Magyar Narancs: A futball-világbajnokság mint magas nézettséget és reklámbevételt hozó esemény érdekelte az RTL Klubot?
Kolosi Péter: Aki azt gondolja, hogy egy ilyen esemény közvetítése a televíziónak nagy üzletet jelent, nagyon téved. A licencdíjak úgy vannak kitalálva, hogy sok többletbevétel nem jelentkezik. Jelent ugyanakkor imidzset és azt, hogy a hirdetőket megfelelően ki tudjuk szolgálni.
MN: És engem, a nézőt nem akartak volna kiszolgálni?
KP: Tudja, hányszor hallottam az elmúlt egy hónapban azok közül, akik nem szeretik a focit, hogy nekünk a néző nem fontos? A nézői igények figyelembevétele nálunk azt jelenti: megpróbáljuk szem előtt tartani, mit akarhatnak a legtöbben. Fontosnak tartottuk, hogy a Sport Klub lehetőleg a legtöbb helyen elérhető legyen - sikerült. Máskor azt mérlegeltük, leadjunk-e még két perc reklámot. És ez az egy az, amiből semmilyen körülmények között nem szabad engednünk. Egy kereskedelmi tévének nem lehet azt a jogát elvitatni, hogy hirdetést sugározzon.
MN: Amikor én otthon ülök, és tudom, hogy már régen mennek a himnuszok, akkor azt érzem, önöknek csak az a fontos, hogy a hirdetőket kiszolgálják. Engem nem az érdekel, hogy ezen hatalmas, közepes vagy csak egészen kicsi hasznuk van.
KP: A nézőnek csináljuk a műsort, viszont a hirdetőkből élünk. Nem mondom, hogy némely esetben nem jelent ez bizonyosfajta meghasonulást. Mérlegelést inkább. És ezenfelül van még egy barátságtalan médiatörvény, amely ezt az ellentmondást nem segít feloldani. A csoportmeccsek során meg nem mutatott himnuszokat továbbra sem tartom olyan lényegesnek, hogy azoknak feltétlenül ott kellett volna lenniük. Ha már a törvény olyan helyzetbe kényszerített bennünket, hogy nem tudtuk máshogy megoldani. Nem arról szólt, hogy akkor majd két perccel kevesebbet beszélnek a stúdióban és hamarabb kikapcsolhatunk - nem lehet. Ettől a szabálytól, amit rolling hournak hívnak, nem lehet eltérni. Ki kell húzni az időt addig, hogy ne óra 56-kor kezdődhessen a himnusz, hanem 57-kor, mert egyébként belefutunk abba, hogy az előző órába megy egy perc, és sok millió forintot fizetünk ki büntetésként. És volt még egy csomó olyan dolog, amit a nézők nem láthattak, de nekünk fontos volt. Hogy hosszabbításnál például mit és hogyan kell áttenni másnapra abból, ami aznap kimaradt. Hogy pontosan hány epizód maradt el a Barátok köztből. Hogy bármi történik is, húsz perc hírműsort mindenképpen közvetítsünk - főműsoridőben. És a főműsoridő az 18.30- 21.30. Nem pedig 19-23 óra.
MN: Úgy tűnik, mindig volt egy olyan szempont, nevezzük reklámnak vagy Barátok köztnek, ami felülírta az aktuális drámát, örömöt, mezcserét.
KP: Vannak tervek, aztán az élet ezeket a terveket befolyásolja. A prioritás a világbajnokságé volt minden egyébbel szemben. Egyvalamivel szemben nem, és ez a törvény.
MN: Akkor úgy kérdezem, tízből hányszor döntöttek az én javamra és hányszor a hirdetőére?
KP: Azt nagyon határozottan állítom, hogy többször volt a vb során olyan helyzet, hogy a néző javára döntöttünk. Sosem történt meg például, hogy mérkőzés konkrétan hirdetés miatt később induljon vagy korábban fejeződjön be az RTL képernyőjén, mint a valóságban.
MN: Lecsúszni a kezdőrúgásról az minek számít?
