Hammer Ferenc: Paszták népe (A bukás)

  • 2000. március 16.

Egotrip

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Farsang volt az oviban.

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Eljött a nagy nap, a katica aranyos volt, boldog és büszke szülei elégedetten bólogattak, hát igen... Amikor az est leszállt, a szokásos, esetleges jövőbeli MaNcs-preferenciát imprintingelő aljas indoktrinációt követően (ki leli meg az újságban hamarabb a macit? - Podmaniczky kolléga), a fiúk fürödni tértek. Ezután furcsa dolgok kezdtek történni a nagyszobában. A nagyobbik a fürdőlepedőt a vállára terítve, huúhh-huúúúhh kiáltásokkal rohangált meztelenül fel-alá a lakásban, majd utasítást adott két és fél éves öccsének, hogy kövesse példáját, aki - mint mindig - képességeihez mérten maradéktalanul teljesítette az utasítást. A nagyobbik aszondja ekkor: Apa! Ez a cicim egy sö, a másik meg zé, azért mert én vagyok a szupermen. A Vilike meg a betmen. Mr. és Mrs. Liberális Szülők egymásra, magukba, majd ismét egymásra meredtek. (Ezt a pillanatot úgy mondják oroszul, hogy pizda zubámi.) Tekintettel arra, hogy az eddigiekben említett szereplők lakóhelyén hosszú évekkel ezelőtt totális kulturális embargó lett foganatosítva az efféle és ehhez hasonló imperialista, konzumkapitalista, szexista, kolonialista, globalista (© Csurka Publishing) és rasszista kulturális termékekkel szemben,* Liberális úr enyhe gyanakvással, ám könnyeden, mintegy érdeklődve tette fel a következő kérdést Szupermennek: És hol (elharapva: a náthás szájbab. k. életbe´) láttál te Szuperment és Betment? Mire az újdonsült akcióhős kifejtette, hogy a farsangon Gergő Szupermen volt, Tomi és Ádám pedig Betmen, úgyhogy most már ő is Szupermen akkor. (Vilike meg Betmen.) Liberális úr ólmos léptekkel kislattyogott a konyhába, majd haján egy mandarinoshálóval visszatérve, feltette a megkerülhetetlen kérdést: És Szpájdörmenről hallottatok-e már, vhuuúúááááhhhh?

* Aki már látott játszótéren Cartoon Networköt freestyle performanszoló ötéves gonosztevőket, az talán megért. Vagy az, akinek feltűnt, hogy Dumbó, a kiselefánt akkor jön rá, hogy tud repülni, amikor barátjával, a kisegérrel bánatukban pezsgőt vedelnek, minekutána az ittas kiselefánt használni kezdi túlméretezett füleit.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.