Hammer Ferenc: Paszták népe (A bukás)

  • 2000. március 16.

Egotrip

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Farsang volt az oviban.

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Eljött a nagy nap, a katica aranyos volt, boldog és büszke szülei elégedetten bólogattak, hát igen... Amikor az est leszállt, a szokásos, esetleges jövőbeli MaNcs-preferenciát imprintingelő aljas indoktrinációt követően (ki leli meg az újságban hamarabb a macit? - Podmaniczky kolléga), a fiúk fürödni tértek. Ezután furcsa dolgok kezdtek történni a nagyszobában. A nagyobbik a fürdőlepedőt a vállára terítve, huúhh-huúúúhh kiáltásokkal rohangált meztelenül fel-alá a lakásban, majd utasítást adott két és fél éves öccsének, hogy kövesse példáját, aki - mint mindig - képességeihez mérten maradéktalanul teljesítette az utasítást. A nagyobbik aszondja ekkor: Apa! Ez a cicim egy sö, a másik meg zé, azért mert én vagyok a szupermen. A Vilike meg a betmen. Mr. és Mrs. Liberális Szülők egymásra, magukba, majd ismét egymásra meredtek. (Ezt a pillanatot úgy mondják oroszul, hogy pizda zubámi.) Tekintettel arra, hogy az eddigiekben említett szereplők lakóhelyén hosszú évekkel ezelőtt totális kulturális embargó lett foganatosítva az efféle és ehhez hasonló imperialista, konzumkapitalista, szexista, kolonialista, globalista (© Csurka Publishing) és rasszista kulturális termékekkel szemben,* Liberális úr enyhe gyanakvással, ám könnyeden, mintegy érdeklődve tette fel a következő kérdést Szupermennek: És hol (elharapva: a náthás szájbab. k. életbe´) láttál te Szuperment és Betment? Mire az újdonsült akcióhős kifejtette, hogy a farsangon Gergő Szupermen volt, Tomi és Ádám pedig Betmen, úgyhogy most már ő is Szupermen akkor. (Vilike meg Betmen.) Liberális úr ólmos léptekkel kislattyogott a konyhába, majd haján egy mandarinoshálóval visszatérve, feltette a megkerülhetetlen kérdést: És Szpájdörmenről hallottatok-e már, vhuuúúááááhhhh?

* Aki már látott játszótéren Cartoon Networköt freestyle performanszoló ötéves gonosztevőket, az talán megért. Vagy az, akinek feltűnt, hogy Dumbó, a kiselefánt akkor jön rá, hogy tud repülni, amikor barátjával, a kisegérrel bánatukban pezsgőt vedelnek, minekutána az ittas kiselefánt használni kezdi túlméretezett füleit.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.