KP: Én ilyenre nem emlékszem. Amennyiben mégis előfordult, az biztosan nem szándékosan történt. Arról én is azt gondolom, hogy hiba, de a vb 64 mérkőzése alatt egyszer-egyszer az ember hibázik.
MN: Volt valami szakmai koncepciójuk?
KP: Hosszú egyeztetés volt, aminek Héder Barna sportfőszerkesztő volt az első számú szakmai felelőse. Azt határoztuk el, hogy megpróbáljuk megadni a módját. Hogy igazi, erre épített külön stúdiója volt, hogy Hajdú B. Istvánt, az általunk legjobbnak tartott futballkommentátort hívtuk. És ezt szeretném is hangsúlyozni, hogy ő a legjobb, és aztán szünet. Második legjobbat például már nem is tudnék megnevezni. Az ez utáni szinten pedig már sokan vannak. De az sem volt kérdés, hogy nem mindegyiket a legjobb fogja közvetíteni.
MN: Biztos, hogy a nagy szünet után olyasvalaki jön, aki - fokozandó a hangulatot - azt üvölti: "Bedobás!" vagy "27. perc!", keveri a játékosokat, és sületlenségeket beszél? Vagy aki ugyan tíz évvel ezelőtt második lett egy Sportriporter kerestetik!-en, ám jelentős sporteseményről soha nem közvetített?
KP: Mi adtuk a magyar bajnoki meccseket, mindketten nálunk közvetítettek, mindketten bizonyítottak korábban.
MN: Léderer Ákossal adták, akit szinte hetente glosszázott a sajtó. Világi Péter a Duna Televízióban kommentált március elejétől júniusig, péntek esténként.
KP: Péter többször ült nálunk a stúdióban. Iszonyú sok meccs volt, és meg kellett oldanunk, hogy minden meccsre jusson kommentátor. És a legjobb mögött volt második és harmadik szereposztás is, és mindkettőről azt gondolom, hogy másodiknak vagy harmadiknak nagyon is alkalmas volt. Hiszen másképp nem is kaphatta volna meg. Amióta az eszemet tudom, családon belül és kívül egyaránt rengeteg vitát hallottam arról, hogy ki a jó futballkommentátor. Szakemberek és nem szakemberek sem tudtak ez ügyben megállapodni, tudniillik a dolognak van egy nagyon szubjektív része. Ha pedig azt veszem, hogy az emberek néznek vagy nem néznek bennünket, akkor azt kell mondanom, nézettség szempontjából, ami az egyetlen objektív értékmérő, hogy teljesen elégedettek lehetünk mindennel.
MN: A magas nézettség felment minden alól?
KP: Nem.
MN: Amióta az eszemet tudom, rengeteg vitát hallottam a kommentátorokról magam is. De nekem úgy rémlik, azok a viták inkább arról szóltak, hogy mondjuk Knézy Jenő kijelentheti-e, hogy Ferguson futballvakságban szenved. Ma pedig az bőszíti az embereket, hogy X. vagy Y. hadilábon áll a magyar nyelvvel. Vagy hogy a szakkommentátorokkal együtt nem tudják, hogy Mitterrand már tíz éve nincs közöttünk, idén sem fogja tehát megcsókolni Barthez buksiját.
KP: Voltak megengedhetetlen hibák. És ezeknek a hibáknak voltak bizonyos következményeik. Az, hogy mikor ki volt képernyőn, ki kommentált, az egyáltalán nem volt független attól, hogy ki mit nyújtott a vb során. Azt pedig, hogy a régebbi kommentátorok esetében kizárólag arról lett volna szó, hogy az illető - ahogy ma mondanánk - politikailag korrekt megjegyzést tett-e vagy sem, hát ezt azért vitatnám.
MN: Birkóznak az anyanyelvükkel, s többnyire alulmaradnak. És ez azért Jenőnél, Vitraynál sosem volt kérdés vagy vita tárgya!
