A szentek példája minden vallásban ez a személyesség, ez a megszólítani tudás. Ez az, ami számít.
Ha egy filmben közismert szent jó cselekedetekkel és alázattal véghezvitt, nemes célokkal teljes életét látjuk, aki jóságával, humorával és csodáival meggyőző példázatát adja annak, hogy Isten Országa nem mesebeszéd, hanem énáltalam meg teáltalad is együtt realizálandó lehetőség, akkor... akkor jön a Kísértő. De nem az Ördög, hanem a Giccs. Amiben minden olyan képeskönyvszerű. Néri Szent Ferenc, az utcagyerekek XVI. századi megmentője, a bizarr vicceivel nemcsak a világi, de az egyházi hatalmasságokat is provokáló pap ebben a filmben folyvást mosolyog, nagyapósan dörmög, és állandóan felfelé fordítja tekintetét, mintha vásári olajnyomat volna. Az esztétikusan szurtosra sminkelt utcagyerekek kis pofikáját egytől egyig meg kell zabálni, olyan aranyosak. Az intrikus papság lelkét végül csak meglágyítja a sok jótett és kiárasztott boldogság (amúgy ez idő tájt dühöng az inkvizíció; nem a filmben, a történelemben). Közülük a legelvetemültebb meg is tér, s maga is szerzetesnek áll.
De mindez nem számít; ez is csak egy iparág, mint a műanyag kegytárgyak létrehozása és piaci forgalmazása. A hithez úgyis a hitelességen át vezet út.
Forgalmazza az Etalon Film
