Film

Brightburn – A lángoló fiú

Mikrofilm

Egy földönkívüli pár, megérezve a közelgő pusztulást, a Földre küldi újszülött kisfiát egy űrkapszulában. A jármű Kansasban csapódik be, és egy jóravaló, gyermektelen házaspár talál rá. Örökbe fogadják a csecsemőt, és csodálatos eredetét titkolva nevelik – szeretettel és tisztességben. Ám a fiú kiskamaszként felfedezi rendkívüli képességeit. Érzi az őt belülről feszítő erőt, ezért uniformist szab a takaróból, amelybe bugyolálva nevelőszülei megtalálták – és gyilkolni kezd. Nem egészen így emlékszünk Superman eredettörténetére, bár mi tagadás, így is alakulhatott volna.

James Gunn, A galaxis őrzőinek író-rendezője a Disney-vel összezördülvén egy anti-Superman filmmel vigasztalta magát. Miért olyan egyértelmű, hogy egy emberek nevelte földönkívüli csak védelmezheti a bántalmazásra, intoleranciára hajló emberiséget? Gunnék nem ásnak túl mélyre, inkább arra szánnak másfél órát, hogy megmutassák, hányféle gyomorforgató módja van annak, hogy egy ellenszenves kisgyerek lézerszemével feltrancsírozzon egy tucat szerencsétlen rednecket.

A Brightburn a legócskább B horrorokat idézi perverz és kimódolt mészárlásaival, amelyeken nagyokat lehetne nevetni, ha a film nem venné magát olyan átkozottul komolyan, így viszont a feszültségkeltésben és a borzongatásban is kudarcot vall. Ráadásul a zavart, majd nagyon is magabiztos „szuperhős/gonosz” szerepét a rosszul instruált Jackson A. Dunn játssza, aki inkább irritáló, mint félelmetes. A szereplők motivációinak, a jellemfejlődés ívének helyét pedig csak némi ízléstelen kínpornó tölti ki.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.