Ám már itt, e kifogástalanul kispolgári nappaliban bűzlik valami - anya csak nyöszörög, mert a házikedvenc (fehér volt, bájos és kutya) halott, a haláláért pedig a lányát hibáztatja, aki viszont úgy fest, mint azok a harmincasok, akiket még mindig a mamájuk fésül. Ebből a fésülős horrorból kínál kiutat egy tágas lakókocsi, melynek alaptartozéka egy rőtszakállú, korán kopaszodásnak indult, ingerlékeny fiatalember. Egy rendes filmrendező biztosan arról készített volna filmet, hogy e két nem túl fotogén, érzelmeiben visszamaradt fiatal hogy talál magára autós kempingjük során a vad angol táj zord szépségei közepette. E kevésbé rendes filmrendező viszont arról készített filmet, hogy e két fiatal hogyan talál magára, miközben a nekik nem tetsző (mert szemetelő, mert tudálékos vagy csak rosszkor rossz helyen bicikliző) honfitársaikat sorra gyilkolják le. Ugyanazzal a természetességgel, amivel mások veszekedve tányért hajigálnak. Na bumm, ők ölnek, amikor éppen nem múzeumba mennek. Hogy pontosan mit is akar ezzel mondani a mostanában oly felkapott művész (Ben Wheatley), nem egészen világos, talán csak éppen annyit, hogy: na bumm! Filmnek mindenesetre hosszú egy kicsit e helyenként vicces és kellően groteszk jelenetfüzér.
A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója
