Isépy Tamás irigykedik című cikkemben (MaNcs, 2000. március 9.) kísérletet tettem arra, hogy bevezessek egy új politikai kategóriát, a homo fidesziensist, vagy közérthetőbb, magyarosabb kifejezéssel élve a sasváriszilárdot. E műszó azt a különös emberfajtát jelöli, mely roppant nyomatékkal és a hihetőségre még csak nem is törekedve akárhányszor elismétel bármit, amit a párt legfőbb irányítója, Orbánorbán vagy ennek háromfejű alvezére, Kövérszájeráder állít vagy sugall. Ezt a kézenfekvő felismerésemet szeretném most tudományos célból egy javaslattal kiegészíteni.
A hetvenes évek közepe táján barátom, Jánossy Ferenc közgazdász hat tabosnak minősítette egyik publicisztikai remeklésemet. Látva értetlenségemet elmagyarázta, hogy számára a humor alapegysége egy tab - vagyis az a komikum-mennyiség, amelyet Tabi Lászlónak a Népszabadság hétvégi számaiban megjelenő humoreszkjei tartalmaznak. Ő tízes skálát képzel el magának, és a szatirikus-humoros szándékú írásokat ezen helyezi el.
Javaslom, hogy a homo fidesziensis, vagyis a sasváriszilárd egységeként vezessük be a saszt. Egy sasz legyen egy normális sasváriszilárd túlzásoktól mentes, átlagos állítása. Egy példával szemléltetem, mire gondolok. Györgyi Kálmán nem indokolta meg lemondását. Áder János szerint csak ketten tudják ezt a titkot, Györgyi és ő maga, de ő senkinek nem beszél erről, mert köti az ígérete. Rá két nappal egy sasváriszilárd (történetesen e fogalom névadója) bejelentette, hogy Györgyi lemondásának semmi köze sincs a médiakuratóriumokkal kapcsolatos vitához. Vagyis nem tudható ugyan, hogy Györgyi miért mondott le, de az egyik sasváriszilárd tudja, hogy mi nem volt az oka ennek a sajnálatos eseménynek. Legyen egy ilyen jellegű átlaghazugság alapmértéke egy sasz. Egy másik sasváriszilárd (polgári nevén Simicskó István) szerint az ellenzék médiapolitikájának az a célja, hogy megnehezítse Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. Két saszos állítással volna dolgunk, ha a célja szó helyett az eredménye kifejezés szerepelne, vagyis ha azt állítaná ez a sasváriszilárd, hogy az ország európai uniós csatlakozását nem a százszázalékosan kormánypárti médiakuratóriumok felállítása nehezíti meg, hanem az, hogy az ellenzék nem nyeli le némán kirekesztettségét. Így azonban hét saszt ért el azzal a még sokkal brutálisabb hazugsággal, miszerint az ellenzék meg akarja akadályozni Magyarország európai integrációját, és ezért kapóra jön neki, hogy kizárják a média ellenőrzéséből. Egy K. Dénes névre hallgató sasváriszilárdnak a megfigyelési üggyel kapcsolatos valamennyi kijelentése (szám szerint mintegy 730) négy és kilenc sasz között mozog. (Az illető családi nevét nem írom ki, mert ez a név dénesi összefüggésben obszcén hatást kelt.)
Tisztában vagyok azzal, hogy a mértékegységek hitelesítése számos tudományos problémát vet fel, főként ha a mérés alapjául szolgáló kritériumokból nehezen küszöbölhető ki a szubjektív tényező. A feladat mégis megoldható, a sasváriszilárdság elképesztő homogenitása folytán. A különféle sasváriszilárdok megnyilatkozásainak tartalmában, de még a beszélő személyek némelyest pattogó akcentusában és merev arckifejezésében sem fedezhetők fel minőségi különbségek, így hát átszámítási problémák sem merülnek fel. Az alapegység adva van, és ha a mennyiségi méréseket lelkiismeretesen végezzük el, akkor hasznos és széles körben alkalmazható politológiai mérőeszközzel gazdagodik tudományos kelléktárunk.
