Brüsszelből azért jött demars, mert elítélték a magyar békemissziót – mondta Orbán Viktor miniszterelnök idei tusványosi beszédében, melyről a hvg.hu tudósított. Úgy véli, ha rosszat lát, akkor kötelessége cselekedni. Brüsszel azt is sérelmezi, hogy háborúpártizza a miniszterelnök, míg szerintük ők a béke érdekében támogatják a háborút.
Orbánnak erről Lenin jut eszébe, aki a kommunizmussal az állam halálát várta úgy, hogy előbb erősödni fog.
Azt a tételt sem értették, most a brüsszelieket sem érti a tanácsüléseken. Szerinte Orwellnek van igaza, a béke háború, a háború béke. A „békemisszió” kezdete óta az amerikai és az orosz hadügyminiszter beszélt egymással, Zelenszkij beszélt Trumppal, az ukrán külügyminiszter elutazott Pekingbe, így Orbán szerint lassan mozdulunk a békepárti politika irányába. Ez szükségszerű, mondta.
Mátrixos hasonlattal élve azt mondta, ha a kék bogyó jön, akkor maradnak a látszatok, ha a piros, akkor leereszkedhet a valóságba. A háború a mi piros bogyónk, ezt kaptuk, ezt kell lenyelnünk. A háború a politika folytatása, más perspektívából, mert a háború a maga könyörtelenségével elvisz bennünket egy magaslesre és onnan egy új perspektívát ad. Egy új közegben, letisztult erőtérben leszünk, itt elvesztik erejüket az ideológiák, a médiatorzítások, a taktikai füllentések, a téveszmék, az összeesküvés-elméletek, marad a pőre és brutális valóság, fogalmazott.
A háborúban brutális veszteségeket szenvednek el a felek, százezres nagyságrendben, mégsem akarnak kiegyezni, aminek két oka van: azt hiszik, hogy győzhetnek és addig akarnak harcolni. Másfelől mindkettőt fűti a saját igazsága. Az ukránok az önvédelemben hisznek, az oroszok szerint súlyos NATO-katonai fejlesztések voltak Ukrajnában, ők pedig nem akarnak NATO-csapatokat, fegyvereket látni a határon, kiprovokált háborút látnak. Nem fogják feladni, ez egyenes úton vezet az eszkalációhoz, békét pedig csak kívülről lehet hozni, vélekedett.
Szerinte Ukrajna erős ország, és felvillant a Nyugathoz tartozás perspektívája, ez lett az új küldetés, a Nyugat új keleti határvidéke akar lenni. A lengyelekről is szólt, akik, mint fogalmazott, „rongyosra rúgták a hátsó felünket”. Szemforgató, álságos politikát csinálnak, morális kioktatás jön tőlük, miközben áttételeken keresztül orosz olajat vásárolnak.
Mint folytatta, eközben a Nyugat kiadta elvárását: Orszország elutasítása, Ukrajna melletti kiállás, miközben Kína, Észak-Korea mellett Irán, India is az oroszokat támogatja, de Törökország sem hódol be NATO-tagként, a muszlim világ pedig partnert lát Oroszországban. Nyugaton viszont azt állítják, a legnagyobb probléma Oroszország, ami Orbán szerint tévedés.
Az orosz vezetés hiperracionális, érthető és kiszámítható, ellenben a Nyugattal, amely nem érthető, nem vezetett, nem racionális, és nem tudja kezelni a helyzetet, hogy két nap lett az égen, vagyis megjelent vele szemben egy kihívás Kína és Ázsia felemelkedésével.
Orbán a Nyugatnál maradva elmondta, ott abban hisznek, hogy a nemzetállamok nem léteznek többé. A migráció nekik nem probléma, hanem megszabadulás a nemzet alapját adó etnikai homogenitástól, ez a felfogásuk lényege. Ezért nem látják azt abszurdnak, hogy míg Európa keleti felén keresztények ezerszám ölik egymást, addig nyugaton ezerszám engedünk be nem keresztényeket.
Megszabadultak Istentől, a hazától és családtól is. Most viszont azt tapasztalják, hogy ürességet éreznek, kicsik lettek. A nagyság titkát a miniszterelnök abban látja, hogy képes arra, hogy valami nála nagyobb dolgot szolgáljon. Ehhez először el kell ismerni, hogy vannak a világon nagyobb dolgok az egyénnél, majd utána el kell szánni ennek szolgálatát. Nem sok ilyen van: Isten, haza, család.
Magyar Péternek is üzent Orbán: mint vélte, az Európai Néppárt (EPP) begyűjtötte a változást akaró szavazatokat, majd elvitte őket balra, és megállapodott a baloldali elittel, így továbbra is egy liberális oligarchia megszállása alatt van Brüsszel, a ballib elit pedig a transzatlanti elitet szervezi. Ez pedig nem európai, hanem globális, nem demokratikus, hanem oligarchikus.
