Publicisztika
Két ember ára
A Szegedi Városi Bíróság múlt héten hozott elsőfokú ítélete alapján az a két roma férfi, akit ártatlanul vádoltak meg a köztársaság nevében és tizenöt hónapig gyilkosként tartottak előzetesben, csak csökkentett összegű kártalanítást kaphat: a peresített kétmillió forint nem vagyoni kár helyett 1,2 milliót. Az ítélet indoklása szerint ennek oka az, hogy primitív személyiségnek találtattak, akik a maguk egyszerű társadalmi közegében és létállapotában kevesebbet szenvedtek a börtönben, mint egy normális ember. Összesen nyolcszázezer forinttal kevesebbet.
A nagy zabálás
Virslire vásik a mágnáskerti bonviván foga! - itt az újság, megjelent az újság, rögtön jövünk a híradóval. Tessék mondani, mi a fenének kellett Söjtörre menni, hacsak nem azért, mert Orbán Viktor anno Vörsön tette tiszteletét? Annyira bejött Viktornak az a vörsi trip? Ja, hogy hagyománya van ennek a mi népünk történelmében. Tényleg, már a Batthyány-adminisztráció is Debrecenben tartott kihelyezett kormányülést. Hogyhogy nem érdekelt akkor senkit, hogy honnan hozatták maguknak a bécsi szeletet, az Arany Bikából, a Pilvaxból vagy Figlmüllertől? Egész biztos, hogy az úgy esett, hogy Szemere elrikkantotta magát: Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne enni (mandulával és kanáricsőrrel töltve, hercegprímás módra)... aztán uccu?
Ószabó Attila: Tojás és bank(Még egyszer a Postabank privatizációjáról)
Még egyszer a Postabank privatizációjáról
Dobrovits Mihály: Cirkuszt vagy kenyeret (Kell-e nekünk magyar EU-biztos és magyar EU-elnökség?)
Amagyar politikai életben ritkán alakul ki jószerivel teljes konszenzus. Most épp egy ilyen pillanatnak vagyunk tanúi: 2004 után legyen magyar biztos az Európai Bizottságban (abban a testületben, amely leginkább emlékeztet egyfajta kormányra, és fenn kell maradnia a jelenlegi, félévenként rotálódó EU-elnökségnek is: így ugyanis egyszer bizonyosan Magyarország is elnök lesz. A magyar diplomácia azzal érvel, hogy ellenkező esetben a nettó befizető nagy államok elveszik a kisebbek elől a levegőt.
Jakab Béla: A nemzet és a korai halál (Miért nincs igazi vita az egészségügy reformjáról?)
Géza, a 80 éves, Svédországba szakadt magyar irdatlan köveket ásott épp ki balatonakarattyai telkén, amikor furcsa szorítást érzett a szíve tájékán. Mikor a levegője is fogyni kezdett, megijedt, bevágta magát Volvójába, és meg sem állt Ferihegyig. Kétszeresen is szerencséje volt. Az M7-en sem radar, sem Trabantok nem álltak útjába, és elérte a koppenhágai járatot. Néhány óra múlva a malmői mentő robogott vele az ügyeletes kórházba. Ott megállapították az infarktust, és fél óra múlva egy ultrahangos masinériával szétzúzták a babszemnyi vérrögöt a vénában, mielőtt az a tüdőbe jutván befejezettnek nyilváníttatta volna Géza földi pályafutását. Összesen 2,5 óra út Ferihegyig, 1,5 óra Koppenhágáig, egy újabb fél óra a hídon Malmőbe - és Kőásó Géza túl volt az életveszélyen. Egy hétig feküdt a kórházban: ellátták gyógyszerekkel és tanácsokkal, és szeptemberben újra itt lehetett kedvenc telkén, igaz, az ásást napszámosra bízta. Mint elmesélte, (a méregdrága) svéd biztosítása teljesen fedezte a kalandot: egy percre sem érezte úgy a kórházban, hogy a hálán kívül mással is tartozna a szófukar orvosoknak és az ápolónőknek.
Polgári porcelánmaci
"Aggasztónak tartom, hogy ez már nem az első eset, amikor kifejezetten a polgári-nemzeti vagy keresztény értékrendet magáénak valló műsorokat érnek ilyen atrocitások" - aggódott egy kicsit a "demokráciáért" Orbán Viktor azután, hogy a köztévéből kirúgták az Éjjeli menedék című izé, műsort. Az Éjjeli menedék azért verte ki a biztosítékot, mert az október 23-i neonyilas gyűlésen riportot készített David Irving angol "történésszel" az 56-os forradalomról.
