kibontjuk, jól nézd meg, mondom néki, ott áll az Utolsó Réti Sas Épülete, itt fogjuk bevégezni. De még csak Budaörs. E. Kornél éppen boldog, éjszaka német lovagköltőket olvasott, tegnap visszavásárolta Mallarmét, kabátzsebében Vladimír Holan. Az enyémben laposüveg, aggódom, beengedik-e. Tatabányán még nem voltam meccsen, E. Kornél utoljára tizenöt éve "budán. Első a becsület, utolsó a Kerület. Törökbálint. Ah, szamárkordé, E. Kornél izgatottan kibont még egy dobozost, távolabb lovak. Tizenöt éve vonaton se ült, most is csak a kedvemér´. Ma van a születésnapom. Szárliget. Mellettünk idős hölgyek, olyan idősek, mint én, E. Kornél már ismerkedne a feketehajúval, enyém a vörös. Nézd inkább a tájat, az is épp oly randa. Alsógalla. Tatabányán itt kell leszállni.

Ez a tél se vitt el bennünket, mondom E. Kornélnak a Déliben, mert persze csak ketten jöttünk össze, a többiek majd utánunk jönnek, mondták. Van még három percünk, egy Unicum, egy pohár belefér, E. Kornél nem iszik rövidet. Viszont Wernesgrünert csomagolt, Kelenföldön kibontjuk, jól nézd meg, mondom néki, ott áll az Utolsó Réti Sas Épülete, itt fogjuk bevégezni. De még csak Budaörs. E. Kornél éppen boldog, éjszaka német lovagköltőket olvasott, tegnap visszavásárolta Mallarmét, kabátzsebében Vladimír Holan. Az enyémben laposüveg, aggódom, beengedik-e. Tatabányán még nem voltam meccsen, E. Kornél utoljára tizenöt éve "budán. Első a becsület, utolsó a Kerület. Törökbálint. Ah, szamárkordé, E. Kornél izgatottan kibont még egy dobozost, távolabb lovak. Tizenöt éve vonaton se ült, most is csak a kedvemér´. Ma van a születésnapom. Szárliget. Mellettünk idős hölgyek, olyan idősek, mint én, E. Kornél már ismerkedne a feketehajúval, enyém a vörös. Nézd inkább a tájat, az is épp oly randa. Alsógalla. Tatabányán itt kell leszállni.

Megyünk felfelé, bánatomra kihagyjuk a Park Éttermet, E. Kornél siet, pedig én vagyok a drukker. Balra lakótelep, jobbra rekettyés, hugyozni kell. Majd a Flamengo Casinóban, tünedeznek már kivilágítatlan neonjai. Ebbe a kocsmába meccsre menet, úgy látom, mindenki betér, az is, aki nem fér be, E. Kornél tolakszik a pultnál, én sorban állok, akár a nők, szentségelek, hogy kihagytam a Park Éttermet és a rekettyést. A pénztárnál is sorok, előveszem az erre a célra készített újságíró-belépőt, nem engednek be. Ilyen újság nincs, haver, mondom, nézze már meg jobban. Ne kamuzzál nekem, nem érek rá. Majd meccs után kettesben megbeszéljük. Hívjál már valakit, hátha valaki ismeri. Sárga nagy mellényesek gyűlnek, forgatják, kiköpnek. Ilyen nincs. És milyen igazuk van, a belépőn: Magyar Narancs, ilyen nincs. Álldogálok, be nem engedő ember közvéleményt kutat, olvastál már ilyen újságot, szurkolók szótlanul özönlenek. E. Kornél hoz két állójegyet. A fotós, csak nincs nála apparát, sárga mellényes mélyen a szemembe néz. Ne találkozzunk, én nem foglak keresni. Bent már megy a meccs.

