Könyv

Rejtő Jenő: Tatjána

  • - kg -
  • 2017. szeptember 3.

Könyv

Rejtővel indul a Szépmíves TranszLiteratúra sorozata: ez már csak azért is helyénvaló, mert az egész sorozat Rejtő kiadatlan vagy más okból ismeretlen műveit karolná fel, de nem csak Rejtő lesz, jönnek a kortársak, a ponyvakollégák is. A sorozatindító Tatjána terjedelemre kisregény, műfaját tekintve – az utószó találó kifejezésével élve – holdfényes dokknoir. Vagyis vérbeli, ponyvavoltát nem mentegető ponyva: 80 oldal, mely cirka 80 évig várta kéziratban a megmentőjét. A szöveg végén Rejtő Wesselényi utcai lakcímét tüntette fel, innen, a VII. kerületből idézte meg Valparaiso csuromvizes kikötőit, langyos éjszakáit és a derengést, mely „fehér csomókban lopakodott”. Elképzeljük, milyen lehet fehér csomókban lopakodni vagy a forró párák kényszerzubbonyában vergődni; hát, elég kísérteties lehet, főleg a világnak azon a – csak a Wesselényi utcából belátható – részén, ahol jajgatnak a morajló utcák, csatakosak a patkányok, és a szívek a gégében lüktetnek. E nagy morajlás meg lüktetés közepette jön Tatjána kimonóban, szopókás cigarettával. Vörös nő fekete ruhában, alt hanggal, macskaszerű nyújtózással. Földijei közt találjuk kedvenc Rejtő-epizodistánkat, az orosz hússalátát, de ez most nem a parodista Rejtő, hanem a megélhetési ponyvaíró. A Tatjána közel sem akkora fogás a kiadatlan művek piacán, mint Szép Ernő tíz éve felfedezett Natáliája, habár a két hölgy mesterségében vannak átfedések. A rejtői szöveg bajosan állna meg önmagában, de a szerkesztő, Thuróczy Gergely utószava sokat dob a csuromvizes kikötői hangulaton. Képet kapunk az író Wesselényi utcai munkamódszereiről, a sajátos szóváltozatok és a gépírónők iránti vonzalmáról, az igényes ponyvaíró keserveiről. A mellékelt szövegváltozatokból a rejtői korrigálás kiszámíthatatlan útjaira és a szerző satírozási stílusára is fény derül. Ne tévesszen meg a sorrend senkit: az igazi izgalmak a regény vége után kezdődnek.

Szépmíves, 2017, 198 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.