Hammer Ferenc: Paszták népe (A bukás)

  • 2000. március 16.

Egotrip

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Farsang volt az oviban.

A megelőző napokon hosszas erőfeszítések árán, alapos suttogó ellenpropagandával sikerült Zsiga fiunkat eltéríteni attól, hogy oroszlán legyen, mondván, ekkor megkerülhetetlen valami szőrős hacuka, amibe ha beleizzad, tuti, hogy kijön megint a bőrallergiája, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor sikerült megállapodni abban, hogy hétpettyes katicának lenni (cuki bólogató csápokkal) bizony remek dolog lesz a maszkabálban.

Eljött a nagy nap, a katica aranyos volt, boldog és büszke szülei elégedetten bólogattak, hát igen... Amikor az est leszállt, a szokásos, esetleges jövőbeli MaNcs-preferenciát imprintingelő aljas indoktrinációt követően (ki leli meg az újságban hamarabb a macit? - Podmaniczky kolléga), a fiúk fürödni tértek. Ezután furcsa dolgok kezdtek történni a nagyszobában. A nagyobbik a fürdőlepedőt a vállára terítve, huúhh-huúúúhh kiáltásokkal rohangált meztelenül fel-alá a lakásban, majd utasítást adott két és fél éves öccsének, hogy kövesse példáját, aki - mint mindig - képességeihez mérten maradéktalanul teljesítette az utasítást. A nagyobbik aszondja ekkor: Apa! Ez a cicim egy sö, a másik meg zé, azért mert én vagyok a szupermen. A Vilike meg a betmen. Mr. és Mrs. Liberális Szülők egymásra, magukba, majd ismét egymásra meredtek. (Ezt a pillanatot úgy mondják oroszul, hogy pizda zubámi.) Tekintettel arra, hogy az eddigiekben említett szereplők lakóhelyén hosszú évekkel ezelőtt totális kulturális embargó lett foganatosítva az efféle és ehhez hasonló imperialista, konzumkapitalista, szexista, kolonialista, globalista (© Csurka Publishing) és rasszista kulturális termékekkel szemben,* Liberális úr enyhe gyanakvással, ám könnyeden, mintegy érdeklődve tette fel a következő kérdést Szupermennek: És hol (elharapva: a náthás szájbab. k. életbe´) láttál te Szuperment és Betment? Mire az újdonsült akcióhős kifejtette, hogy a farsangon Gergő Szupermen volt, Tomi és Ádám pedig Betmen, úgyhogy most már ő is Szupermen akkor. (Vilike meg Betmen.) Liberális úr ólmos léptekkel kislattyogott a konyhába, majd haján egy mandarinoshálóval visszatérve, feltette a megkerülhetetlen kérdést: És Szpájdörmenről hallottatok-e már, vhuuúúááááhhhh?

* Aki már látott játszótéren Cartoon Networköt freestyle performanszoló ötéves gonosztevőket, az talán megért. Vagy az, akinek feltűnt, hogy Dumbó, a kiselefánt akkor jön rá, hogy tud repülni, amikor barátjával, a kisegérrel bánatukban pezsgőt vedelnek, minekutána az ittas kiselefánt használni kezdi túlméretezett füleit.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.