A Muzulmán Testvérek Társasága gyakorlatilag minden közel-keleti országban a legnagyobb szunnita ellenzéki erő. A szervezet felépítése nagyban hasonlít a XVI. századi európai szabadkőműves mozgaloméhoz. Az elmúlt évtizedekben jelentős politikai sikereket könyvelhetett el: a gázai választásokon elsöprő többséggel nyert a Hamász, a Testvériség palesztin szervezete, továbbá független jelöltekkel gyakorlatilag az összes közel-keleti ország parlamentjeiben is bent vannak. Államellenes tevékenység és terrorizmus vádja miatt ugyanakkor maga a Testvériség több országban is be van tiltva.
*
Magyar Narancs: Jelenleg hány egyiptomi muzulmán testvér van börtönben, és milyen vádakkal?
Mohamed Abdul Kodúsz: Legutóbb olyan testvéreket tartóztattak le, akik az internetes híreket szerkesztették, blogoltak. Õket államellenes bűncselekmények előkészítésével vádolták, mert nyersen kritizálták Izrael év eleji offenzíváját. A Mubarak-kormányzat mindemellett lejárató kampányt folytat a Testvériség ellen, azt állítva, hogy terrorista szervezet vagyunk.
MN: A Testvériséget két egyiptomi elnök ellen (Naszer, Szadát) elkövetett merénylettel is összefüggésbe hozták. A jelenlegi elnök Szadát meggyilkolása után került hatalomra. Nem jogos a kormányzat félelme?
MAK: Ha visszanézi az elmúlt húsz évet, láthatja, hogy a kormányzat összes erőfeszítésének dacára nincs olyan merénylet vagy terrorcselekmény, amivel összefüggésbe lehetne hozni a szervezetet, sőt a Testvériség az első, amely minden terrorszervezettől elhatárolódik. Az a nyugati média problémája, hogy a terrorpánikban képtelen különbséget tenni az iszlám szervezetek között. Ma, aki hívő muszlim és próbál a közösség érdekében tenni valamit, az nem kerülheti el a terrorista jelzőt. Nemcsak Egyiptomban, de a Közel-Keleten szinte mindenhol a nyugati típusú kormányok rettegnek a testvérektől, mert az emberek látják, hogy a jelenlegi rendszer nem a közösség érdekeit szolgálja, hanem egy szűk elitét. Ez az elit magát demokratikusnak, illetve a demokrácia élharcosának tekinti, de közben mindent elkövet annak érdekében, hogy ne legyenek törvényes választások, hogy fenntarthassa a hatalmát. Ha Egyiptomban törvényes választások lennének, akkor a Muzulmán Testvériség elsöprő fölénnyel nyerne.
MN: Mint a gázai övezetben a Hamász?
MAK: Igen, a Hamász legitim szavazással került hatalomra, a döntés a palesztinok akaratát tükrözte. A nyugati világ erőltette a demokratikus eszközök bevezetését, de azonnal elszörnyedt az eredménytől, nem is ismerték el a Hamászt legitim kormánynak. Olyan ez, mint ha azt mondanánk az embereknek, hogy akárkire szavazhattok, de ha nem arra szavaztok, akit mi akarunk, akkor vége a demokráciának. A Hamász nem is tudta elkezdeni a munkáját, mert azonnal támadások érték minden oldalról, semmilyen támogatást nem kapott.
MN: Azért nem kapott legitimitást, mert többek között nem ismeri el Izrael állam létét, és nem szüntette be az Izrael elleni támadásokat.
MAK: A cionista megszállók érdemben sosem törekedtek a palesztin kérdés megoldására, az érdekük az állandó feszültség fenntartása a Közel-Keleten. Olyan, mint a rák az egészséges szervezetben. A Muzulmán Testvériség nem antiszemita, de addig, amíg a megszálló folytatja offenzív politikáját, és semmit nem tesz annak érdekében, hogy létrejöjjön a független palesztin állam, addig nem lesz béke a Közel-Keleten.
MN: Ez azt jelenti, hogy elutasítják a Camp David-i békeegyezményt?
