DVD

Így ne legyél elnök

  • - kg -
  • 2019. június 16.

Mikrofilm

Ha Hugh Jackman játssza Gary Hartot, akiből azért nem lett demokrata elnökjelölt ’88-ban, mert a sajtó odáig süllyedt a hírversenyben, hogy megszellőztesse a házas politikus állítólagos nőügyeit, akkor Gary Hart egy rokonszenves alaknak fog tűnni, akármit is követett vagy nem követett el a maga idejében. Hugh Jackman már csak ilyen – egy rokonszenvet árasztó alak, nem tehet róla, biztosan így született. Ennyit a nüanszokról. Harttal szemben ott a gaz Miami Herald, s felrúgja a macsó ügymenetet, hogy a nagyfiúk nőügyei – Lyndon B. Johnson kerül szóba – maradjanak csak meg férfitársaságban, a második whiskey után bedobott anekdotának. Úgy tűnik, az újságot nem az erkölcsi felháborodás, hanem a zaftos címlapsztori ígérete késztette arra, hogy Hart háza táján szimatoljon, de egy dolog biztos: a lapot megtestesítő, tokás és kopaszodó Kevin Pollak csak a rosszfiú lehet Jackmannel szemben. A The Washington Post kicsit jobban jár, bár Alfred Molina is a cinikus szerkesztői nézésével jön. A könnyed drámákat és súlyos komédiákat jegyző Jason Reitman valami nagyon relevánsat akart közölni a világgal, mintha az ősbűnt akarná felmutatni, hogy látjátok, feleim, itt csúszott félre minden. Csúszott vagy sem, a régi sztori senkit sem érdekelt, Reitman filmje úgy sikkadt el a médiazajban, hogy még egy kegyelemjelölést sem kapott a legjobb haj kategóriában. Pedig, ha fontosnak nem is fontos, komolykodása ellenére is végig szórakoztató film az Így ne legyél elnök, de sem a mai médiaviszonyokat, sem Trumpot nem innen fogjuk megérteni.

Forgalmazza a Bontonfilm

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.