Magdika garatköszörűs, tette még hozzá, amikor az újságpapírból kicsomagolta az egyenként selyempapírba tekert vágószerszámokat. Úgy mondta ezt a garatköszörűst, mintha valami perdöntő műhelytitok lenne, amit nem tudhatnak, csak a beavatottak. Még a jobb mutatóujját is az ajka elé emelte Szendvics elvtárs, hogy aztán pisszt se róla. Sztupa kérdőn nézett, Troché megvonta a vállát, biztos sokat köszörüli a torkát, azért garat. Szendvics elvtárs meg sem hallotta a gúnyos megjegyzést, már csak a kések érdekelték; leheletvékony, láthatóan nagyon finom szarvasbőrt húzott többször végig a legkeskenyebb pengén, s közben, mintha csak magának beszélne, mint papmalom, szűrte a szavakat. Ez itt Kenyérbemászó elvtárs, mindjárt magáévá teszi Buci kartársnőt. A polcról előre csomagolt, szeletelt kenyeret vett le, s nekilátott az eleve vékony szeleteket kettévágni. Ügyesen csinálta, a kés valóban élesnek mutatkozott, szinte akadálytalanul haladt előre. Most elkapom Kenyérrekenhető elvtársnőt, s egy másik, lekerekített pengéjű késsel teavajat hordott fel a metszett felületre. Vajas kenyér, vaz, bukott ki Trochéból, mire Szendvics elvtárs sonkát rántott, és a kenyérre dobta egy gyors mozdulattal. Most már nem az, vagy mégis - mosolygott Szendvics et. Nálunk Szverdlovszkban erre mondják, hogy butterbróti, és már nevetett. Németül csak vajas kenyér, felénk bőségszenya vagy ízfalatkák. Megkenem a másik felét is, de oda már nem jó a teavaj, finomra passzírozott lencsét kíván. Vörös a lencse, a haja miatt, Lencse elvtársnő a nyelezőből, felviszem, így. Hát Tovaris Sajt hol maradt, rikoltott Szendvics elvtárs, mire Sztupa összerezzent. Sajt Petár, az ellenállásból. Ja, a könnyebb ellenállásból. Hirtelen megszólalt egy csengő, a tévéműsor kezdetét jelezte. Retek - süvöltött a távozók után Szendvics elvtárs.
Pénteken (17-én) a Film+ este kilenckor tűzi műsorára a Gyorsabb a halálnál című westernt, mint az esti westernverseny biztos esélyesét, bár tudok olyanokról is, akik a Film Mánián ugyanekkor induló Bosszú El Pasóbanra tettek egy kisebb összeget. Én is teszek a westernre. Engem a mondott Mánián később, éjfél előtt pályára lépő 1984-es svéd-angol thriller, A középjátékos érdekel valamelyest, amiből persze kicsinyt levesz, hogy Dennis Hopper is kavar benne Lena Endre és Herskó János oldalán.
Szombaton éjjel az m1-en, ékes bizonyságául annak, hogy a legjobb filmeket a míves lektűrökből lehet csinálni, megnézzük újra Bernardo Bertolucci főművét, Az oltalmazó eget, a neves főszereplők mellett az egészen kitűnő Timothy Spall-lal.
Vasárnap este számlálóbiztosok járják be az országot, s kikérdeznek mindenkit, hányadszor látja A remény rabjait, most épp 23.40-től az m1-en. A helyes választ adók közt zihuatanejói társasutazást sorsolnak ki. Volt, aki este kilenckor Valahol Európában tartózkodott a Duna Tv segítségével. Hogy juttatták Európába, innen? - az rejtély. Mindegy, végül remek éjszakai szórakozás lett nekik eldönteni, hogy most akkor mennyire túlértékelt darab ez, rongyos régi, vagy mégis jó.
Hétfőn jön Spike Lee barátocskánk, konkrétan este nyolckor a Cinemaxra, busszal, mert Ha megy a busz, akkor nincs mese, izzad a sofőr. A heti majom nyilván éjjel ugrik a vízbe, amikor a kilencvenes években kidőlt nagy szovjet masztodon, Szergej Bondarcsuk 2006-os, síron túli Csendes Donja száguld, vágtat vadul a szobánkon és a Filmbox Extra 1-en át, fél tizenkettő után. A mű angol, Rupert Everett adja benne Grigorijt, az asszonyszöktető kozákot, ugyan, ugyan.
Szerdán egy laza kis Tom Jones este nyolckor az MGM-en a lektűrös tétel cáfolatára: remekműből remekmű.
Csütörtökön a Belmondóval elraboljuk a NATO teljes költségvetését: Nagy zsákmány 1969-ből a Film+2-n, este kilenctől. Tévézni oly snassz.
