Hammer Ferenc: Paszták népe (A bukás)

  • 2000. március 16.

Egotrip

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Farsang volt az oviban.

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Eljött a nagy nap, a katica aranyos volt, boldog és büszke szülei elégedetten bólogattak, hát igen... Amikor az est leszállt, a szokásos, esetleges jövőbeli MaNcs-preferenciát imprintingelő aljas indoktrinációt követően (ki leli meg az újságban hamarabb a macit? - Podmaniczky kolléga), a fiúk fürödni tértek. Ezután furcsa dolgok kezdtek történni a nagyszobában. A nagyobbik a fürdőlepedőt a vállára terítve, huúhh-huúúúhh kiáltásokkal rohangált meztelenül fel-alá a lakásban, majd utasítást adott két és fél éves öccsének, hogy kövesse példáját, aki - mint mindig - képességeihez mérten maradéktalanul teljesítette az utasítást. A nagyobbik aszondja ekkor: Apa! Ez a cicim egy sö, a másik meg zé, azért mert én vagyok a szupermen. A Vilike meg a betmen. Mr. és Mrs. Liberális Szülők egymásra, magukba, majd ismét egymásra meredtek. (Ezt a pillanatot úgy mondják oroszul, hogy pizda zubámi.) Tekintettel arra, hogy az eddigiekben említett szereplők lakóhelyén hosszú évekkel ezelőtt totális kulturális embargó lett foganatosítva az efféle és ehhez hasonló imperialista, konzumkapitalista, szexista, kolonialista, globalista (© Csurka Publishing) és rasszista kulturális termékekkel szemben,* Liberális úr enyhe gyanakvással, ám könnyeden, mintegy érdeklődve tette fel a következő kérdést Szupermennek: És hol (elharapva: a náthás szájbab. k. életbe´) láttál te Szuperment és Betment? Mire az újdonsült akcióhős kifejtette, hogy a farsangon Gergő Szupermen volt, Tomi és Ádám pedig Betmen, úgyhogy most már ő is Szupermen akkor. (Vilike meg Betmen.) Liberális úr ólmos léptekkel kislattyogott a konyhába, majd haján egy mandarinoshálóval visszatérve, feltette a megkerülhetetlen kérdést: És Szpájdörmenről hallottatok-e már, vhuuúúááááhhhh?

* Aki már látott játszótéren Cartoon Networköt freestyle performanszoló ötéves gonosztevőket, az talán megért. Vagy az, akinek feltűnt, hogy Dumbó, a kiselefánt akkor jön rá, hogy tud repülni, amikor barátjával, a kisegérrel bánatukban pezsgőt vedelnek, minekutána az ittas kiselefánt használni kezdi túlméretezett füleit.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.