E. Kornél a felhőket nézi, rohannak, mint Madar a jobbszélen, egy null. Gólöröm, laposüveg. Azt bezzeg beengedték. Akár Gelei a másodikat, kettő null. E. Kornél most a bakancsát nézi, de jó meleg, közben rúgunk még egyet. Huszonhetedik perc, mehetnénk a büfébe, várjuk meg a félidőt, nem kellett volna. Állhatok megint sorba, akár a nők, E. Kornél sört hoz, Unicum nincs. Az ismert balszélsőbalos közíró politikussal (és fordítva) találkozom, olvastam-e cikkét a mai hírlapban, nem olvastam, inkább aggódom, nehogy kapjunk egyet. Á széllel hátba játszunk, most milyen igaza lesz. Mert eljő az ötvenkilencedik perc, magyar idő szerint tizenöt óra negyvennégy, Babos kapus kirúgja a labdát, kézből. Fönn felhők rohannak, hogy időben a pálya fölé érjenek, az Alpokból indultak, ezért. Havas eső, jég, hátbaszél, ezért. Hét- (más források szerint nyolc-) ezer ember elindult hazulról, fagyoskodni, ezért. E. Kornél eljött, bakancsban, tizenöt év után, ezért. Én is, a születésnapomon, ezért, írom ezt itt. Láttuk, amint a labda, egyet pattanva, a kifutó kapus fölött, behull a jobb sarokba. A kapus gólt lőtt. Csend. Kellene, hogy legyen, hosszú, végtelen, ám a bíró, bizonyos Szarka, megérdemli, hogy nevét kiírjam, sípjába fúj, érvénytelenít, partjelzője (nem tudom, melyik volt, megérdemlik, hogy ide írjam: Boda, dr. Szabó P.) beintésére. Mer´ a center lesen volt. Tényleg. Tétlen. Mindegy, nekünk - felhőknek, havas és jégesőknek, nézőknek - megtörtént a csoda, tőlünk már nem lehet elvenni. Nem kerül be a Nagy Gólok Könyvébe, a kánonba, istenem. Bocsáss meg nékik, nem tudták, mit cselekszenek. Boda, dr. Szabó P., Szarka, föl nem ismerve életü(n)k Nagy Pillanatát, nem adták meg. Mert mi van, ha Szarka, fölfogván a (játék)tér és (cudar) idő véletlen, ám szükségszerű, ekképp csodálatos össz-játékát, középre mutat? Babos kirohan a kapuból, társai leteperik, ellenfél megilletődötten ácsorog, drukkerek egymást kérdezgetik. Te is láttad? Az utolsó szotyolaárus földhöz vágja az utolsó szotyolát, mert ő nem láthatta, mert kint toporgott, az utolsó kuncsaftra várva. Gólöröm. Csak az örömöt vették el, három hülye, bocsánatot kérek, nem a gólt. Az megtörtént.

E. Kornél, bakancsban, a fellegekben járt. Ilyen nincs, és tényleg nem volt. Unicum, csak sör, csak megint a havas eső, a sorban állás a szarfülke előtt, gyerünk innen. A Vadvirágba. Béla tudja, merre kell menni, Turul Taxi, Béla édesanyja a Vadvirágban volt pénztáros. Mert közben - félidőben - megjött Béla, itt van András is, Fehérvárról, csak összejön a csapat. Ki mit kér. Én, a halált, megvetően, halászlét, Béla, mi folyik Tatabányán, szénkitermelés, akkor jöhet. Eszünk, legyen mit kihányni, csak E. Kornél nem kér semmit, elege van, fejben számol, a kabbala nagy barátja, félrevon. Negyedikén rúgtak négyet, az annyi mint, ki ne mondd, ő még csak tizen-. És a félidőben három, harmadik hónap, na? Ezt cselekedték a te tiszteletedre. Eléggé tiszteletlenül ráförmedek, egész nap nem ettél semmit, és a szotyola?, mint a madarak, mi vagy te, szentferenc, E. Kornél megsértődik, Kelenföldig egy szót se szól. Ott mindjárt hármat, én nem szállok le, dehogynem. Megmondtam, a Réti Sasban végezzük, kedves pincérünk, meglátván Árpit, nagy levegőt vesz (Árpi még a Vadvirágba jött utánunk, hozott nekem egy üveg borovicskát, Biatorbágynál még félig volt), nemrég kibéreltük az egész helyiséget, szintén születésnap, Árpi akkor ki- és elfeküdt, három taxi se vitte haza, kedves pincérünk aggódott, könyökölt a pultnál, és nézte a hajnali vonatokat meg a boldogan szuszogó Árpit, mi is. Nem, most nem eszünk, csak sör, raknánk el akkor az üveg borovicskát. Csak fél üveg, és hova. Kabátzsebeim madárlátta amstelekkel telve, máma még nem. Megjön komám is, ráhagyom a borovicskát, dőlök, hátra, elégedetten. Kivan a csapat.

E. Kornélt hazavisszük a német lovagköltőkhöz. Tizenöt év múlva újra jön.

Másnap másnap, a ligetben a gyerekkel, a Pántlikában gyógysör, egy fiatal ember babgyulyást kanalaz, műanyag vázának támasztott tegnapi hírlapból az ismert balszélsőbalos stb. cikkét olvassa, megállt az idő, kabátzsebemben az ottmaradt laposüveg és a népsport, bévül az a bizonyos, mégiscsak, gól, kívül havas és jégeső.

Ez a tél nem vitt el, majd a tavasz. Mit morogsz, apa? Semmit, jön a troli.

publikálva
2000/11. (03. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk