„A populizmus a történelmet egyetlen hatalmas, szűnni nem akaró népellenes világ-összeesküvésként képzeli el, melynek titkos szálai behálózzák az országot és a világot, apolitikát és a gazdaságot, és hol itt, hol ott feslenek föl a lényeglátók éber szemei előtt. (A populista legelső erénye: az éberség!) A populizmus végső soron nem is más, mint ennek a permanens (de legalább ezer éve tartó!) világ-összeesküvésnek – ennek az ezerkarú rettentő világpolipnak, ezerfejű világhidrának – a szüntelen leleplezése. A leleplezés a populista számára lételem” – írta 2010-ben megjelent, sokszor hátborzongatóan pontos jóslatnak is beillő A populista című könyvében Szilágyi Ákos (ide kattintva ingyen letölthető). Az azóta eltelt tizenöt évben a kétharmaddal kormányzó Fidesz tehát nem eszközökben tudott újat mutatni a világon elterjedt Nagy Leleplezésekkel operáló politikai erőben, hanem abban, hogy ezeket a leleplezéseket teljhatalommal párosítva tudja sugározni a választók felé. A leleplezések dinamikája egyszerű: fogjuk az amerikai filmeken szocializálódott állampolgárokat, és megadjuk nekik a Dolgok Mögé Látás lehetőségét, segítjük őket az ármánykodás felismerésében. A leleplezés mostanra nem eszköz, hanem a Fidesz politikájának középpontja: egy jó kis leleplezés minden vitát helyettesít, minden vidáman kommunikált sikernél erősebb: a titokzatos összeesküvések és a végső igazság napvilágra kerüléséről minimum az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy milyen erős érzelmek kiváltására képes. Annyira erősek, hogy az ellenzék 2022 előtt szinte egy emberként reménykedett abban, hogy a győri Borkai Zsolt jachtos orgiája után valami még nagyobb dobást is várhatnak annak érdekében, hogy le tudják győzni a Fideszt, 2018-ban pedig Simicska Lajos „atombombája” volt a vágy tárgya.
Valahol Magyar Péter is ennek a leleplezés iránti vágynak a terméke: az ember, aki elmondta, hogy tényleg ilyen a Fidesz, ezek tényleg tolvajok, és itt tényleg minden a velejéig romlott.
A Fidesz leleplezései mostanra valamiféle rutinba mentek át: a kommunikációs gépezet tulajdonképpen naponta leplezi le a főellenségeket. Nagy lebukások nem történnek minden nap, de ez tényleg nem akadály: ugyanaz a személy vagy párt akár egy héten keresztül többször is elszenvedheti a lelepleződést. Az sem baj, ha ugyanabban a témában: a játékszabályok szerint belefér a sokszor történő leleplezés is. Sőt, a gyakori leleplezés a lényeg: a fondorlatos gonosz ugyanis a megsemmisítő leleplezés után minden alkalommal megszégyenülten vonul vissza, hogy aztán újra elkezdje kitalálni és megvalósítani – természetessen még az előzőnél is álnokabb – terveit. A leleplezés tehát nem is csak ismétlés, hanem szükséges közbelépés annak érdekében, hogy újra megalázottan kushadjon el a sarokban a leleplezésen átesett fél, aki így nem tud megerősödni a következő választásig, jól kikap, és elszenvedi a megsemmisítő vereséget. A vereség persze csak rövid ideig megesemmisítő: választás után legkésőbb egy-két hónappal már megint le kell leplezni ugyanis az ellenséget, hiszen egyszerűen nem tudnak leállni a titkos, a szavazók háta mögött történő, sőt, a szavazókat szándékosan megvezetni próbáló szervezkedéssel!
Pár címet mutatok, micsoda teljesítménye van a politikának:
- Menczer Tamás leleplezte, mire megy ki a tiszás jelöltválasztás;
- Hont András könyörtelenül leleplezte Magyar Péter jelöltjeit;
- Orbán Viktor leleplezte a baloldalt;
- Kocsis Máté és Takács Péter leleplezte az álhíreket;
- Magyar Péter posztja leleplezte: ismét hazudott, vagy az emberek életét kockáztatta;
- Orbán Balázs leleplezte a Tiszát;
- A Tisza Párt és Brüsszel is leleplezte magát;
- Kéri László előbb beszélt és csak utána gondolkodott, leleplezte a Tisza színjátékát;
- Orbán Viktor leleplezte a háborút.
Ahogy látható, többféle leleplezés létezik: hagyományos leleplezésnek mondhatjuk, amikor a Fidesz politikusa elmondja a Valóságot. A felkészületlen ember akár azt is gondolhatná, hogy ez a Valóság ugyanaz, mint a kisbetűs valóság, de nem: míg a valóság az, amit mi is látunk a saját szemünkkel, a Valóság az, aminek tulajdonképpen semmi jele nincs. A Valósághoz kell a Fidesz valamelyik politikusa vagy véleményvezére, hogy a színfalak mögé látva magyarázza el, hogy bár egy-egy ellenzéki politikus mit csinált vagy mondott. Mondhatja, hogy a Fidesz egy nepotista tróger brigád, valójában azt kell alatta érteni, hogy el akarják árasztani muszlim hátterű bevándorlókkal az országot Brüsszel parancsára. Történhet egy egyezerű jelöltállítás az ellenség részéről, az is csak annak lesz a jele, hogy Brüsszel már megint szélsőbaloldali, neomarxista, anarchista és SZDSZ-es programot akar ráerőltetni Magyarországra. Minden lehet jel.
