Könyv

Dániel András: A kuflik és a mohamanyi

Könyv

Újabb lakó bukkan fel az elhagyatottnak nehezen nevezhető, mégis így nevezett Elhagyatott réten, a kuflik főhadiszállásán. A hét kufli (Zödön, Bélabá, Hilda, Titusz, Valér, Pofánka, no meg Fityirc) mellett számos érdekes lakója és látogatója akad a dimbes-dombos zöld vidéknek: vannak itt beszélő varázsgombák, mezei sügérek, sőt egy lókutya is, és most egy megmentésre szoruló mohamanyi teszi tiszteletét. Hogy mi fán terem a mohamanyi? Nos, ő egy moha után sóhajtozó kicsi lény, aki ha nem jut elég, táplálékul szolgáló mohához, szép lassan elszürkül, majd töpörödni kezd, s végül akár el is tűnhet. A címszereplő apróság a Világ Legvidámabb Erdejéből származik, de el kellett hagynia a csak nevében vidám otthonát, mert az Erdő Mihaszna Mágusa betiltotta a sóhajtozást. Így vetődik el hősünk, betevő után kutatva a világvégi rétre. Több se kell az itt tanyázó kufliknak: a hasonheverő-versenyből felocsúdva, jobb elfoglaltság híján, meg persze barátságuk jeléül, rögvest nekiállnak maguk is mohát keresni. A fordulatokban gazdag moházásban fontos szerepet kap egy otthont adó fatuskó meg egy speciális varázsmondóka, és persze az állandó, ellenállhatatlan derű.

Dániel András újabb kuflis története szakszóval élve éppoly cuki, mint az eddigiek. A valóságba vissza-visszarántó szerzői gesztusok teszik oly megnyerővé ezeket az egyszerű, de egyszerűségükben nagyon is kreatív történeteket. A néhány oldalas mesekönyv Valér gyűjtőszenvedélyének ki nem alakulásáról is elmond egyet s mást, és fény derül Fityirc nem akármilyen gyűjteményére is. De nem csak a sztorik, a szerző saját illusztrációi sem okoznak csalódást; ciki vagy nem ciki, de Dániel András meséibe felnőtt fejjel, gyerektársaság nélkül is könnyű belefeledkezni.

Pozsonyi Pagony, 2017, 48 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.