„Jóskát megszavazzák” – A falu, ahol az asszonyverés elfogadott

  • Szlavkovits Rita
  • 2014. október 13.

Kis-Magyarország

A helyiek szerint újra polgármester lesz Balogh József, aki korábban elismerte, hogy súlyosan bántalmazta élettársát. De Fülöpházán ez nem bűn. Sőt! Itt dicsekszik, aki már verte a feleségét. A vak komondor időközben meghalt, de van új. Megszólal Terike és Józsi is.

„Azt a komondort nem kellett volna behozni a történetbe, azzal lett elcseszve ez az egész. Ha csak simán megveri, beviszi a kórházba, aztán hazaviszi, akkor ki se derül” – így kommentálja a tavaly történteket a fülöpházi vendéglőben egy férfi. Természetesen a település polgármesteréről, a volt fideszes országgyűlési képviselő Balogh Józsefről, a vak komondorról és Terikéről kérdezzük a helyieket annak apropóján, hogy csütörtökön a Blikk megírta: Balogh ősszel ismét ringbe száll a polgármesteri posztért. Teszi ezt annak ellenére, hogy tavaly novemberben beismerő vallomást tett élettársa bántalmazása ügyében. A vallomás alapján Balogh 2013 áprilisában először négy-öt alkalommal ököllel a nő arcába ütött, majd a hajánál fogva megragadta, és egyszer a terasz fából készült korlátjához verte a fejét. Az asszonyt később kórházba kellett szállítani. Miután kijött, először úgy volt, hogy elköltözik Baloghtól, de később meggondolta magát.

Terike kiérdemelte

„Én is elvertem az előző asszonyt, elvette a pénzem. Szerinted nem érdemelte meg?” – fordul felém a vendéglőben egy fiatalember. „A mostani feleségemet nem ütöttem meg, ő nem olyan, mint az első. Én tudom, mivel érdemelte ki Terike, de azt már nem mondom el” – hallgat el sejtelmesen.

A falu határa

A falu határa

Fotó: A szerző felvételei

Arra a kérdésre, hogy a feleségek mit szólnak az esethez, beszéltek-e annak idején otthon róla, jót nevetnek a fülöpházi férfiak, akik csak azzal a feltétellel beszélgettek a magyarnarancs.hu tudósítójával, ha nevüket nem említi, fényképet nem készít róluk, de még a diktafonjából is kiveszi az akut. Az egyik idősebb férfi megosztja, hogy ő nem kérdezi otthon a felesége véleményét semmiről. Egyszerűen nem kíváncsi rá. „Miért ne választanánk újra, ilyen minden családban előfordul. Nézzen szét a faluban, látni fogja, hogy szépül, épül. Ott a tésztaüzem, a kopasztó, a játszótér. Mindet a polgármesternek köszönhetjük. Régen volt 10 közmunkás, most meg 30” – mondja egy harmadik, aki már az őszi választás esélyeit latolgatja. Erre bólogatnak mind. Közben azért kiderül, hogy az egyikőjük alkalmazott volt a tanácsnál, később az önkormányzatnál. Most évek óta közmunkás, még ennek is örül, csupán három éve van a nyugdíjig. „Ne szólj szám, nem fáj a fejem” – mondja ő. A mellette ülő bólint, majd megtoldja az előtte szólót: „Tudja, errefelé ez a szokás. Nem kérünk a média hírveréséből! Minek csinálják a felhajtást? Nem lenne semmi, ha nem rohangálnának ide!” Szerintük nincs is riválisa Baloghnak. „Az a kecskeméti nő, akiről hírlik, hogy próbálkozna, költözzön a faluba! Jóskát először is mindenki megszavazta, hát most is meg fogja. Adott tésztát, tüzelőt meg krumplit a szegényeknek. Korábban soha nem volt ilyen. Jól szarban

Sima ügy

Balogh József nagy fölénnyel lett 2010-ben Fülöpháza polgármestere: amíg ő 358 szavazatot kapott, ellenfele, a független Pesti Józsefné csupán 187-et. Balogh mellett még négy képviselő kapott lehetőséget, hogy Fülöpházáért dolgozhasson: mindannyian a kormánypárt színeiben indultak.

hagyták a társai, mikor bajba került a verekedés miatt.” Amikor megint erről kérdezem őket, a vállukat vonogatják, nem értik, hogy min vagyok fennakadva. Szerintük – ebben nagy az egyetértés – csak azért lett hír az egészből, mert képviselő volt Jóska.

„Orbán Viktor nem tud a disznóságokról”

Ottjártunkkor Fülöpházán az utcák kihaltak. A Kecskeméttől 20 kilométernyire fekvő, 900 lelkes faluban, aki dolgozik, az napközben a városban van. Egy asszony a kertben az ágyásokat rendezi, nem kell hozzá sok, hogy rájöjjön, újságíró környékezi meg, de nem bánja, mert nincs kamera. Így, név nélkül szívesen beszél, de sokat nem tud mondani, három éve lakik itt. A történtekről keveset tud. „Ha Terikének jó, hát mit szóljak – mosolyog a középkorú nő. – Itt úgysem fog megtudni semmit, itt mindenki szivárvány.” Látva értetlenkedésemet, magyarázza tovább: itt senki nem őszinte, még ő sem szokta meg. Egyébként úgy látja, hogy újra megválasztják Baloghot, mert a falu fejlődik, „rendben mennek a dolgok”.

