Hammer Ferenc: Paszták népe (A bukás)

  • 2000. március 16.

Egotrip

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Farsang volt az oviban.

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Eljött a nagy nap, a katica aranyos volt, boldog és büszke szülei elégedetten bólogattak, hát igen... Amikor az est leszállt, a szokásos, esetleges jövőbeli MaNcs-preferenciát imprintingelő aljas indoktrinációt követően (ki leli meg az újságban hamarabb a macit? - Podmaniczky kolléga), a fiúk fürödni tértek. Ezután furcsa dolgok kezdtek történni a nagyszobában. A nagyobbik a fürdőlepedőt a vállára terítve, huúhh-huúúúhh kiáltásokkal rohangált meztelenül fel-alá a lakásban, majd utasítást adott két és fél éves öccsének, hogy kövesse példáját, aki - mint mindig - képességeihez mérten maradéktalanul teljesítette az utasítást. A nagyobbik aszondja ekkor: Apa! Ez a cicim egy sö, a másik meg zé, azért mert én vagyok a szupermen. A Vilike meg a betmen. Mr. és Mrs. Liberális Szülők egymásra, magukba, majd ismét egymásra meredtek. (Ezt a pillanatot úgy mondják oroszul, hogy pizda zubámi.) Tekintettel arra, hogy az eddigiekben említett szereplők lakóhelyén hosszú évekkel ezelőtt totális kulturális embargó lett foganatosítva az efféle és ehhez hasonló imperialista, konzumkapitalista, szexista, kolonialista, globalista (© Csurka Publishing) és rasszista kulturális termékekkel szemben,* Liberális úr enyhe gyanakvással, ám könnyeden, mintegy érdeklődve tette fel a következő kérdést Szupermennek: És hol (elharapva: a náthás szájbab. k. életbe´) láttál te Szuperment és Betment? Mire az újdonsült akcióhős kifejtette, hogy a farsangon Gergő Szupermen volt, Tomi és Ádám pedig Betmen, úgyhogy most már ő is Szupermen akkor. (Vilike meg Betmen.) Liberális úr ólmos léptekkel kislattyogott a konyhába, majd haján egy mandarinoshálóval visszatérve, feltette a megkerülhetetlen kérdést: És Szpájdörmenről hallottatok-e már, vhuuúúááááhhhh?

* Aki már látott játszótéren Cartoon Networköt freestyle performanszoló ötéves gonosztevőket, az talán megért. Vagy az, akinek feltűnt, hogy Dumbó, a kiselefánt akkor jön rá, hogy tud repülni, amikor barátjával, a kisegérrel bánatukban pezsgőt vedelnek, minekutána az ittas kiselefánt használni kezdi túlméretezett füleit.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.