Képregény

Locke & Key luxuskiadás 1.

  • - svébis -
  • 2019. május 4.

Könyv

Joe Hill valószínűleg már sose mossa le magáról a „Stephen King tehetségesebb fia” epitheton ornanst, ám, úgy tűnik, nem is igazán bánja. Halad ő is tovább a jól kijárt horrorösvényen. Sok dolga nem akad, azonban meg kell hagyni, ehhez a zsánerhez nem árt a markáns fantázia. És azt hiszem, ez a titka Hillnek: a nem túl eredeti alapötleteket virgonc apróságokkal dúsítja.

Így tesz a hat nagyobb egységből álló Locke & Key képregényben is, amelynek luxuskiadása az első két könyvet, összesen 12 füzetnyi történetet tartalmaz kötve-fűzve, kartonáltan, dombornyomott védőborítóval. Guszta az egész, na, és amíg gyönyörködik az olvasó, hajlamos elfelejteni, hogy a történet azért nem egy nagy truváj. A Locke család tagjai, miután visszaköltöztek az ősi birtokra, különböző, ott talált kulcsokkal babrálnak, melyek a természetfelettire nyitnak ajtót. Persze – ahogy az lenni szokott – más is áhítozik ezekre. Közben a gyakran brutális horrort kellő rafináltsággal oldják Gabriel Rodriguez már-már karikatúraszerű rajzai. Nem billennek át a komikum térfe­lére, inkább csak elidegenítenek kicsit: pont annyira, hogy ne szálljon lelkünkre ború a tragédiáktól, és megmaradhassunk a kellemesen borzongató szórakozás színterén.

Mire ezt a kritikát megírom, valószínűleg már meg is jelenik a második könyv, aztán elvileg év végéig kijön a teljes sztori. Nem árt iparkodni, mert a képregény alapján készülő sorozathoz már javában zajlik a casting a Netflixnél.

Fordította: Holló-Vaskó Péter. Fumax, 2018, 320 oldal, 6995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.