Balogh még a Parlamentben

Balogh még a parlamentben

Fotó: MTI

És a falu valóban rendezett, nincsenek roskadozó házak, gazos kertek. Néhány asszony siet az utcán, ki a postára, ki a boltba. Egy fiatalabb asszony szerint disznóság volt, hogy a polgármester eltángálta az élettársát, de ahogy mondja, neki teljesen mindegy, hogy ki a polgármester, ha hazaér, örül, hogy a családjával, gyerekeivel foglalkozhat. Arról hallott valamit, hogy esetleg egy kecskeméti tanárnő, aki korábban a faluban lakott, lehet Balogh kihívója, de az asszony szerint esélye sincs a mostani polgármesterrel szemben.

Még több Balogh

A polgármesterről szóló korábbi portrénkat itt olvashatja.

„Itt mindenki fideszes. A szocik elvennének mindent, meg jól be is buktak már egyszer, a Jobbik meg nálunk nem kell. Jó az Orbán, ő nem tud a disznóságokról” – mondja az a fiatalember, akit Orbánnak hívnak, és erre büszke is. Kiderül, hogy 350 hektár földjéből, amin birkákat tartott, egy zsebkendőnyit sem kapott vissza. Volt is tüntetni a Kossuth téren, megy is még, hamarosan szerveznek megint a „hortobágyiak”, ott a helye – magyarázza. Hogy mégis miért szavazott a Fideszre, azt azzal magyarázza, hogy csak egyesek tudnak a disznóságokról, de Orbán Viktor biztos nem. Azt elismerik, hogy ebben a térségben is ügyvédek meg bírók kapták meg a gazdálkodók földjét, de az csak egy bizonyos körnek a mutyija, a Balogh sem tudott semmit csinálni. „Nem tetszett neki sem, de nem tudott segíteni. Azt mondta – idézi fel a fiatalember a polgármesterrel való beszélgetést –, ha rajtad segítenék, akkor mindenkinek kellene segíteni, de hogyan?” A férfi kis szünetet tart. „Tudja, igaza volt, mert ha nekem segített volna, akkor a Palinak is segíthetne, aki most hontalan, itt alszik a vécében” – mutatja a padnál ülő férfit, meg a kocsma melletti udvari pottyantós fehér falait. Pali azonban nem akar beszélgetni: „Hagyjanak bennünket békén!”

Függés felsőfokon

A vendéglővel szemben áll a falu polgármesteri hivatala, de pénteken már nincs ott senki. A mellette levő kis piac is üres, de már a trafik sincs nyitva, amelynek működtetését, ahogy a koncessziók pályázati eredményeinek kihirdetése után megtudtuk, Balogh József polgármester nevelt fia, a megvert élettárs, Terike fia nyerte el. Ez sem sok vizet zavart a faluban, mindenki tudomásul vette. Egy asszony, aki kérte, hogy semmi ráutaló jelet ne írjak le, csak annyit mondott: „Mindenben tőlük függünk.”

Polgármesteri hivatal

Polgármesteri hivatal

 

Egy idősebb asszony füvet nyír a háza előtt, útbaigazítást kérek tőle, merre van a polgármester tanyája. „Szép a falu, szép – mondja –, de nincs már se iskola, semmi. Felépítették a tésztaüzemet, a kopasztót, de mindkettő üres.” Legyint, de az utat azért elmagyarázza.

Terike lerendezte Józsival

A falutól néhány száz méterre, a földes út mellett áll Baloghék tanyája. Két komondor is szaladgál az udvaron, ugatnak, védik a házat. Végül kijön Terike, kíséri őt a fia, a trafikos Szabolcs. „Köztünk már minden rendben van, lerendeztük a dolgot. Nincs itthon Jóska, különben is hagyják békén. Itt van a kislánya, nagyon beteg, azzal vagyunk elfoglalva.” Az asszony még megadja Balogh telefonszámát, hívjam azon, biztosan felveszi. Még a komondorra kérdezek, Terike elárulja, hogy a vak komondor kimúlt, ez már egy másik, de már majdnem akkora, mint az a bizonyos, régi komondor volt.

Az új komondor

Az új komondor

 

Balogh József estig nem vette fel a telefonját, de aztán visszahívott. Elmesélte, hogy bár korábbi párttársai kellő távolságot tartottak, amíg a szóban forgó ügy le nem zárult, mégis kampányolt utóda, egy kecskeméti ügyvéd parlamentbe jutása érdekében. Ez sikerült is. A falubeliek, úgy érzi, támogatni fogják őt ősszel, hiszen tisztában vannak azzal, hogy mindent elkövetett a település érdekében, amiért cserében még a polgármesterségért járó fizetését sem vette fel, ami – ahogy a négy helyi képviselő kiszámolta – több mint 20 millió forint. Ezt az összeget az óvoda felújítására fordították. Családi életükben a botrány elhomályosodott, most mindennél fontosabb számukra, hogy 15 éves lánya meggyógyuljon, aki az utolsó kemoterápia előtt áll, és immár 7 hónapja beteg.

Megválasztható

A törvény értelmében, hiába ismerte be tettét Balogh, ettől jelenleg még simán polgármesterré választható. Az illetékes jogszabály ugyanis csak annyit határoz meg, hogy „önkormányzati képviselővé, polgármesterré választható, aki: magyar állampolgár, nagykorú, lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye Magyarországon van. Nem választható önkormányzati képviselővé, polgármesterré a szavazati joggal rendelkező bevándorolt.” Ha tehát őszig nem születik Balogh ellen olyan jogerős ítélet, amely a közügyektől eltiltja – ez pedig valószínű –, és/vagy nem kerül kényszerintézkedés alá, jogilag is újraválasztható lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.