A tragédia után a molyemberhívők már csak gyászolni akartak

  • Sepsi László
  • 2017. október 26.

Paratéka

Nálunk az volt a legnagyobb esemény, ha kiáradt a Tisza vagy valaki meghalt a faluban, ott meg molyemberek röpködnek, fekete öltönyös fickók zaklatják a tanúkat, és éjszakánként szentjánosbogarak helyett azonosítatlan repülő tárgyak világítanak az égen.

Kiskamaszként olvastam először a Point Pleasant-i molyemberről, és már akkor sem értettem. John Keel Idegen ​lények az űrből és időből című korszakos munkájában bukkantam rá a nyugat-virginiai kisvárost terrorizáló rém történetére:

a molyember szemei vörös golyóbisként izzanak az éjszakában, úgy repül, hogy mozdítania sem kell a szárnyait, néha csak ül a fák tetején, és néz,

máskor vitorlázva üldözi az útjába kerülő járműveket. Keel könyve teli volt farkasemberekkel, ufókkal, volt szó benne a Nagylábúról, és fel nem tudtam fogni, hogy találhat ki valaki olyan baromságot, hogy molyember. Miért nem inkább darázsember vagy moszkitóember, azok legalább csípnek rendesen, de hogy moly? Ami még repülni sem tud rendesen, és kinyírja magát az első gyertyalángban?

false

 

Fotó: CC Wikimedia

A molyember akkora marhaságnak tűnt, hogy azonnal elhittem, hogy igaz – lehetetlen, hogy valaki szánt szándékkal ilyen béna szörnyet találjon ki. Közben, mint mindig, amikor Amerikáról olvastam, irigy is lettem: nálunk az volt a legnagyobb esemény, ha kiáradt a Tisza vagy valaki meghalt a faluban, ott meg molyemberek röpködnek, fekete öltönyös fickók zaklatják a tanúkat, és

éjszakánként szentjánosbogarak helyett azonosítatlan repülő tárgyak világítanak az égen.

És ekkor még semmit nem tudtam a nyugat-virginiai Point Pleasant igaz történetéről.

Röviden összefoglalva, a négyezer-háromszázötven fős lakosságú Point Pleasant az amerikai paranormális folklór szívcsakrája: az 1966 novemberétől 1967 decemberéig tartó tizenhárom hónapban több megmagyarázhatatlan esemény történt a kisvárosban, mint egy egész X-akták évadban, ráadásul a hely történelmében is sötét titkok lappanganak. Ugyanis a molyember feltűnése előtt a helyi mendemondák szerint megátkozta egy indián törzsfőnök, majd évszázadokkal később Point Pleasanttól alig hétmérföldnyire felhúztak egy erőművet és egy lőszergyárat, amit a helyiek csak „TNT Area”-ként emlegetnek.

A második világháború idején a gyárban robbanóanyagot állítottak elő, amit a földbe ásott „iglukban” tároltak: ezek a fűvel fedett dombok azután is megmaradtak, hogy a gyárat leállították és az egész területét természetvédelmi körzetté nyilvánították. Közben persze megindultak a spekulációk arról, vajon milyen veszélyes anyagok szivároghatnak a lezárt üzemből a környező tavakba. Point Pleasant története tényleg elkezdett egy B kategóriás horrorfilmre vagy egy papírfedeles ponyvára emlékeztetni. Mintha a műfaj összes közhelye egyetlen városkában kelt volna életre.

Az indiánt, aki 1777-ben megátkozta Point Pleasantet Cornstalk törzsfőnöknek hívták.

Miután az 1774-es Point Pleasant-i csatában csapatai vereséget szenvedtek a virginiaiakkal szemben és megtörtént a békekötés, Cornstalk és szövetségesei semleges erőkként táboroztak a város környékén, szándékosan nem belefolyva az éppen kitört függetlenségi háborúba. 1777-ben az egyébként remek hadvezérként és szónokként számon tartott Cornstalk diplomáciai egyeztetésre ment a közeli Fort Randolphba, ahol amerikai katonák gyermekeivel együtt orvul meggyilkolták. A merényletet később maguk az amerikaiak is elítélték, de Point Pleasant számára ekkor már késő volt: terjedni kezdtek a pletykák, hogy Cornstalk utolsó szavaival elátkozta a várost.

