Száz híres/102. Tandori Dezső
„Van ágyad, párnád, mely felfogja tested, / mindig lesz könyv, pohár, mely lezuhanva / zajt üt, s befutnak hozzád. Akkor ülsz már, / sápadtan és rendkívül vékonyan. / Végigsimítják arcod, nyugtató / szavakat kapsz majd, orvosságokat, / és lesz egy pillanat, mikor kifáradsz, / elalszol, s ők, kik ott lesznek helyettem, / lábujjhegyen szépen kimennek, és / kis roppanással rádcsukják az ajtót.”