„Van, aki mosogat, van, aki törölget” - Batyu-Téka étterem, Miskolc

Magyarországon pár éve működnek már olyan éttermek, ahol megváltozott munkaképességűeket alkalmaznak, de most Miskolcon valami olyasmi történt, ami túlmutat ezen.

„Minden étel elfogyott!” – mondják büszkén, amikor belépünk az ajtón délután kettőkor. A hely több mint étterem, és nemcsak azért, mert autistákat, értelmileg és mozgásukban akadályozottakat, illetve megváltozott munkaképességűeket alkalmaznak, hanem mert rendelkeznek egy kis könyvtárral... Sőt, a jövő hónaptól a terápiával kapcsolatos szakmai esteket is tartanak, és megnyitják készségfejlesztő játszóházukat is.

„Az ötlet egy hat évvel ezelőtti tanulmányút során fogalmazódott meg, amikor több kollégámmal Írországban jártunk, ott láttunk hasonló kezdeményezést” – meséli az 1999 óta működő Szimbiózis Alapítvány elnöke, Jakubinyi László. A december óta nyitva tartó, Miskolc belvárosában, számos hivatal és lakóház gyűrűjében található éttermet ugyanis ez az alapítvány üzemelteti – főleg pályázati pénzekből.

 

Nincs előítélet

„Nagyon féltem az elején, hogy a miskolciak hogyan fogják fogadni, mert eddigi tapasztalataim alapján az itteniek nem annyira nyitottak egy ilyen kezdeményezésre, a fogyatékossági üggyel kapcsolatban a hozzáállásuk is hagy némi kívánnivalót. Munkám során például többen megkérdezik, hogy nem félek-e az autistáktól meg hasonlók – meséli Szabó Boglárka, az étterem vezetője. – Attól is tartottunk, hogy Miskolcon rosszul fog elsülni a vállalkozás, mert itt alapból nehezen találnak az emberek munkát, és ha azt látják, hogy egészséges emberek nem tudnak a vendéglátásban elhelyezkedni, amíg mi itt fogyatékkal élőket alkalmazunk, akkor azzal ellenszenvet válthatunk ki – teszi hozzá. – De én nagyon pozitívan csalódtam a miskolciakban. Az emberek tisztában vannak, hogy ez milyen étterem, és szívesen jönnek be.”

A Batyu-Téka tizenöt embernek nyújt megélhetést, az alkalmazottak váltásban dolgoznak. „Mindenki annyit, amennyi az egészségügyi papírjai szerint megengedett. Van három állandó kolléga, akik mindennap bent vannak, ők megváltozott munkaképességűek, és vannak a fiataljaink (házon belül így hívják az autistákat és a fogyatékosokat – CS. E. E.), akik váltásban jönnek be különböző napokon” – magyarázza Szabó. A megváltozott munkaképességűek közül szinte mindenkinek van vendég­látós tapasztalata, akinek pedig nem volt, azoknak egy 800 órás konyhai­kisegítő-képzésen kellett részt ven­niük. De az autista dolgozóknak ezzel nem ért véget a felkészülés. „Minden egyes munkanapot felkészítés előz meg náluk. Minden lépést beépítünk a napirendjükbe, és képekkel ábrázol­juk és mutatjuk be nekik a másnapi éttermi feladatokat. A felkészítés során el kell nekik mondani, hogy hogyan kell köszönni, hogyan kell kivinni egy ételt, és elmondjuk nekik, hogy nem szabad pánikba esni, ha kiborítanak valamit – mondja Kovácsné Ferencsák Zita szociálpedagógus, az alapítvány baráthegyi rehabilitációs otthonának a vezetője. – Mivel nem lehet őket váratlan eseményekre felkészíteni, mindig van velük egy gondozó vagy egy fejlesztő pedagógus, aki felügyeli a napi munkájukat, és segít, ha valami gond akadna.”