Nem csoda, hogy 1966 őszén, amikor a TNT Area környékén lógó tinédzserek először pillantották meg azt a vörös szemű, ember alakú repülő valamit, rögtön Cornstalk átkára gondoltak. A következő hónapokban egyre gyakoribbá váltak a találkozások a molyembernek elkeresztelt jelenséggel: a lény hipnotikus, vöröslő tekintete visszatérő elem a történetekben, csak az apró részletek variálódnak. Valaki látta beszállni egy csészealj-űrhajóba. Mások szerint

egy háztetőn üldögélt, és ahogy maga köré vonta szárnyait, magányosnak és szomorúnak tűnt.

Találgattak, hogy mi lehet az: egy mutáns kócsag? Egy hatalmas bagoly? Angyal? Földönkívüli? Dinoszaurusz? Valami vicces kedvű feltaláló egy maga építette repülő szerkezettel?

Úgynevezett ruhamoly, nagyon közelről

Úgynevezett ruhamoly, nagyon közelről

Fotó: CC Wikimedia Dack9

A Point Pleasant lakóin elhatalmasodó molyemberlázat az is tetézte, hogy a gyanús eseményekkel egy időben a paranormális konteókban csak „men in blacknek” hívott alakok zaklatni kezdték az molyemberészlelésekről rendszeresen beszámoló újságírónőt. A fura, öltönyös fickók a visszaemlékezések szerint mintha nem értették volna a legelemibb emberi viselkedésformákat, rácsodálkoztak a golyóstollakra és a kézfogásra, illetve különösen vonzódtak a terhes nőkhöz és a kisgyermekes anyákhoz.

A molyember fénykorának az Egyesült Államok legnagyobb hídkatasztrófája vetett véget. Pontosan tizenhárom hónappal az első molyemberészlelés után, 1967. december 15-én összedőlt a Point Pleasantot Gallipolisszal összekötő, egyébként a budapesti Lánchídhoz hasonló szerkezetű Silver Bridge. Az 1928-ban felhúzott híd csúcsforgalom idején omlott az Ohio folyóba, a katasztrófában negyvenhatan vesztették életüket – Point Pleasant polgárai nem foglalkoztak többé a molyemberrel vagy ufókkal. Ahogy az egyik helyi lakos összefoglalja az Eyes of the Mothman című, két és fél órás (!) dokumentumfilmben:

nem érdekelte már őket a molyemberes hülyeség, csak békében el akarták temetni a szeretteiket.

false

Point Pleasant ma

Point Pleasant ma

 

A Silver Bridge tragédiája táptalajt adott további összeesküvés-elméleteknek. Az egyik szerint például a molyember, az ufók és a többi gyanús esemény kapcsolatban álltak a katasztrófával: erről szól John Keel The Mothman Prophecies című könyve és az abból készült, mára méltán elfeledett Richard Gere-film, a Megszólít az éjszaka.

false

Az Eyes of the Mothman a bénán újrajátszott jelenetekkel és elnyújtott kitérőivel a kriptozoológiai humbugok felé olykor felettébb fárasztó néznivaló, ám mégis kirajzódik belőle egy amerikai kisváros elképesztő története, amely mára leginkább a helyi művészek által készített szobrokban, képregényekben, a Molyember Múzeumban és a Molyember Fesztiválban él tovább. Meg az ilyen dokumentumfilmekben és önjelölt parakutatók fércmunkáiban, amikből ugyan nem derül ki, hogy mi a fene történt Point Pleasantben a hatvanas évek végén, mégis hipnotikus bizonyítékai annak, hogy néha, egy-egy kitüntetett pillanatban szétválaszthatatlanul egybemosódik horror, folklór és történelem.

Molyemberszobor Point Pleasantben

Molyemberszobor Point Pleasantben

 

____

Sepsi László (1985) író, szerkesztő, kritikus, elsősorban popkultúrával, zsánerirodalommal és filmekkel foglalkozik. Kötetei: Pinky (2016), Ördögcsapás (2017). Blogja, a Paratéka minden csütörtökön jelentkezik a magyarnarancs.hu-n.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.