„Jóskát megszavazzák” – A falu, ahol az asszonyverés elfogadott

  • Szlavkovits Rita
  • 2014. október 13.

Kis-Magyarország

A helyiek szerint újra polgármester lesz Balogh József, aki korábban elismerte, hogy súlyosan bántalmazta élettársát. De Fülöpházán ez nem bűn. Sőt! Itt dicsekszik, aki már verte a feleségét. A vak komondor időközben meghalt, de van új. Megszólal Terike és Józsi is.

„Azt a komondort nem kellett volna behozni a történetbe, azzal lett elcseszve ez az egész. Ha csak simán megveri, beviszi a kórházba, aztán hazaviszi, akkor ki se derül” – így kommentálja a tavaly történteket a fülöpházi vendéglőben egy férfi. Természetesen a település polgármesteréről, a volt fideszes országgyűlési képviselő Balogh Józsefről, a vak komondorról és Terikéről kérdezzük a helyieket annak apropóján, hogy csütörtökön a Blikk megírta: Balogh ősszel ismét ringbe száll a polgármesteri posztért. Teszi ezt annak ellenére, hogy tavaly novemberben beismerő vallomást tett élettársa bántalmazása ügyében. A vallomás alapján Balogh 2013 áprilisában először négy-öt alkalommal ököllel a nő arcába ütött, majd a hajánál fogva megragadta, és egyszer a terasz fából készült korlátjához verte a fejét. Az asszonyt később kórházba kellett szállítani. Miután kijött, először úgy volt, hogy elköltözik Baloghtól, de később meggondolta magát.

Terike kiérdemelte

„Én is elvertem az előző asszonyt, elvette a pénzem. Szerinted nem érdemelte meg?” – fordul felém a vendéglőben egy fiatalember. „A mostani feleségemet nem ütöttem meg, ő nem olyan, mint az első. Én tudom, mivel érdemelte ki Terike, de azt már nem mondom el” – hallgat el sejtelmesen.

A falu határa

A falu határa

Fotó: A szerző felvételei

Arra a kérdésre, hogy a feleségek mit szólnak az esethez, beszéltek-e annak idején otthon róla, jót nevetnek a fülöpházi férfiak, akik csak azzal a feltétellel beszélgettek a magyarnarancs.hu tudósítójával, ha nevüket nem említi, fényképet nem készít róluk, de még a diktafonjából is kiveszi az akut. Az egyik idősebb férfi megosztja, hogy ő nem kérdezi otthon a felesége véleményét semmiről. Egyszerűen nem kíváncsi rá. „Miért ne választanánk újra, ilyen minden családban előfordul. Nézzen szét a faluban, látni fogja, hogy szépül, épül. Ott a tésztaüzem, a kopasztó, a játszótér. Mindet a polgármesternek köszönhetjük. Régen volt 10 közmunkás, most meg 30” – mondja egy harmadik, aki már az őszi választás esélyeit latolgatja. Erre bólogatnak mind. Közben azért kiderül, hogy az egyikőjük alkalmazott volt a tanácsnál, később az önkormányzatnál. Most évek óta közmunkás, még ennek is örül, csupán három éve van a nyugdíjig. „Ne szólj szám, nem fáj a fejem” – mondja ő. A mellette ülő bólint, majd megtoldja az előtte szólót: „Tudja, errefelé ez a szokás. Nem kérünk a média hírveréséből! Minek csinálják a felhajtást? Nem lenne semmi, ha nem rohangálnának ide!” Szerintük nincs is riválisa Baloghnak. „Az a kecskeméti nő, akiről hírlik, hogy próbálkozna, költözzön a faluba! Jóskát először is mindenki megszavazta, hát most is meg fogja. Adott tésztát, tüzelőt meg krumplit a szegényeknek. Korábban soha nem volt ilyen. Jól szarban

Sima ügy

Balogh József nagy fölénnyel lett 2010-ben Fülöpháza polgármestere: amíg ő 358 szavazatot kapott, ellenfele, a független Pesti Józsefné csupán 187-et. Balogh mellett még négy képviselő kapott lehetőséget, hogy Fülöpházáért dolgozhasson: mindannyian a kormánypárt színeiben indultak.

hagyták a társai, mikor bajba került a verekedés miatt.” Amikor megint erről kérdezem őket, a vállukat vonogatják, nem értik, hogy min vagyok fennakadva. Szerintük – ebben nagy az egyetértés – csak azért lett hír az egészből, mert képviselő volt Jóska.

„Orbán Viktor nem tud a disznóságokról”

Ottjártunkkor Fülöpházán az utcák kihaltak. A Kecskeméttől 20 kilométernyire fekvő, 900 lelkes faluban, aki dolgozik, az napközben a városban van. Egy asszony a kertben az ágyásokat rendezi, nem kell hozzá sok, hogy rájöjjön, újságíró környékezi meg, de nem bánja, mert nincs kamera. Így, név nélkül szívesen beszél, de sokat nem tud mondani, három éve lakik itt. A történtekről keveset tud. „Ha Terikének jó, hát mit szóljak – mosolyog a középkorú nő. – Itt úgysem fog megtudni semmit, itt mindenki szivárvány.” Látva értetlenkedésemet, magyarázza tovább: itt senki nem őszinte, még ő sem szokta meg. Egyébként úgy látja, hogy újra megválasztják Baloghot, mert a falu fejlődik, „rendben mennek a dolgok”.

