Film

Brightburn – A lángoló fiú

Mikrofilm

Egy földönkívüli pár, megérezve a közelgő pusztulást, a Földre küldi újszülött kisfiát egy űrkapszulában. A jármű Kansasban csapódik be, és egy jóravaló, gyermektelen házaspár talál rá. Örökbe fogadják a csecsemőt, és csodálatos eredetét titkolva nevelik – szeretettel és tisztességben. Ám a fiú kiskamaszként felfedezi rendkívüli képességeit. Érzi az őt belülről feszítő erőt, ezért uniformist szab a takaróból, amelybe bugyolálva nevelőszülei megtalálták – és gyilkolni kezd. Nem egészen így emlékszünk Superman eredettörténetére, bár mi tagadás, így is alakulhatott volna.

James Gunn, A galaxis őrzőinek író-rendezője a Disney-vel összezördülvén egy anti-Superman filmmel vigasztalta magát. Miért olyan egyértelmű, hogy egy emberek nevelte földönkívüli csak védelmezheti a bántalmazásra, intoleranciára hajló emberiséget? Gunnék nem ásnak túl mélyre, inkább arra szánnak másfél órát, hogy megmutassák, hányféle gyomorforgató módja van annak, hogy egy ellenszenves kisgyerek lézerszemével feltrancsírozzon egy tucat szerencsétlen rednecket.

A Brightburn a legócskább B horrorokat idézi perverz és kimódolt mészárlásaival, amelyeken nagyokat lehetne nevetni, ha a film nem venné magát olyan átkozottul komolyan, így viszont a feszültségkeltésben és a borzongatásban is kudarcot vall. Ráadásul a zavart, majd nagyon is magabiztos „szuperhős/gonosz” szerepét a rosszul instruált Jackson A. Dunn játssza, aki inkább irritáló, mint félelmetes. A szereplők motivációinak, a jellemfejlődés ívének helyét pedig csak némi ízléstelen kínpornó tölti ki.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.