MAK: A Muzulmán Testvériség elsődleges célja a Dar Al Szala'am (A béke háza - az iszlám állam - J. S.) megteremtése minden muszlim számára. Egy olyan területen, ahol ma valakit azért űznek el az otthonából és ölik meg, mert muszlim, nagyon nehéz a békéről beszélni. Mindemellett nem bátorítottunk egyetlen muszlimot sem, hogy menjen háborúzni a megszállók ellen, hiába vádol minket ezzel a kormányzat. Aki a mészárlás idején elment harcolni a gyerekekre és védtelen civilekre tankokkal, légierővel és tengeri flottával támadó cionisták ellen, a saját elhatározásából tette. Ne politikai frakcióként próbálja értelmezni a Muzulmán Testvériséget, mert sokkal inkább mozgalom, igaz, a Hamász a mozgalomból alakult párttá. A mozgalom elsősorban a szegénység, a tudatlanság és a korrupció felszámolásáért harcol. Hogy végre visszaadjuk a Közel-Keletet azoknak, akiket illet: az araboknak.
MN: Van kapcsolatuk a többi ország Muzulmán Testvériségével? Milyen kapcsolatban vannak például a Hamásszal?
MAK: Természetesen van kapcsolatunk a Hamásszal, hiszen, mint említettem, a mozgalomból alakult, de kapcsolatot tartunk több ország testvéreivel is, mivel közös a gondolkodásunk. Az egyiptomi Muzulmán Testvériség arra törekszik, hogy mielőbbi megbékélésre bírja a palesztin frakciókat a független állam érdekében. A Hamászban muszlim testvéreink ülnek hasonló gondolkodással, mint mi. De nem dönthetünk helyettük politikai kérdésekben. Természetesen az irányelveink megegyeznek.
MN: A khutbista eszmék (lásd keretes anyagunkat) megvalósítására gondol?
MAK: Igen, többek között. Ha végignézi a Közel-Kelet történelmét, láthatja, hogy egyetlen exportált államforma sem bizonyult működőképesnek hosszú távon. Ezek a külföldi államformák, legyen bár demokrácia vagy proletárdiktatúra, tökéletesen kultúraidegenek itt, nem is működhetnek sikerrel. A próféta - béke és áldás kísérje - életével és cselekedetével megadta az irányt, hogy hogyan működjön egy arab állam. Ez nem csak egyes országokra igaz, hanem a muzulmán lakta területekre is. Muszlimnak lenni behódolást jelent isten előtt, aki az élet minden területére előírta a törvényét. Az arab országok egyetlen üdvözítő útja a saria megtartása. Ahol betartják, ott nincs korrupció és nem másodrendű állampolgár a muszlim. Jelenleg a legtöbb arab országban a politikai elit és a népesség között óriási a szakadék: míg egy szűk réteg prosperál, addig milliók éheznek és szomjaznak, és esélyük sincs előbbre lépni az életben. A társadalmi rend radikális átalakítására van szükség, hogy eltűnjenek a szociális különbségek. Reformokra az iszlám jegyében. Maga a nacionalizmus is pusztán arra való kreálmány, hogy megossza a muszlimokat. Isten előtt teljesen mindegy, ha valaki egyiptomi, szíriai, libanoni vagy tunéziai, mind egyek vagyunk a hitünkben. Mind hisszük, hogy Isten az egyedüli Isten, és Mohamed az ő prófétája.
MN: Az iszlám államot akár fegyverrel is ki kell kényszeríteni?
MAK: Az egyiptomi Muzulmán Testvériségnek az a meggyőződése, hogy békés eszközökkel kell rávezetnünk az embereket. Hogy a társadalom maga akarja a változást. Nem vagyunk erőszakszervezet, nem készülünk az államrend fegyveres megdöntésére. Mindemellett a mecsetekben, az iskolákban, különböző rendezvényeinken megpróbáljuk felnyitni minden testvérünk szemét. Felhívni a figyelmet arra, hogy van megoldás a jelenlegi problémákra: ez pedig visszatérés Isten útjára.
MN: Mi a helyzet az országban élő nem muszlimokkal?
