Könyv

Azzal főz, amije van

Bernhard Schlink: Olga

  • Scheer Katalin
  • 2019. április 28.

Könyv

Úgy látszik, Bernhard Schlinknek bekattant a fiatal srác, idősebb nő felállás. Az 1995-ös A felolvasó persze nem ezért lett minden idők egyik legtöbb példányszámot produkáló német regénye, hanem mert olyasmivel rukkolt elő, ami még a nem szokványos erotikánál is jobban borzolta a kedélyeket.

Ha Auschwitz után verset írni barbárság, vajon mit mondhatunk arról az írói kísérletről, amelynek célja egy auschwitzi lágerfelügyelő emberi arcának felmutatása? Nos, a kritikusok nem fukarkodtak a minősítésekkel, A felolvasót többek között „kultúrpornográfiának”, „holokauszt-giccsnek” és a „gonosszal való kollaborálásnak” is nevezték.

A felolvasó Hannája és Schlink legújabb regényének Olgája között akad némi hasonlóság – mindketten szegény sorból származnak, zokszó nélkül viselik a sorsukat, és semmi hajlamuk az önfényezésre –, mégis, a kettejük közötti különbség a legszembeötlőbb. Míg Hannának nincs rálátása a sorsára, Olga veleszületett bölcsességgel értelmezi a hétköznapi élet és a történelem összefüggéseit, és már-már idegesítő tévedhetetlenséggel és sztoicizmussal hoz döntéseket magánéleti és politikai határhelyzetekben egyaránt.

Bár az Olga sokkal inkább szerelmes regény, mint A felolvasó, az erotika nem sok teret kap benne. Olga egyetlen szerelme, gyerekkori pajtása ugyanis – egyáltalán nem önhibáján kívül – hamar kikerül a képből. Herbert olyan fickó, akit manapság valószínűleg ADHD-val, népszerű nevén hiperaktivitással diagnosztizálnának. Egy percig sem tud megülni a seggén, az önreflexiót hírből sem ismeri, és nagyjából annyi realitásérzéke van, mint egy három hónapos páviánkölyöknek. Hogy mit szeret benne mégis Olga? Valószínűleg csupán arról van szó, hogy a nincstelen, nem túl szép falusi tanítónőnek nem sok lehetősége adódik a szerelemre, így aztán azzal főz, amije van, és igyekszik a lehető legjobb fogást kihozni belőle. Nagy megkönnyebbülésünkre annyi azért kiderül, hogy a végtelenséget hajszoló, végtelenül korlátolt Herbert legalább szeretőnek nem volt csapnivaló.

Hogy hol van itt a fiatal fiú – érett asszony vonal? A kérdés jogos, és máris rámutat a regény számos gyenge pontjának egyikére. Az Olga ugyanis három részből áll. Az első rész narrátora a mindentudó, ám szenvtelen író, a másodiké az a bizonyos „fiúcska”, akire az idősödő, süket Olga életre szóló hatást gyakorol, a harmadik részben pedig maga a hősnő szólal meg az Északi-sarkról soha vissza nem térő szerelméhez írott leveleiben. A szemszögváltások dacára azonban – amelyek színtiszta írói melléfogásnak tűnnek – főhősünk sematikus figura marad, élete úgy pereg előttünk, mintha fotóalbumot lapozgatnánk, a regénynek nincs se íze, se bűze, a váratlan fordulatok nem szolgálnak igazi meglepetéssel, a könyv végére pedig elönt minket a giccscunami. Szegény Olga, jobb sorsot érdemelt volna.

Fordította: Szijj Ferenc. 21. Század Kiadó, 2018, 288 oldal, 3690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.