Ez persze túlzás, legyen csak spin-off, hiszen a film más karakternek formálja meg VI. Györgyöt és nejét. Az lett volna az igazi, ha sikerül megnyerni Colin Firth-öt és Helena Bonham-Cartert az újrázásra. Nem mintha bármi kifogás érhetné Samuel Westet és Olivia Colmant: mindkettő király. Kicsit bornírt, kicsit karót nyelt, de nagyon szerethető és vicces brit uralkodópárt adnak, akik közhelyesen ütköznek meg közhelyes amerikai "furcsaságokon", melyek között a hotdog viszi a prímet. E tekintetben abszolút hiánypótló a vállalkozás: még soha senki nem csinált filmet a hotdogról.
A nem különösebben izgalmas étel azért válhatott főszereplővé, mert A király látogatása amúgy nem szól semmiről.
Van egy úgynevezett szerelmi szál, Franklin Delano Roosevelt titkos (ezt úgy kell érteni, hogy mindenki tudja, de nem beszélnek róla) afférja Daisyvel, s e "különleges kapcsolat" teljes érdektelenségét azzal próbálják kezelni az alkotók, hogy időben összehozzák egy másik különleges kapcsolat, a britek vizitjével. Ne tévesszen meg senkit, hogy történelmi jelentőségű évben, 1939-ben járunk, pár hónappal a háború kitörése előtt, mert a világhelyzetre itt alig is vesztegetnek szót. A harmadik ciklusát nyüvő FDR politikai, vezetői működéséről annyit tudunk meg, hogy sok ember ugrál körülötte, mindenki akar tőle valamit, de ő másra sem vágyik, mint pihenésre és kikapcsolódásra. (Azért csak nekifutott negyedszerre is.) Az elnök figuráját ugyanúgy nem dolgozták ki, mint a többiekét, az meg elég kínos, hogy mintha a járványos gyermekbénulás, a polio következményeit találták volna benne a legfotogénebbnek. Bill Murray szerepfelfogása abban ragadható meg, hogy jutalomjátéknak tekinti FDR kidolgozatlan alakját, és látható élvezettel meg egy jó adag gátlástalansággal lubickol benne.
De akivel igazán elbántak itt, az Margaret Stuckley, alias Daisy. Adva van egy valaha szebb napokat látott, de a nagy válságban legatyásodott, majd elárvult leányzó, aki csendben hervadozik idős nagynénje mellett, mígnem egy szép napon automobil jő érte, és az elnöki rezidenciába viszi, ahol a nagy ember megmutatja neki a bélyeggyűjteményét. Daisy ugyanis Roosevelt hatodik unokatestvére... és mielőtt tévedésbe esnénk: a szintén igen távoli kuzin Eleanor ide vagy oda, FDR nem űzött sportot az endogámiából, mint kiderül, a lányt egy másik, kissé már elnyűtt szerető hívta a házhoz újdonságként, s a látszat megőrzésére valóban a legpraktikusabb megoldás a "rokon" lány. Amikor Daisy megtudja, hogy kapcsolata az elnökkel távolról sem különleges, előbb összeomlik, majd duzzog pár napot sivár otthonában, és nyilván számot vet a lehetőségeivel: sebzett lelkét ápolva öregszik meg a nélkülözésben és a dögunalomban, vagy félreteszi a büszkeségét, és a jó oldalát nézi a dolognak. Daisy az utóbbit választja, és felszabadult, derűs kedélyű nő válik belőle. Ez egy elég érdekes történet lenne, amit sajnos nem írtak meg, mert kellett a hely a hotdognak.
A Big Bang Media bemutatója
