Joe Hill valószínűleg már sose mossa le magáról a „Stephen King tehetségesebb fia” epitheton ornanst, ám, úgy tűnik, nem is igazán bánja. Halad ő is tovább a jól kijárt horrorösvényen. Sok dolga nem akad, azonban meg kell hagyni, ehhez a zsánerhez nem árt a markáns fantázia. És azt hiszem, ez a titka Hillnek: a nem túl eredeti alapötleteket virgonc apróságokkal dúsítja.
Így tesz a hat nagyobb egységből álló Locke & Key képregényben is, amelynek luxuskiadása az első két könyvet, összesen 12 füzetnyi történetet tartalmaz kötve-fűzve, kartonáltan, dombornyomott védőborítóval. Guszta az egész, na, és amíg gyönyörködik az olvasó, hajlamos elfelejteni, hogy a történet azért nem egy nagy truváj. A Locke család tagjai, miután visszaköltöztek az ősi birtokra, különböző, ott talált kulcsokkal babrálnak, melyek a természetfelettire nyitnak ajtót. Persze – ahogy az lenni szokott – más is áhítozik ezekre. Közben a gyakran brutális horrort kellő rafináltsággal oldják Gabriel Rodriguez már-már karikatúraszerű rajzai. Nem billennek át a komikum térfelére, inkább csak elidegenítenek kicsit: pont annyira, hogy ne szálljon lelkünkre ború a tragédiáktól, és megmaradhassunk a kellemesen borzongató szórakozás színterén.
Mire ezt a kritikát megírom, valószínűleg már meg is jelenik a második könyv, aztán elvileg év végéig kijön a teljes sztori. Nem árt iparkodni, mert a képregény alapján készülő sorozathoz már javában zajlik a casting a Netflixnél.
Fordította: Holló-Vaskó Péter. Fumax, 2018, 320 oldal, 6995 Ft