Tiltott, tűrt, támogatott
– ez van most Brüsszelben, Orbán szerint ők a tiltottban vannak, míg hazai ellenfeleik (a Magyar Péter vezette Tisza Párt, amely 7 mandátumot szerzett az EP-választáson) a támogatotthoz tartoznak, különösen az EPP-hez újonnan csatlakozottak.
Orbán a háború és a migráció után az LMBTQ-témát is érintette, ugyanis úgy látja, a nyugati vélekedés szerint, aki nem fogadja ezt el, az elmaradott. Ukrajna, Taiwan és Japán LMBTQ-párti törvényeket fogadott el, Putyin és Oroszország legerősebb vonzereje pedig az, hogy ennek ellenáll. Úgy látja, intellektuális bátorság kell, mert egy új világ jön, olyan változásban vagyunk, amelyre 500 éve nem volt példa. „Világrendváltás” jön Ázsia irányából, a keleti kontinens lesz a következő évszázadokban a világ meghatározó központja: náluk van a demográfiai előny, a legtöbb pénz, pénzügyi alapok, legnagyobb vállalatok, legjobb egyetemek, kutatintézetek stb. A Nyugat pedig még az oroszokat is beterelte ebbe.
Szerinte ha van változásra esély, akkor együtt kell úszni az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. Megvannak a saját út előfeltételei: az államokban kedvezően alakulnak az állapotok, nem hiszi, hogy kapunk onnan olyan ajánlatot, mely jobb lenne, mint az EU. Ha mégis, akkor meg kell fontolni azt. Kínától viszont jött ajánlat, akik számára az EU-tagság érték, miközben az amerikaiak pedzegetik, hogy ki kellene lépni.
A Nyugat nem fog visszatérni a nemzetállamokhoz, az EU elvesztette a háborút, Amerika pedig magára fogja hagyni Ukrajnával együtt. Az uniónak meg kell fizetnie majd a háború árát, ami minket is érinteni fog. A „magyar stratégiáról” elmondta, hogy a 2022-es választás után azonnal nekiálltak, van politikai igazgatójuk Orbán Balázs személyében: Trump programjában mélyen vesznek részt, és becsatlakoztak a kínai stratégia-alkotómunkába is. Állítása szerint stratégiai gondolkodókat vontak be a kormányba, puha hatalomgyakorlásra alkalmas intézményeket hoztak létre.
Mint mondta, a stratégia veleje a konnektivitás: nem engedjük magunkat bezárni a nyugati és keleti világgazdaságba, mindkettőben ott kell lenni. A szuverenitás védelme is lényeg, melynek megvan a gazdasági alapja: piramist építettek, bajnokokkal, nemzeti vállalatokkal, közepesekkel és kicsikkel. Minden szektornak vannak nemzeti bajnokai, ezek pedig nemzetközi térben is versenyeznek. A középvállalatok utánuk jönnek, közülük 15 ezer dolgozik nemzetközi szinten is, miközben 2010-ben 3 ezer volt belőlük.
A demográfiai romlást meg kell állítani, 2035-re önfenntartónak kell lenni, a migrációról szó sem lehet, mert ha többen vannak a vendégek, akkor az otthon többé nem ötthön. 2025 után a gyerekek után járó adókedvezményt duplázni fogják. Nő azok száma, akik Nyugatról akarnak bejönni, de ebben nem lesz automatizmus. A magyar falurendszert meg kell tartani, falun is városi szolgáltatások kellenek, a városoknak ebből anyagi terhet kell vállalniuk. Nyelvőrzés, a zéró vallási állapot elkerülése a cél.
Mindenképpen el kell kerülni Orbán szerint a melegek házasságát.
Nem mert évszámot mondani, de szerinte belátható időn belül az összes támogatást ki fogják terjeszteni a magyarok lakta területekre az országon kívül is. Az irány már eddig sem rossz, ugyanis évente átlagban 100 milliárdot költöttek kifelé, amíg a Gyurcsány-kormányban alatt csak 9 milliárdot.
A végéhez közeledve Orbán elmondta, sokfélék vagyunk, de vannak közös, lényegi vonások, a stratégiának ezt kell megcéloznia. Szerinte a magyarnak a rend érték, melyben háborítatlanul élhet. „Az én házam, az én váram, majd én eldöntöm, mitől érzem jól magam. Ez antropológiai, genetikai, kulturális adottság, ehhez kell alkalmazkodni” – fogalmazott.
Úgy látja, a következő nemzedékekben is csak liberálisok és nemzetiek lesznek. A liberális „latteavokádós, mindenmentes, slimfitek” lesznek az egyik oldalon, míg a másik oldalon a vagányok, a toborzást el kell kezdeni. A liberálisok toborzódnak maguktól, a nemzeti tábor csak trombitaszóra bújik elő, így a fiatal harcosokat kell találniuk Orbánéknak. „Nemzeti érzelmű, bátor, fiatal harcosok kerestetnek”, zárta beszédét, majd hozzáfűzte, hogy „a kérdéseket elpasszolhatjuk. Nincsenek kérdések”.
