Amerikai szankciós listára került Putyin és Orbán georgiai szövetségese

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. december 28.

Külpol

Az Egyesült Államok szankciós listára vette Bidzina Ivanisvilit, a georgiai kormányzó párt, a Georgiai Álom alapítóját és tiszteletbeli elnökét.

Antony Blinken külügyminiszter közölte: a büntetőintézkedés indoka „Georgia demokratikus és euroatlanti jövőjének aláásása az Oroszországi Föderáció hasznára.

 „Ivanisvili és a Georgiai Álom intézkedései leépítik a demokratikus intézményeket, lehetővé teszik az emberi jogok megsértését, és csorbítják az alapvető szabadságjogok gyakorlását Georgiában” – olvasható az amerikai külügyminiszter nyilatkozatában, aki azt is hozzáteszi, hogy az Egyesült Államok határozottan elítéli a georgiai kormánypárt lépéseit, és elkötelezett azok felelősségre vonása mellett, akik aláássák a demokráciát és az emberi jogokat Georgiában. Az amerikai álláspont szerint a georgiai kormányzó párt lépései kiszolgáltatják az országot Oroszországnak, amely változatlanul megszállva tartja Georgia területének több mint 20 százalékát.

Az amerikai külügyminisztérium szóvivője ezzel egyidőben egy másik közleményben arról számolt be, hogy Antony Blinken külügyminiszter pénteken megbeszélést folytatott Andrij Szibiha ukrán külügyminiszterrel. A találkozón szó volt a harctéri fejleményekről, a folytatódó orosz rakéta- és dróntámadásokról. Az amerikai külügyminiszter megismételte, hogy az Egyesült Államok megingathatatlanul támogatja az ukránokat szabadságuk védelmében – fogalmazott Matthew Miller külügyi szóvivő.

Orbán Viktor egyébként az oroszokkal egyidőben, szinte elsőként gratulált Ivanisvili győzelméhez, és még az Európai Unió soros elnökeként el is utazott Georgiába, amit az Európai Parlament állásfoglalásban ítélt el. De még a demokráciapárti tüntetők is kifütyülték a magyar vezetőt Tbilisziben. Szijjártó Péter egyébként sajátos logikával tett igazságot a georgiai választási csalások ügyében: szerinte a liberálisok és Brüsszel a hibásak, amiért támadják a családbarát kormányt. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.