Nyomják Ragátsot
A képen a kávépénz. Csinos, régebben fölbontott konzervdoboz, valamikor hamutartónak használták, de Ibi néni kimosta, most benne gyűlik a koffeinre való. Egyre közeledünk hozzá, szubjektív kamera, kicsit billeg a kép: kezet látunk, belemarkol, aztán még egyszer, a ragacsos ujjak közül elgurul az apró. Káromkodás. A kép az érzékhatárig sötétedik, a kamera az asztal alatt matat, valaki felborít egy széket, megint káromkodás, majd megcsillan egy fellelt egyforintos, de hirtelen eltűnik a sötétben. Vége főcím.
Markos András: A lopakodó járulékemelés(A magán-egészségpénztárak rendszeréről)
Az Országos Érdekegyeztető Tanács nemrég megkapta a pénzügyminiszter és az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter előterjesztését az "egészségpénztári rendszer továbbfejlesztéséről". A tervezet bevezetője leszögezi: az egészségügyi rendszer forrásai szűkösek; azoknak a szolgáltatásoknak a problémáját, amelyeket a rendszer nem finanszíroz, de az állampolgárok tömegesen igénylik, az egészségpénztárakkal lehetne megoldani. Tekintsünk el attól, hogy ugyan mi lehet az a konkrét orvosi ellátás, amelyre "tömegesen" jelentkeznek a népek, de nem finanszírozza a társadalombiztosítás. A kiindulópont enélkül is félrevezető: a mostani rendszerben deklaráltan lehetősége van mindenkinek a "magas szintű" és "ingyenes" ellátásra. Igaz, ez sohasem volt realitás; de ezek feltételeinek a megteremtésére a mindenkori kormánynak legalábbis törekednie kellene.
Identitáskeres(ked)ők
A Magyar Demokrata című hetilap hátlapján megjelenő hirdetésekkel szembesülő olvasó valódi mesevilágban találja magát. Nem kevesebbről van szó, mint a Magyar Ház Kiadó által a "polgári értékeket" preferáló olvasóknak kínált, elsősorban "történeti" munkákról.
Dobrovits Mihály: Árpád vére, jaj!(A határon túli magyarok támogatásáról)
Amagyar alkotmány kimondja, hogy a köztársaság felelősséget érez a határon túli magyarokért. Ebből az következik, hogy a határon túli magyarok támogatása a köztársaság, a hatóságai és polgárai alkotmányos kötelessége. Ez tehát nem lehet további megfontolások tárgya. Nem rendelkezik viszont az alkotmány arról, hogy a köztársaság ezt milyen formában tegye - ezért erről szabad vitatkozni. Szabad is, kell is.
Hová rohansz, Oroszország?
Milyen Oroszországot szeretnénk magunknak itt, Kőbányán, vagy a Kossuth téren, vagy úgy általában Magyarországon?
Nincs már messze Demecser
Hamuba sült demokráciánk siralmas jelene és sötét jövője, mindez tréfába oltva - nagyjából ennyi a demecseri ügy esszenciája. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság megsemmisítette Kiss Gyula kormánypárti polgármesterjelölt győzelmét, mivel szórólapjain egy nagyságrenddel túlbecsülte ajánlócédulái számát (és ezzel magvalósította a szédelgő feldicsérés tényállását, nyilván), a kisváros iskolájában kampányolt, valamint rokonai és ismerősei autón szállították a választókat a szavazóhelyiségekbe; s csak ráadásként említenénk meg egy helybéli szavazó más helybéli szavazók általi megfenyegetését, merthogy ez már olyan triviális mifelénk. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, a megismételt polgármester-választást az eredeti október 19-i határidőhöz képest 30 napon belül kell megtartani.
Shiri Zsuzsa: Elválasztási kampány (Az izraeli nagy fal)
Lassan unalmassá válnak ezek a robbantásos akciók. `96-ban, a nagy autóbuszos terrorhullám idején a tévé műsorváltozásai még napokig azt sugallták, hogy valami rendkívüli történt, szórakoztató műsorok le, helyettük temetések élőben. A két héttel ezelőtti szombati haifai étteremrobbantás után másfél órával már tovább mulathattunk Chico kalandjain. A 90-es években Simon Peresz még belebukott a terrorba, ma meg se kottyan Saronnak.