KP: Ebben egyetértünk. De régen sok egyéb esetben sem volt kérdés, hogy a médiában megszólalók elég alaposan ismerik-e és mívesen használják-e a magyar nyelvet. Ma ebben van egy változás, ami nem feltétlenül pozitív. Ma másképp beszélünk a tévében, szabadabban, mint húsz éve, ma nem ugyanolyan feltétel a nyelvhasználat egy televízióban, mint húsz éve volt. Nem mondom, hogy ez jó, de nem is feltétlenül rossz. De ha valaki nem tudja, hogy ki a stadionban ülő köztársasági elnök, az valóban hiba. És annak legyen következménye.
MN: Hogy az utolsó két mérkőzésen már csak Hajdú B.-t hallhattuk?
KP: Például.
MN: A szakkommentátoroknak milyen szerepet szántak?
KP: Legyen valaki, aki szakmailag el tudja magyarázni a dolgokat, adhat pluszinformációkat.
MN: Akkor miért kellett a már amúgy is meglévő képet tovább erősíteni, nevezetesen, hogy a futballisták kicsit lassabban gondolkodnak?
KP: Senki ne gondolja, hogy azért hívtuk Urbán Flóriánt, mert azt akartuk erősíteni, hogy a focisták buták!
MN: Értette, amit mondott?
KP: A szakkommentátor nem profi tévés megszólaló, nem ez a szakmája. A legtöbb esetben ő az interjúalany kategóriája a tévében. Ennek megfelelően kell őt "igénybe venni". Akár a megszólalásainak a tartalmát, akár a hosszát illetően. És bizonyos esetben a néző felé való lefordítás tekintetében.
MN: Előre kitalálták, hogy Héder Barna a nőket eleve analfabétaként kezeli?
KP: Nem hinném, hogy úgy kezelte volna őket.
MN: A nőismerősei szerették az olyan megjegyzéseket, mint a "Hölgyeim, a kapáslövés nem azért kapáslövés, mert a focista kezében kapa vanÉ"?
KP: Ez megint a szubjektív kategória. A Barna ugyanúgy járt-kelt a városban, és ha valamivel kapcsolatban azt hallotta, hogy ez nem olyan jó, kicsit visszavett. A végén például sokkal kevesebbszer lehetett ilyesmit hallani, mint a vb elején.
MN: Mi volt tolerálhatatlan az ön számára a vb-közvetítés során?
KP: Felsorolt néhány példát, nem akarnék többet. Viszont a műsorvezetőkkel kapcsolatos kritikáknak egy jelentős részével nagyon határozottan nem értek egyet. Ez alatt az egy hónap alatt mindannyian sokat voltak képernyőn, és természetes, hogy időnként hülyeségeket beszéltek. Mindenki hibázik. Vitray tanár úr verte anno a fejünkbe, és tudom, hogy ezzel nem szabad visszaélni, de a néző kárörvendő. Azt várja, hogy a műsorvezető hibázzon, mert imád rajta csámcsogni.
MN: Azoknak a kábelszolgáltatóknak a csomagjából, ahova végül bekerült a Sport Klub, véletlenül kerültek ki azok a külföldi adók, ahova át lehetett volna kapcsolni meccsnézés végett?
KP: Hogy egy csomagba mi kerül be és mi nem, az a kábelszolgáltató döntése. Az viszont, hogy a kábelszolgáltatónak a vb idejére az összes olyan külföldi televíziót kötelessége lett volna kódolni, amely a vb-t adta, az biztos. Romániában például blokkolni kellett az egyébként teljesen legálisan fogható RTL Klubot. Azért kerülhettek ki itthon a külföldi adók, mert a kábelszolgáltatónak az volt a legegyszerűbb megoldás, ha kiveszi.
MN: Átlagban mekkora nézettséget hozott a világbajnokság?
KP: Negyven százalék fölötti share-eket mértünk, 1,8-2 millió embert. A 40 százalékot a 18-49-es korosztályban mértük. A legnézettebb meccsek messze kétmillió fölött voltak, a döntő talán a 3 milliót is elérte, ami Magyarországon már kiugróan magas.