Az alapítvány saját ellátottjai közül válogatta ki a fogyatékos és autista munkaerőt, két nappali ellátójukból és lakóotthonaikból. A Batyuba két autista jár dolgozni, akiknek minden tennivalójukat fel kell címkézni a használandó tárgyakra, helyekre. „Folyamatábrákkal van teletűzdelve a mosogató és a mosdó, a kukára is címkéket kell tenni, ami rajzzal és szöveggel is magyarázza a tennivalót. Csak így tudnak eligazodni az étteremben” – mondja a szociálpedagógus.
A rajzok mellett a kommunikációra és a megjelenésre is nagyon oda kell figyelni. „A kommunikáció jelenti a legnehezebb feladatot, amit még a többi kollégának is szoknia kell, ugyanis nem lehet nekik összetett mondatokat mondani. Célirányos és egyszerű utasításokkal tudnak csak mit kezdeni. Hasonlóan a komplikáltabb feladatokhoz. Ezért egy autista csak egyfajta munkát csinál, például van, aki mosogat, és van, aki csak asztalt törölget egy nap” – magyarázza az étterem vezetője. „Sok türelem és pedagógiai érzék kell hozzájuk, az biztos” – teszi hozzá Irénke, az étterem vezetőhelyettese, aki a kasszát is kezeli. – Jól érzem itt magam, de emberpróbálóak a minden­napok. Még csak most csiszolódunk össze, szokjuk egymást is meg a munkát is. 33 évet töltöttem el a vendéglátásban, de ez még nekem is szokatlan helyzet” – mondja az asszony, aki korábban egy cukrászüzem vezetője volt, de kilenc éve leszázalékolták.

Nemcsak Irénkének szokatlan ez a helyzet, az értelmi fogyatékosoknak és az autistáknak is. „Az tény, hogy nem mindenki bírja az itteni munkát. Éppen ezért az elején csak próbaszerűen hoztuk el őket, és megnéztük, hogy ki mennyire érzi jól magát. Volt, aki annyira stresszelt, hogy tízpercenként pisilnie kellett. Olyan is van, aki megrémült attól, hogy egyszerre többen jöttek be az étterembe. Ilyenkor a felkészítő teammel megbeszéljük, hogy milyen további fejlesztésre, felkészítésre van szükség” – mondja Szabó, majd hozzáteszi, hogy akik végül itt maradtak, jól érzik magukat. Ezt a baráthegyi otthon vezetője is megerősíti. „Még csak egy hónapja van nyitva az étterem, ez kevés idő ahhoz, hogy látványos javulást tapasztaljunk az autistáinknál, de kétségtelen, hogy várják, hogy újra menjenek, és ez náluk nagy szó” – mondja Ferencsák.

Hamar elfogy

„Az étterem berendezését illetően harmó­niára és letisztultságra törekedtem. Fontos szempont volt, hogy könnyen mozdítható bútorok legyenek, illetve a kerekes székes vendégeink miatt alacsony a pult és akadálymentesített a mosdó és a bejárat is – mondja Szabó. A falakat az alapítvány bentlakóinak a rajzai díszítik. Viszont nincsen konyha, Szabó azt mondja, a lakók miatt, ugyanis egy társasház aljában van a Batyu. „Már az elején aggódtak a szagok miatt, és az alapítványnak eleve van egy jól működő konyhája, ezért onnan hozzák az ételt mindennap” – magyarázza. A baráthegyi otthon konyhájához egy 5 hektár nagyságú biogazdaság is tartozik, amiből lehetőség szerint ellátják az éttermet zöldségekkel – a földeken egyébként szintén autisták és fogyatékosok dolgoznak. „Nem tudunk annyi zöldséget termelni, amennyire a konyhának szüksége lenne, éppen ezért szerződésben állunk egy roma közösséggel, akik vegyszermentes gazdálkodást folytatnak, illetve a jövőben a BioSzentandrás kertészettől is fogunk zöldségeket vásárolni” – mondja Jakubinyi.

