Szaunázó munkásőrök

  • 2014. szeptember 18.

Felszab

A munkásőrök flippereznek, mulatnak, pihennek, de így is gyorsan érkezik a bukás. 1989-ben.
false

 

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989

Régóta tartoztunk egy munkásőrügyi bejegyzéssel.

Szeptember 12-én, a hosszú távra tervező Munkásőrség Országos Parancsnoksága (MOP) sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a cég vállalkozásba fog, és a kezelésébe tartozó mintegy 9,6 milliárd forint (nem elírás!) állami vagyonból hajlandó, nyilván az ország bajainak enyhítése céljából, lapkiadásba- és terjesztésbe, részvényvásárlásba, az angol nyelvű kereskedelmi adó, a Radio Bridge támogatásába, vagy akár külföldiek üdültetésébe is befektetni.

A bejelentést az alkalomhoz illően a munkásőrség badacsonytomaji „üdülőbázisán” (akkorra már Club Tomaj) tették. De mit is tudhatunk erről a később a New York Times által is megidézett, patinás intézményről?

Nézzük a leghitelesebb forrást magát, az OSA Archívumban található munkásőrfilmek gyűjteményét. Ebben a Munkásőrség Filmstúdiójában 1988-ban készített, igen őszinte és egyszerű filmecskében megmutatják, hogyan „biztosítottak nyugvást” a kivételezetteknek: testedzési lehetőségekkel, szaunával, flipperrel és bowlinggal, és a nap zárásaként az emblematikus fejpántot viselő, ismert művésznő unplugged koncertjével.

De az idillnek hamarosan vége: szeptemberben, a fegyveres erők napján a munkásőrség feloszlatását követelő tüntetések kezdődnek országszerte, így például Sopronban is, ahol a helyi ellenzéki pártok szervezésében összeverődött tömeg a munkásőrség városi parancsnokságának bejáratát elálló fegyvertelen karhatalmistákkal farkasszemet nézve („védték a védhetetlent”) próbált hangot adni nemtetszésének.

false

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989



false

 

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989


Október 20-án aztán az Országgyűlés dönt a fegyveres testület feloszlatásáról, és vagyonának (ekkor már 11 milliárdról van szó) zárolásáról, november 26-án pedig a „négyigenes” népszavazáson a választásra jogosultak 58 százalékos többsége is hasonló véleményt fogalmaz meg.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.