MAK: Az iszlám mindig is toleráns volt más vallásokkal. A nem muszlimoknak természetesen adót kellene fizetniük az államnak a védelemért, de cserébe számukra nem is lenne kötelező a katonai szolgálat. A törvényhozásban is szerepet vállalhatnának, természetesen bizonyos határokon belül: a katonai vezetésben nem, hiszen ez komoly problémákat vetne fel egy esetleges háborúban, ha nem muszlim ország támadna meg minket.
MN: A saria bevezetését sokan úgy értékelik, mint visszatérést a kora középkori törvényhozáshoz.
MAK: A Nyugatnak még mindig nem sikerült megértenie, hogy bizonyos eszmék egyszerűen nem alkalmazhatók a Közel-Keleten, nem működőképesek, mert egyszerűen nem ide valók. Ha erről az oldalról vizsgáljuk a nyugati polgári törvényeket, mi is mondhatjuk azt, hogy elfajzottak és semmilyen rendet nem tükröznek. A saria Isten törvénye, melyet be kell tartani.
MN: Például lopás esetén a kéz levágása, a homoszexualitás halállal való büntetése, illetve a nemek totális szegregációja.
MAK: Ha pénzbüntetéssel sújtjuk a lopást, az nem elég elrettentő. Ha komoly büntetés jár érte, higgye el, senki sem fog lopni. Isten pedig férfit teremtett és nőt, azért, hogy egymással házasodjanak, minden más elfajzás, az isteni parancs megszegése. Mostanában divat a genetikai determinációt emlegetni, de bár magam is követem a tudományos megjelenéseket, egyetlen szaklap sem igazolta kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal, hogy a homoszexualitás genetikai eredetű lenne. Ha így lenne, már régen bemutatták volna az ilyen irányú kutatás bizonyítékait; mutassák be, melyik gén felel érte. Erről azonban szó sincs, és nem is lesznek ilyen eredmények. A sariát követő muszlimokat előszeretettel festi le úgy a nyugati média, mint visszamaradott, középkori gondolkodású embereket. Ez természetesen nem így van: az ország vezető szakemberei, orvosok, professzorok, korunk meghatározó elméi is vallják, hogy a saria az egyetlen üdvözítő út. Isten előírja a nemek elkülönítését, de ez nem azt jelenti, hogy a nők elveszítenék a jogaikat, a Testvériségnek is van nőszervezete, a Muzulmán Nővérek; képviselőnőt is indítottunk a választásokon, de amikor megnyerte, egyszerűen törölték a választókörzetet.
MN: A Muzulmán Testvériség számtalan karitatív akciót folytat, oktatásokat finanszíroz, mecseteket emel szinte mindenütt. Európában, illetve az Egyesült Államokban is működik szervezetük. Miből finanszírozzák mindezt?
MAK: Adományokból. A Testvériség minden tagja adományokkal járul hozzá a mozgalom céljainak eléréséhez. Ezekből az adományokból épülnek az iskolák, a mecsetek. Egyre többen csatlakoznak a mozgalomhoz, a társadalom minden részéről. Minden muszlim érzi, hogy eljött az ideje a változásnak. Vissza kell térni Isten országához.
A khutbizmus
A politikai iszlám egyik meghatározó műve és eszméinek tárháza Szájíd Khutb (1906-1966) Ma'álim Fil Teríkh (Mérföldkövek) című könyve, melynek hatását a Kommunista kiáltványéhoz hasonlítják a Közel-Keleten. Az államellenes izgatás vádjával kivégzett - és a muszlim közösségekben így mártírrá vált - Khutb könyvében a totális visszatérést sürgeti a sariához. Elmélete szerint a Közel-Keleten beállt az iszlám előtti tudatlanság (Dzsahilíja); mivel nem a saria a törvény, az iszlám nem hatja át az élet összes területét. Egyetlen arab ország sem törvényes, mert "emberek szolgálnak embereket". Khutb elmélete szerint egy valódi iszlám országnak nem lennének uralkodói, hiszen a valódi muszlimok egyedül Isten törvényének engedelmeskednének. Ennek eléréséhez két utat javasol: a tanítást és a Dzsahilí rendszer intézményeinek eltörlését (dzsihád).
