n A Szegedi Városi Bíróság múlt héten hozott elsőfokú ítélete alapján az a két roma férfi, akit ártatlanul vádoltak meg a köztársaság nevében és tizenöt hónapig gyilkosként tartottak előzetesben, csak csökkentett összegű kártalanítást kaphat: a peresített kétmillió forint nem vagyoni kár helyett 1,2 milliót. Az ítélet indoklása szerint ennek oka az, hogy primitív személyiségnek találtattak, akik a maguk egyszerű társadalmi közegében és létállapotában kevesebbet szenvedtek a börtönben, mint egy normális ember. Összesen nyolcszázezer forinttal kevesebbet.
Ebbe a csúnya ügybe, ha akarjuk, ha nem, mi is bele vagyunk keverve, pedig egész mostanáig nem is tudtunk róla. Túl sokan égették meg magukat a köztársaság nevében és megbízásából eljárók közül ahhoz, hogy ne kelljen most egy kicsit mindannyiunknak szégyellnünk magunkat.
Kezdjük az elején.
Azt, hogy vajon miért épp a Gán fivéreket fogták le három évvel ezelőtt, akkor, amikor a magyarcsanádi halastóból, lábán kövekkel teli szatyorral egy ismeretlen hullát vetett partra a víz, hogy a rendőrök vajon csak az ilyenkor szokásos rutin szerint jártak-e el (fogjunk két cigányt, oszt vagy sikerül rájuk verni, vagy nem), esetleg az előzetes letartóztatást más is indokolni látszott egy, a lefogottakra nézve terhelő - és a bíróság előtt hamisnak bizonyult - vallomáson kívül, nem tudjuk. De nem is dolgunk ezt mérlegelni: a jogerős felmentő ítélet után senki nem gondolhat mást, mint hogy a cigányok ártatlanul, mások hibájából ültek 15 hónapot.
Az ezt követő kártalanítási perben a Gán fivérek - és az őket képviselő makói ügyvéd, dr. Kotroczó Béla - immár nem gyanúsítottként, hanem felperesként álltak szemben a Magyar Köztársasággal. A jogellenes fogva tartás miatt indított polgári peres eljárásban az alperest - minket - az Igazságügyi Minisztérium jogásza képviselte. Bár a törvény szerint az állam ilyenkor megegyezhet a felperessel, azaz - ha méltányosnak tartja a követelését - fizethet, és csöndben, rossz lelkiismerettel elkulloghat a tárgyalóteremből, a kialakult úzus szerint ezt általában nem teszi: az IM megbízásából eljáró ügyvédek az esetek túlnyomó többségében reflexből megtámadják a kártalanítási követeléseket.
Ezt tette az állam a Gán fivérek esetében is; az IM jogtanácsosa először még a követelés jogalapját is vitatta, s azt állította, a cigányoknak egy vas sem jár; jóllehet a kétmillió forint kártalanítás az őket ért igazságtalan megaláztatásért s a jövőbeni megbélyegzettségért nem tűnik soknak.
De a Gán fivéreket, ezt a két, havi húszezer forint napszámból élő, többgyermekes dél-magyarországi cigány férfit nem csak az előzetest elrendelő rendőrség és az IM jogásza akarta móresre tanítani.
Az ítélkező bírónő az ítélet meghozatalakor figyelembe vette azt az orvos szakértői véleményt, amely az előző, a büntetőeljárás során született - egészen más célból. Anélkül, hogy maga az alperes állam kérte volna. Pedig még azt is megtehette volna, hogy ezt a bizonyítékot és ezt az érvelést - ha az alperes netán fel kívánja használni - elutasítja.
Így viszont született egy bírósági ítélet arról, hogy "primitív" polgártársainknak kevesebb kár éri a pszichéjét, ha ártatlanul gyilkosnak bélyegzik és leültetik őket. De mi következik ezután? Ha a "primitív" ember kevésbé károsodik, akkor vegyük hátra az orvosi várólistákon is, nyilván. Sőt, mivel jobban állja a sarat, érdemes orvosi kísérleteket is folytatni rajta, ha a tudomány úgy kívánja.
A Szegedi Városi Bíróság elnöke határozottan állítja, hogy az ítéletet nem motiválta Gánék roma származása. Ha már úgy adódott, hogy romákat hurcoltak meg ártatlanul a kártalanítási pert megelőző büntetőeljárásban. Szorítsuk össze a fogunkat, és higgyünk neki. Ám akár szerepet játszott e szégyenletes ügyben Gánék etnikai hovatartozása, akár nem: minden ember egyenlő, és se a tudománynak, se a jognak nem feladata, hogy egyeseket primitívebbnek, másokat magasabb rendűnek nyilvánítson; majd beárazza őket. A bíróság méltatlan, igazságtalan és téves ítéletet hozott, amit korrigálnia kell.
