Film

A mennyországot választom

  • 2013. június 16.

Film

A hithez a hitelességen át vezet az út. Neveltetés nem számít, sem az, hogy a hittantanár, a plébános úr, netán a rabbi, az imám mit beszél - ha nem sugárzik belőle az ő életének a te életedhez szóló személyes, hiteles, igaz ragyogása, akkor minden prédikáció, példabeszéd és tanítás üres, merev, halott.

A szentek példája minden vallásban ez a személyesség, ez a megszólítani tudás. Ez az, ami számít.

Ha egy filmben közismert szent jó cselekedetekkel és alázattal véghezvitt, nemes célokkal teljes életét látjuk, aki jóságával, humorával és csodáival meggyőző példázatát adja annak, hogy Isten Országa nem mesebeszéd, hanem énáltalam meg teáltalad is együtt realizálandó lehetőség, akkor... akkor jön a Kísértő. De nem az Ördög, hanem a Giccs. Amiben minden olyan képeskönyvszerű. Néri Szent Ferenc, az utcagyerekek XVI. századi megmentője, a bizarr vicceivel nemcsak a világi, de az egyházi hatalmasságokat is provokáló pap ebben a filmben folyvást mosolyog, nagyapósan dörmög, és állandóan felfelé fordítja tekintetét, mintha vásári olajnyomat volna. Az esztétikusan szurtosra sminkelt utcagyerekek kis pofikáját egytől egyig meg kell zabálni, olyan aranyosak. Az intrikus papság lelkét végül csak meglágyítja a sok jótett és kiárasztott boldogság (amúgy ez idő tájt dühöng az inkvizíció; nem a filmben, a történelemben). Közülük a legelvetemültebb meg is tér, s maga is szerzetesnek áll.

De mindez nem számít; ez is csak egy iparág, mint a műanyag kegytárgyak létrehozása és piaci forgalmazása. A hithez úgyis a hitelességen át vezet út.

Forgalmazza az Etalon Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.