A hagyományos leleplezés felett van a könyörtelen leleplezés: itt nemcsak a Valóság jön elő, de megalkuvás nélkül tör fel, semmiféle kérdést nem hagyva maga után.
Másik kategória az úgynevezett önleleplezés: nem a Fidesz hajszálpontos logikát követő emberei mutatnak rá kérlelhetetlenül a Valóságra, hanem a – természetesen – ügyefogyott ellenségek annyira bénák, hogy magukat leplezik le. Fontos hasonlóság a hagyományos leleplezéssel, hogy bármiből le lehet vonni a pártnak megfelelő következtetést: egy teljesen hétköznapi szelfi vagy egy politikai elemző esetlen mondata is épp elég ahhoz, hogy egy-egy kormánymédiánál dolgozó szakember kibontsa belőle a teljes igazságot. A teljes igazság pedig mindig az, hogy ezek a nemzet életére törnek, és kifejezett céljuk, hogy minden valamivel rosszabb legyen Magyarországon, mint amilyen most, hiszen ezt parancsolta a gazda, Brüsszel. Persze ahogy láthatjuk, akár Brüsszel is képes magát leleplezni, ilyenkor az a leleplezés tárgya általában, hogy a Tisza Pártot szeretné Belgium fővárosa hatalmon látni a Fidesz helyett.
Van még egy harmadik kategória, a dadaista: ilyen az előzőekben említett címek közül az „Orbán Viktor leleplezte a háborút”, de van itt más is: Kocsis Máté például nem olyan rég azt találta leleplezni Facebookon, hogy Magyar Péter valójában nem is sütött semmit a konyhában annak ellenére, hogy arról posztolt korábban a Tisza Párt elnöke, hogy a konyhában süt valamit. A Fidesz frakcióvezetője ezt Magyar Péter öltözködéséből szűrte le, ahogy azt is, hogy a sütős képek valójában ugyanakkor készültek, amikor a pár héttel korábban történt – szintén kamunak minősített – kertben ügyködés. Ezt a fajta leleplezést nehéz megmagyarázni, hiszen egészséges ember már attól összezavarodik, hogy ilyeneket kimondanak/leírnak a magyar nyilvánosságban.
A leleplezések által tisztán látható, addig ködfedte Valóság általában két dolgot jelent: vagy a háttérben szervezkedő valódi irányító személye lepleződik le – tavaly februárig Gyurcsány Ferenc és Soros György voltak a fő bábmesterek, Magyar Péter felbukkanása óta Manfred Weber, Ursula von der Leyen, Volodimir Zelenszkij és Brüsszel váltják egymást –, esetleg valami nagyszabású terv, aminek a véghezvitele után a tisztességes magyar embernek nagyon rossz lesz az élete. A háttérben meghúzódni próbáló, de rendre lebukó irányítók leleplezése az 1900-as évek összes őrülete óta velünk él, a Fidesznek viszont szükség van az ördögi tervek leleplezésére is. Ezek közül van kifejezetten semmitmondó leleplezés – emlékezetes, hogy Karácsony Gergelyt a városháza eladásának komolyan soha fel nem merült tervével leplezték le úgy, hogy valószínűleg élő embert nem érdekel az az épület –, és persze most itt a Tisza Párt több részletben „kiszivárogtatott” adócsomagja. A leleplezések valóságtartalma ezúttal is teljesen mindegy: elég egy - valamiért mindig a Mészáros Lőrinc hátsó udvarának számító Indexhez – „kiszivárgó” dokumentum, amiről a feketeöves munkatársak bármiféle gyanakodás nélkül megállapítják, ezek bizony Magyar Péter elhallgatni kívánt tervei. És ezek a tervek valahogy soha nem jók: rengeteg pénzt vennének el az emberektől, megadóztatnák a szánkban a nyálat, érkezne a körömadó, mennének háborúba a gyerekek. A leleplezett terveknek fontos közös tulajdonsága, hogy soha semmilyen pozitívumot nem tartalmaznak: a pénzt elveszik a kisembertől, de azon túl semmi céljuk nincs, hogy a lehető legélhetetlenebbé tegyék az országot. Ezt kell leleplezni: bár élhető országról, működő egészségügyről, vasútról, átláthatóbb működésről papolnak, valójában csak le akarják rombolni ezt a csodálatos, de még csak félkész országot.
Ezek a leleplezések mentenek meg minket a hibáktól; az önálló értelmezéstől, a másik meghallgatásától és hasonló blődségektől még a végén azt hinnénk, hogy két politikai erő versenyéről van szó. A leleplezések után akár naponta többször átélhetjük a megvilágosodás élményét: azt, hogy csak egyetlen politikai oldal van, a másikat ugyanis csak a károkozás érdekli, az pedig biztosan nem politika. Teljesen feleslegessé is válik így a további tájékozódás: mi szükségünk lenne a bonyolult hablatyolásokra, ha Menczer Tamás szabadversekben foglalja nekünk össze a tömör Valóságot a kiscicákra és kiskutyákra törő ellenségről? Miért vennénk komolyan a leszakadó kistelepülésekről, tönkrement mezőgazdaságról, elértéktelenedő fizetésről és hasonló lényegtelen baromságokról beszélő politikusokat, amikor Kocsis Máté leleplezése után úgyis kiderül, hogy csak a hátsó szándékuk miatt öltik fel az országért aggódó állampolgár álcáját? Köszönjük meg a Fidesznek ezt a sok leleplezést, hiszen csak általuk láthat ennyire tisztán ez a büszke nemzet!