A Batyuban naponta négy menü közül lehet választani: barát, zöld, farm és fitnesz. A barát „baráti” árkategóriájú leves és főétel 650 forintért, a zöld a vegetáriánus menüt jelenti, a farm egy húsosabb összeállítást, a fitnesz pedig szénhidrátszegény ételt. Ez a legdrágább, 820 forint, ottjártunkkor meggyleves és grillcsirkecomb sült almával. „Nagy örömünkre általában háromnegyed egyre már elfogy minden ételünk. Kezdetben 50 adagot főztünk, de nem volt elég, most 100–150-nél járunk, de ezt is növelni kell” – mondja Szabó. Az étterem kifejezetten a déli menüztetésre specializálódott, nem is akarnak tovább nyitva tartani. „Mielőtt megnyitottunk, felmértük a terepet, és egyértelmű volt, hogy Miskolcon egy menüztetős helynek jobbak az esélyei, mint egy à la carte-nak” – mondja az étterem vezetője.
A Batyu hivatalosan négyig tart nyitva, mivel azonban bőven elfogy az étel zárás előtt, korábban lehúzzák a redőnyt. Már csak azért sem akarnak tovább nyitva tartani, mert a délutáni, esti órákat különböző rendezvényeknek szeretnék fenntartani. Nemsokára indul ugyanis az „Autizmusfórum és gyógyteaklub”, ahol meghívott szakértők tartanak előadásokat szülőknek és pedagógusoknak a témával kapcsolatban. „Szeretnénk segítséget nyújtani azoknak a családoknak, akik autista gyerme­ket nevelnek. Ezért van könyvtárrészlegünk is, megfelelő szakirodalommal” – mutat egy könyvespolcra Szabó, ami bővülni fog, ugyanis a tervek szerint ide hozzák át majd a Szimbiózis Alapítvány 500 kötetes szakirodalom-állományát.

A vendéglátás és a szakmai estek mellett gyermekmegőrzéssel és készségfejlesztéssel is szeretnének foglalkozni a Batyuban. Egy négymilliós támogatásnak köszönhetően a jövő hónapban megnyílik a készségfejlesztő játszóház is. „Ez több funkciót látna el, az egyszerű gyermekmegőrzéstől az autista gyerekek gyógypedagógiai foglalkozásáig. A tervek szerint mindig lesz itt egy gyógypedagógus, akihez előre bejelentkezett órára is lehet jönni, de egyszerűen, »csak úgy« is itt lehet hagyni pár órára a gyerekeket” – mondja Szabó. Az előre megbeszélt órákat térítés ellenében lehetne igénybe venni, ám a részletek még nincsenek kidolgozva. „Jelenleg egy pályázatból finanszírozzuk a 200 m²-es ingatlan piaci bérleti díját márciusig, de az lenne a cél, hogy az étterem bevételeiből tudjuk fizetni a készségfejlesztő foglalkozásokat” – mondja az alapítvány elnöke. Az önkormányzat egyelőre kivár, de ígéretük szerint márciusig – amikor a pályázati finanszírozás lejár – leülnek tárgyalni az esetleges engedményekkel kapcsolatban. „Jó, hogy a pályázatból tudjuk fizetni egy ideig a bérleti díjat, de jobban örültünk volna, ha ezt a pénzt másra tudjuk költeni, és az önkormányzat eleve engedményt ad” – mondja Jakubinyi. Erre van példa Székesfehérváron, ahol a Hatpöttyös étterem (bővebben: Segély helyett, Magyar Narancs, 2013. június 27.), ami szintén megváltozott munkaképességűeket foglalkoztat, ingyen használhatja a szintén önkormányzati ingatlant. A márciusi tárgyalásig azonban még van idő és sok tennivaló, ugyanis az éttermet is ellátó baráthegyi otthon konyhája februártól szociális konyhaként is üzemel, ami azt jelenti, hogy akiket Miskolcon az önkormányzat a jövedelmük alapján rászorulónak minősít, 390 forintért rendelhet majd tőlük napi menüt.