Balogh még a Parlamentben

Balogh még a parlamentben

Fotó: MTI

És a falu valóban rendezett, nincsenek roskadozó házak, gazos kertek. Néhány asszony siet az utcán, ki a postára, ki a boltba. Egy fiatalabb asszony szerint disznóság volt, hogy a polgármester eltángálta az élettársát, de ahogy mondja, neki teljesen mindegy, hogy ki a polgármester, ha hazaér, örül, hogy a családjával, gyerekeivel foglalkozhat. Arról hallott valamit, hogy esetleg egy kecskeméti tanárnő, aki korábban a faluban lakott, lehet Balogh kihívója, de az asszony szerint esélye sincs a mostani polgármesterrel szemben.

Még több Balogh

A polgármesterről szóló korábbi portrénkat itt olvashatja.

„Itt mindenki fideszes. A szocik elvennének mindent, meg jól be is buktak már egyszer, a Jobbik meg nálunk nem kell. Jó az Orbán, ő nem tud a disznóságokról” – mondja az a fiatalember, akit Orbánnak hívnak, és erre büszke is. Kiderül, hogy 350 hektár földjéből, amin birkákat tartott, egy zsebkendőnyit sem kapott vissza. Volt is tüntetni a Kossuth téren, megy is még, hamarosan szerveznek megint a „hortobágyiak”, ott a helye – magyarázza. Hogy mégis miért szavazott a Fideszre, azt azzal magyarázza, hogy csak egyesek tudnak a disznóságokról, de Orbán Viktor biztos nem. Azt elismerik, hogy ebben a térségben is ügyvédek meg bírók kapták meg a gazdálkodók földjét, de az csak egy bizonyos körnek a mutyija, a Balogh sem tudott semmit csinálni. „Nem tetszett neki sem, de nem tudott segíteni. Azt mondta – idézi fel a fiatalember a polgármesterrel való beszélgetést –, ha rajtad segítenék, akkor mindenkinek kellene segíteni, de hogyan?” A férfi kis szünetet tart. „Tudja, igaza volt, mert ha nekem segített volna, akkor a Palinak is segíthetne, aki most hontalan, itt alszik a vécében” – mutatja a padnál ülő férfit, meg a kocsma melletti udvari pottyantós fehér falait. Pali azonban nem akar beszélgetni: „Hagyjanak bennünket békén!”

Függés felsőfokon

A vendéglővel szemben áll a falu polgármesteri hivatala, de pénteken már nincs ott senki. A mellette levő kis piac is üres, de már a trafik sincs nyitva, amelynek működtetését, ahogy a koncessziók pályázati eredményeinek kihirdetése után megtudtuk, Balogh József polgármester nevelt fia, a megvert élettárs, Terike fia nyerte el. Ez sem sok vizet zavart a faluban, mindenki tudomásul vette. Egy asszony, aki kérte, hogy semmi ráutaló jelet ne írjak le, csak annyit mondott: „Mindenben tőlük függünk.”

Polgármesteri hivatal

Polgármesteri hivatal

 

Egy idősebb asszony füvet nyír a háza előtt, útbaigazítást kérek tőle, merre van a polgármester tanyája. „Szép a falu, szép – mondja –, de nincs már se iskola, semmi. Felépítették a tésztaüzemet, a kopasztót, de mindkettő üres.” Legyint, de az utat azért elmagyarázza.

Terike lerendezte Józsival

A falutól néhány száz méterre, a földes út mellett áll Baloghék tanyája. Két komondor is szaladgál az udvaron, ugatnak, védik a házat. Végül kijön Terike, kíséri őt a fia, a trafikos Szabolcs. „Köztünk már minden rendben van, lerendeztük a dolgot. Nincs itthon Jóska, különben is hagyják békén. Itt van a kislánya, nagyon beteg, azzal vagyunk elfoglalva.” Az asszony még megadja Balogh telefonszámát, hívjam azon, biztosan felveszi. Még a komondorra kérdezek, Terike elárulja, hogy a vak komondor kimúlt, ez már egy másik, de már majdnem akkora, mint az a bizonyos, régi komondor volt.

Az új komondor

Az új komondor

 

Balogh József estig nem vette fel a telefonját, de aztán visszahívott. Elmesélte, hogy bár korábbi párttársai kellő távolságot tartottak, amíg a szóban forgó ügy le nem zárult, mégis kampányolt utóda, egy kecskeméti ügyvéd parlamentbe jutása érdekében. Ez sikerült is. A falubeliek, úgy érzi, támogatni fogják őt ősszel, hiszen tisztában vannak azzal, hogy mindent elkövetett a település érdekében, amiért cserében még a polgármesterségért járó fizetését sem vette fel, ami – ahogy a négy helyi képviselő kiszámolta – több mint 20 millió forint. Ezt az összeget az óvoda felújítására fordították. Családi életükben a botrány elhomályosodott, most mindennél fontosabb számukra, hogy 15 éves lánya meggyógyuljon, aki az utolsó kemoterápia előtt áll, és immár 7 hónapja beteg.

Megválasztható

A törvény értelmében, hiába ismerte be tettét Balogh, ettől jelenleg még simán polgármesterré választható. Az illetékes jogszabály ugyanis csak annyit határoz meg, hogy „önkormányzati képviselővé, polgármesterré választható, aki: magyar állampolgár, nagykorú, lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye Magyarországon van. Nem választható önkormányzati képviselővé, polgármesterré a szavazati joggal rendelkező bevándorolt.” Ha tehát őszig nem születik Balogh ellen olyan jogerős ítélet, amely a közügyektől eltiltja – ez pedig valószínű –, és/vagy nem kerül kényszerintézkedés alá, jogilag is újraválasztható lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.