Újabb átszervezés az egészségügyben: lesz-e fordulat?

  • Kökény Mihály
  • 2018. szeptember 13.

Materia Medica

Új központot kap a népegészségügy, újra lesz országos tiszti főorvosi poszt. Elvégzendő feladat akad bőven, a kérdés csak az, valóban fordulatot és javulást hoz-e az intézmény?

Friss, ropogós kormányrendelet jelent meg a Magyar Közlönyben a Nemzeti Népegészségügyi Központ felállításáról. Akár még örülhetünk is annak, hogy két év tetszhalottság után újra lesz önálló szervezete a magyar népegészségügynek és egészségfejlesztésnek, hiszen lényegében kiszabadul minisztériumi fogságából az egykori Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) és más néven, de kissé szűkített feladatkörrel 2016 előtti tevékenységét folytatja. A régi telephelyén, hiszen az OTH-ból helyettes államtitkársággá avanzsált, és most újra önállósuló szerv munkatársainak többsége soha nem hagyta el a Gyáli úti épületeket, csak a feliratok, bélyegzők és a hatáskörök változtak.

Szögek a koporsóba

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal április 1-jével az emberminisztériumba olvadt. Az átalakítás óriási káosszal jár, szakemberek hagyják el az intézeteket, a megmaradt munkatársak nem tudják, mi a feladatuk, sokakat lefokoznak, a bérek csökkennek. Szakértők szerint a járványügyet érték a legnagyobb károk.

Új esély

A gyermek- és ifjúság-egészségügy népegészségügyi teendői most az országos feladatokat ellátó Heim Pál Gyermekkórházhoz kerültek (nyilván nem függetlenül attól, hogy a jelenlegi egészségügyi államtitkár azelőtt ezt az intézményt vezette).

A sokoldalú harcos

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgatói pozícióját cserélte az egészségügyi államtitkári székre. Kérdés, mekkora teret kap Kásler Miklóstól. És Orbán Viktortól.

A rendszerváltást követően az egykori Köjál-hálózat bázisán a hazai közegészségügyi és járványügyi biztonság letéteményeseként, az egészségügyi intézmények szakfelügyeletének egységes és független szervezeteként 1991-ben jött létre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), élén az országos tiszti főorvossal. Kétségtelen, hogy érdemeket szerzett egyebek mellett a környezet-egészségügyben, a védőoltási fegyelem fenntartásában, de szigorú, hatósági, a politika által nehezen befolyásolható működése számos érdeket sértett. Így az ezredforduló után előbb a foglalkozás-egészségügy, majd az élelmiszer-biztonság feladatkörét csoportosították át társhatóságokhoz, 2010 után pedig területi szervezeteit olvasztották be a kormányhivatalokba. Maradt az OTH néhány országos szakintézettel, amíg áldozatul nem esett Lázár János bürokráciacsökkentő csomagtervének és a minisztériumi vízfej fel nem falta.

Az intézkedés valódi értelme már akkor, sőt, azóta sem volt látható, leginkább az nem, hogy nyert-e ezzel bármit is az ellátórendszer vagy a beteg. Igaz, ez utóbbiról általában nincs szó, még kommunikációs szinten sem. Szerencsére nem érte el hazánkat újabb világjárvány, megúsztuk nukleáris katasztrófa nélkül, az meg senkit nem érdekelt, hogy a parlagfű elleni védekezésnek nincs felelőse és a kórházak szakmai minimumfeltételeinek meglétét nem ellenőrzik.

Amikor még ÁNTSZ volt

Amikor még ÁNTSZ volt

Fotó: MTI – Szigetváry Zsolt

Utóbbiakra és más fontos népegészségügyi feladatok elvégzésére most újból nyílik esély, egy régi-új szakember, a korábban 18 évet helyettes országos tiszti főorvosként szolgált Kovács Attila irányításával. Mindezeken túl az évtizedek óta késlekedő vastagbélrákszűrés szervezésével, valamint az új népegészségügyi program végrehajtásának irányításával is lesz dolguk.

Valódi fordulat?

Nem tagadom: jó irányba tett lépésnek tekintem az OTH, pardon: a Nemzeti Népegészségügyi Központ felállítását. De a napot nyugtával dicsérjük majd. Még nem tudni, milyen költségvetési előirányzattal és milyen szakembergárdával dolgozhat az új (megújuló) intézmény. Nem tudjuk, milyen mértékig lesz képes összefogni a kormányhivatalok népegészségügyi munkáját?

És vajon mekkora az átpolitizálódás kockázata? El tudja-e érni, hogy a nép egészségének ügye kormányzati prioritás legyen; rá tudja-e döbbenteni a döntéshozókat arra, hogy a drámaian emelkedő megelőzhető és elkerülhető halálozások visszaszoríthatóak, ha az egészség választása a mindennapokban könnyebbé válik, az egészség egyenlőtlenségeit csökkentik és az egészségügyi rendszerbe végre elegendő forrást pumpálnak?

Mész alatt

Amihez ez a kormány hozzányúl, az tönkremegy: a 90 éve működő magyar járványügy az „átszervezés” nyomán lényegében megszűnt.

Valódi népegészségügyi fordulat akkor lesz, ha a kormány felismeri, hogy az egészség megőrzése, fejlesztése nem más, mint befektetés. Mindez az uralkodó szemlélet megváltoztatását feltételezi. Az egészségfejlesztés, de az egész népegészségügy többé nem lehet pusztán egy a pazarlónak tekintett jóléti szolgáltatások közül. Nem lehet „nem termelőként” lebecsült ágazat, a megszorítások örökös áldozata, az államháztartási hiány „bűnbakja”, vagy éppen politikai érdekharcok terepe. Ehhez szakítani kell az egészségügy makrogazdasági súlyát lebecsülő, szűk látókörű szemlélettel, és az egészségügyet a társadalom szempontjából betöltött valós szerepe alapján kell értékelni. Az új nemzeti központ ennek a gondolkodásnak (is) lehetne a katalizátora.

Rövid távon nem vagyok optimista. De a mondás szerint a remény hal meg utoljára.

Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica a magyarnarancs.hu-n.

Materia Medica

A Magyar Narancs új, egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.